2018/25 - Június harmadik hete

Az első tanítás nélküli hét fárasztóbb volt, mint egy tanításos lett volna.
Hétfőtől szerdáig egész nap a szóbeli érettségin kellett csücsülnöm, pedig csak 5 szóbeli vizsgázóm volt. Hétfőn 2, kedden 2 és szerdán 1 tanuló! Hétfőn azért a feleletek után el tudtam szaladni a Dekor Artba, leadni a pólókat a nyomatásra. Azt ígérte a srác, hogy a héten lenyomtat egyet és szól majd, hogy megnézzem. Ezen a napon fél 6-ig voltam bent, ezek után nem volt kedvem már semmit se csinálni otthon.
Kedden kicsit később mentem be, és egy kicsit előbb is végeztünk, 4 óra körül hazaindultam, ezért tudtam egy kicsit edzeni. Sikerült összeolvasnom a bizonyítványokat, amit így le tudtam adni aláírásra az igazgatóhelyettesnek. Nem értem, hogy a 3 dokumentumban (e-napló, törzskönyv, bizonyítvány) miéirt nem egyformán szerepelnek a a tantárgyak és a hiányzások nyilvántartása sem. A napló nem jegyzi külön a szakmai és közismerti hiányzásokat, csak hogy igazolt vagy igazolatlan egy-egy hiányzás. Most komolyan, nekem kellene diákonként összeszámolnom, hogy az összes hiányzásából mennyi volt szakmai és közismerti és abból mennyi igazolatlan volt?
Kedden volt Márkó 27 éves! Mindig érettségiztetésre esik az ő születésnapja, majd csak vasárnap tudtuk megünnepelni. Az orfői fesztiválra kapott egy jegyet.A szerdán ismét hosszú volt, 5-ig voltam bent, mert bizonyítványosztás volt, utána meg a bankett.

Csütörtökön már nem vizsgáztattam, de délelőttünként még be kell járni az iskolába, sőt ezen a napon még nekem egy eddig elmaradt "üzemorvosi" vizsgálatra el kellett mennem. Dél körül végeztem, este pedig Péterrel volt programom, Budapestre mentünk a Nick Cave koncertre. Az elmúlt hetekben sokat hallgattam a zenéjét. Sok ismerős és kedves dal hangzott el és valóban elég varázslatos a fickó, ahogy a közönséggel, illetve a csenddel és a zúzásokkal bánik. Nagyon élveztem. Aránylag kevesen voltak, így megengedték, hogy a küzdőtérre lemenjen bárki, akinek máshová szól a jegye, de mi már csak öregesen ülve élveztük a koncertet. Együtt voltunk az 1994-es Pecsaban tartott koncertjén is, de nekem most jobban tetszett. A Push the sky away után nem jött ki a taps ellenére, felkapcsolták a villanyokat, mi is elindultunk, éppen sorban álltam a mosdóban, mikor újra felcsendült a zene. Visszajött és még két ráadás számot eljátszottak. Egy lányt baleset ért, leesett az elemvényről és nem tudja mi van vele. Aztán, mikor visszajött, azért jött vissza, mert az egészségügyeik, azt mondták, jól van a csaj.

Pénteken a suliban 11-től bizonyítványt osztottam az osztályomban, amik nem lettek éppen fényesek. Kíváncsi leszek, hogy hányan kezdjük majd a 10. évfolyamot?
Hazafelé a keretezőből elhoztam a paszpartúkat, nem kezdtem el a paszpartúzás.
Szombaton Márk hazajött Orfűről, illetve Pécsről hazaköltözött, jobban mondva csak átmenetileg, mert  már ment is tovább Pestre, ahol albérletben fog lakni. Péterrel felmentek, kipakoltak és utána Massive Atteck koncertere mentek. Én meg a barátnőmmel találkoztam a Városháza előtt, mert innen indítottuk a Múzeumok éjszakája programunkat. Úgy érzem, egy kicsit fújt ez a dolog, mert a programfüzetben nem nagyon találtam olyan programot, amire azt mondtam volna, hogy fontos látnom, mert egyébként kihagynék valamit az életemből.
A városi levéltárban kezdtünk, ahol a kiállítás megtekintése mellett pecsételtünk.

