Hundertwasser és Hasegawa grafikái - Gerbeaud-ház

Egy hét kihagyással újra Budapestre kellett utaznom, egy újabb egészségügyi dolog miatt és szokásomhoz hívem ezt az utazást ismét összekötöttem egy kiállításlátogatással. A Vörösmarty téri Gerbeaud Ház emeletén Kelet és Nyugat - Hundertwasser és Hasegawa grafikái címmel rendeztek egy tárlatot. Hundertwasser munkáit elég jól ismerem és pár hete jártunk éppen a KunstHaus Wienben, ahol a hagyatékát őrzik és egy állandó kiállítás keretében folyamatosan látható a nagyközönség számára. Róla, mármint az osztrák Hundertwasserról köztudott, hogy mennyire vonzódott a keleti kultúrákhoz.

A japán Shoichi Hasegawaról semmit sem tudtam eddig, de olvastam, hogy ő pedig keleti létére a nyugati kultúrák iránt érdeklődött és Párizsban telepedett le. Ezért nagyon izgatott, hogy milyenek lehetnek az ő grafikái?
A terem első felében voltak a jól ismeret, nagyon színes, meseszerű Hundertwasser szitanyomatok, akvarellek és a második részben Hasegawa visszafogottabb, de színes grafikái, amelyek zömmel kollográfiák (collagraphy) voltak, azaz olyan anyagnyomatok, amelyet mélynyomásos technikával nyomtatnak le. Számomra nagyon érdekes és izgalmas volt ez a majd 70 művet látni.




 Az állomás felé éppen elhaladtam a Deák 17 Galéria előtt, ahol a budapesti Kisképzősök kiállítása volt, de már nem fért bele az időmbe, hogy megnézzem, de talán majd legközelebb!

Bécsi kirándulás

Évek óta nem jött össze a tavaszra tervezett bécsi kirándulás, mindig csak az adventi volt elég csalogató. Az Albertinában kezdtünk, ahol a Chagalltól Malevicsig című kiállítást néztük meg vezetéssel. Mivel nem volt 15 felnőtt, drágább lett az ő belépőjük, de szerencsére rászámoltam valamennyit és így futotta ebből a pénzből. A kiállítás szépen összefoglalta az orosz művészetnek ezt a szakaszát. Örültem, hogy végre láthattam Malevics Vörös négyzet fehér alapon és Fekete négyzet fehér alapon című munkáját is eredetiben. A Szentpétervérről érkezett művek mellett, amelyeket most láttam én is először, jó volt újra látni az Amszterdamból elhozott Hétujjas önarcképét és a Hegedűsét Chagallnak. Döbbenetes volt látni, hogy az 1910-es években készült festmények mennyivel modernebben voltak, mint az 1930-as évekbeliek. (Nagyon örültem, hogy a kirándulás után a történelem szakos igazgatóhelyettesem, aki törzsutasnak számít egyébként a bécsi kirándulásaimon, azt mondta, hogy a műalkotásokon keresztül jobban érthetővé vált számára az 1910-1930 közötti orosz történelem.)

Még két másik kiállítást is megnéztünk, az 1. emeleten a Monet-tól Picassóig címűt és az alagsorban Anselm Kiefer hatalmas nyomatait. Elég ütős volt.

A kiállítások után a szokásos kávéházunkba ültünk be, ami teljesen üres volt, nem úgy mint advent idején. Itt megebédeltünk és elsétáltunk a Szent István dómig, ahol egy érdekes kortárs installáció lógott a hálóboltozatokról, Eva Petric Szeretet-Hit-Remény című műve.
Innen visszamentünk a buszhoz, hogy azzal menjünk ki a Hundertwasser Házig.

Megmutattam a diákoknak, hogy hogy hol van a Hundetwasser ház, mit nézzenek meg majd, ha végeztek a Kunsthaus Wienben. A Hundertwasser anyaghoz nem kértem vezetést, mert 5,50 euró lett volna, de útközben megnéztük azt a 16 perces filmet, ami akkor készült, mikor 1994-ben Budapesten volt kiállítása Hundertwassernek. A gyerekeknek nagyon tetszettek a Hundertwasser grafikák és az épület is. Miután végignéztük, elnyaltunk egy fagyit a Hundertwasser házzal szemben és visszasétáltunk a buszhoz. Szerencsére senkire sem kellett sokat várni és senki sem veszett el, még Milica sem.
Hazafelé megint nem tudtuk megnézni a Hölgy aranyban című filmet, át kellett volna konvertálni valami más formátumba, hogy a busz DVD lejátszója is boldoguljon vele. Na, majd legközelebb!
Elég korán, már negyed 10-re hazaértünk.

Géptelenség

Mint írtam, a monitorom meghibásodása miatt a férjem gépen dolgozom, ezért ritkultak meg a bejegyzéseim. Eredetileg szerettem volna, ha karácsonyra megérkezik az új számítógépem (akkor még nem tudtam, hogy a monitorom tönkre fog menni), de csak most a hétvégén jött meg. Most ezt a számomra új gépet újra kell telepíteni majd és akkor végre tudok majd grafikai programokkal is dolgozni, amit a régi gépem már nem bírt. Ahhoz viszont, hogy tényleg tudjak vele dolgozni, ezen kívül még egy használható monitort is be kell szereznem. Ahogy itthon alakulnak a dolgok ez még legalább 2 hét.
Az elmúlt két hét nemcsak géptelen, hanem kiállítástalan is volt. Nem jártam kiállításmegnyitón, bár volt a városban. Viszont kétszer is jártam moziban, egy barátnős szombat estén a Swing című magyar filmet néztük meg, amelyen jól lehetett szórakozni. Egy másik szombat este pedig Péterrel néztem meg a 20000 nap a Földön című filmet, amely Nick Cave-ről szól. Én annyira nem rajongtam érte, mint Péter, ezért is hívtam el őt erre a filmre, amely szimpatikusabbá tette számomra, mint előtte volt. 1994-ben Péter vitt el engem a koncertjére, ami Budapesten a PECSÁ-ban (Petőfi Csarnok) volt. Sajnos erről nincs fotóm, csak arról a kiállításról, amelyet ugyanazon a napon néztünk meg a Budapest Történeti Múzeumban. Az a kiállítás pedig Hundertwasser megvalósult épülteinek makettjeit mutatta be. Akkor még élt Hundertwasser, aki ellátogatott a kiállításra és akkor úgy nézett ki, hogy talán lesz Budapesten is épülete, de ez aztán mégse valósult meg, pedig micsoda turistacsalogató látnivaló lenne!

Szombat délután én is nekiálltam egy grafikának, miután tudatosodott bennem, hogy a következő héten lesz a beadása a VII. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálénak. Raffaello Eszterházy Madonnájából indultam ki, és egy plexikarcot készítettem, amit hétfő délután sikerült lenyomtatnom. Egy kicsit viszont elbizonytalanodtam, nem értem teljesen a magaménak. Ugyan a kiírásnak megfelel, de nem olyan "mészáros mariannás". Most még nem mellékelem a fotót róla, majd csak akkor ha eldöntöttem, hogy mi lesz vele, azaz beadom, avagy sem a biennáléra.