Innen a Ráday Múzeumba mentünk, ahol Muraközy János festészeti munkásságáról beszélt Fogarasi Zsuzsa.

A Hírös Agórában a sörös üveg kiállítást néztük meg.

Visszamentünk a főtérre, megnéztük a Porta Egyesület székházában a Bugaci Alkotótábor anyagát. Itt nagy tömeg volt. Sokáig nem is maradtunk.

Utána belehallgattunk a Csík zenekart előadásába, itt is tömeg volt és alig láttunk valamit, ezért elindultunk a Kerámia Stúdió felé, de útközben találkoztam két lánnyal a volt osztályomból. A stúdió udvarán Sebestyén Laci zenekara adott 10-től koncertet, de később kezdték, így túl sokat nem élveztünk belőle, mert fél 11-kor el kellett mennünk.

Vasárnap családi ebéd volt, mert most tartottuk a gyerekek születésnapját és Péter névnapját. A tortákat egy volt bolyais lánytól rendeltem, aki nemrég nyitott egy olyan cukrászüzemet, ahol gluténmentes sütiket készít, ezt a Szofika Desszertműhely. Finom volt!

Géptelenség

Mint írtam, a monitorom meghibásodása miatt a férjem gépen dolgozom, ezért ritkultak meg a bejegyzéseim. Eredetileg szerettem volna, ha karácsonyra megérkezik az új számítógépem (akkor még nem tudtam, hogy a monitorom tönkre fog menni), de csak most a hétvégén jött meg. Most ezt a számomra új gépet újra kell telepíteni majd és akkor végre tudok majd grafikai programokkal is dolgozni, amit a régi gépem már nem bírt. Ahhoz viszont, hogy tényleg tudjak vele dolgozni, ezen kívül még egy használható monitort is be kell szereznem. Ahogy itthon alakulnak a dolgok ez még legalább 2 hét.
Az elmúlt két hét nemcsak géptelen, hanem kiállítástalan is volt. Nem jártam kiállításmegnyitón, bár volt a városban. Viszont kétszer is jártam moziban, egy barátnős szombat estén a Swing című magyar filmet néztük meg, amelyen jól lehetett szórakozni. Egy másik szombat este pedig Péterrel néztem meg a 20000 nap a Földön című filmet, amely Nick Cave-ről szól. Én annyira nem rajongtam érte, mint Péter, ezért is hívtam el őt erre a filmre, amely szimpatikusabbá tette számomra, mint előtte volt. 1994-ben Péter vitt el engem a koncertjére, ami Budapesten a PECSÁ-ban (Petőfi Csarnok) volt. Sajnos erről nincs fotóm, csak arról a kiállításról, amelyet ugyanazon a napon néztünk meg a Budapest Történeti Múzeumban. Az a kiállítás pedig Hundertwasser megvalósult épülteinek makettjeit mutatta be. Akkor még élt Hundertwasser, aki ellátogatott a kiállításra és akkor úgy nézett ki, hogy talán lesz Budapesten is épülete, de ez aztán mégse valósult meg, pedig micsoda turistacsalogató látnivaló lenne!

Szombat délután én is nekiálltam egy grafikának, miután tudatosodott bennem, hogy a következő héten lesz a beadása a VII. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálénak. Raffaello Eszterházy Madonnájából indultam ki, és egy plexikarcot készítettem, amit hétfő délután sikerült lenyomtatnom. Egy kicsit viszont elbizonytalanodtam, nem értem teljesen a magaménak. Ugyan a kiírásnak megfelel, de nem olyan "mészáros mariannás". Most még nem mellékelem a fotót róla, majd csak akkor ha eldöntöttem, hogy mi lesz vele, azaz beadom, avagy sem a biennáléra.