Téli szüneti termés

A mostani téli szünetet is igyekeztem kihasználni és alkotni. Mivel nem volt egy cseppet sem hosszú a szünet, nem tudok túl sok dolgot felmutatni. Egyetlen egy rézkarc lett kész! Három lemezt alapoztam le, de csak egy készült el teljesen, a másik kettő egy következő alkalomra vár, hogy folytassam, csak a vonalas rész van kész, a foltmaratás még hátra van. Az az egy, ami elkészült, a Bodzakert Gasztro Manufaktúra épületéről készült felkérésre. Szerencsére a Bodzakert háziasszonya, Mirjam elégedett volt vele.

A másik két rézkarcnál egy régebbi témámat folytattam. Egy MAOE-s felhívásra, a Káosz és rendre készítettem el egy grafikát, most ezt egy sorozattá bővítem majd.

Aztán belekezdtem egy akrilképbe is, de ez se készült el. Egy családtagom szeretett volna egy festményt a barcelonai Sagrada Familiáról. Még sok dolgom lesz vele, míg késznek mondható.

Szóval, 1 kész rézkarc, 2 megkezdett rézkarc és 1 megkezdett festmény, ennyi a termés! Ja, és még mindig nem fejeztem be az őszi szünetben megkezdett két akvarellemet sem. Viszont egész szünetre kikapcsoltam a telefonom ébresztőjét, ami nem szokásom még szünetben sem! Azaz az idei téli szünetemben nagyobb szerepet kapott a passzív pihenés. Lehet, hogy öregszem?
Az az igazság, hogy az Apám fái sorozat elkészülte után egy kicsit alkotói válságban vagyok. Nem tudom, merre tovább, mi legyen a következő témám?

Téli szüneti termés

Ez a téli szünet különösen rövid volt, két A/4-es mértű rézkarcot készítettem a Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennélára. Már az őszi szünetben szerettem volna ezeket elkészíteni, a terv megvolt, de csak most került rá sor.

Amikor elkezdtem karcolni, kifedni, már nem volt olyan nagy kedvem csinálni, de mindig a nyomtatáskor derül ki, hogy mi lesz az eredrmény, érdemes volt-e dolgozni. Nyomtatás után csak egy pillanatra látom a grafikát, aztán lefelé fordítva felfeszítem, így nem tudom még eldönteni, hogy mennyire sikeres ez a munkám, de reméltem, beadtató lesz. Nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, ezért elhatároztam, hogy januárban egy hétvégén még dolgozom rajta a beadási határidő előtt.
Ezen kívül még festettem 3 képet. Márknak (ő restaurálta) ígértem, hogy a Nepomuki szobrot meg fogom festeni, ezzel elég jól haladtam, szinte egy nap alatt kész is lett. Másnap belekezdtem két újabb festménybe, egy Mária-szoborba és a városháza egyik puttós fejecskéjébe, amelyet majd a Tavaszi Fesztivál egyik kiállítására szándékozom beadni.
Nem volt időm felmenni Budapestre kiállítást nézni, de legalább ezek a művek elkészültek.

Téli szüneti termés

Idáig mindig nagyon termékeny voltam egy-egy téli, őszi vagy tavaszi szünetben. Az idén egy kicsit másként alakult. Beterveztem festést és rézkarcozást is, de csak néhány festménnyel sikerült végeznem, a rézkarcozásba bele se tudtam kezdeni. Mindezt nem a lustaságom indokolta, hanem édesapám váratlan betegsége, kórházba kerülése. Eléggé átformálta az ünnepeket és azóta a hétköznapokat is ez, de ez van és az teljesen természetes, hogy ilyenkor a család, a beteg vagy éppen a támaszra szoruló családtag előrébb való, mint az alkotás.
Abban a pár napban, ami karácsony és szilveszter közé esett egy-egy félnapot festettem és az ősszel megkezdett kőszobros témámat folytattam. Elsőként egy a yorki katedrálisban fotózott groteszk fejet festettem meg. A második annak a melidei régi kőkeresztnek a hátulja, aminek az elejét már az őszi szünetben megfestettem.

Két szörnnyel folytattam, akik a portomarini San Nicolás-templom oldalsó kapuját díszítik. Ezek közül az egyiket már a caminós rézkarc-sorozatomban is megörökítettem.













Belekezdtem még egy trogíri Ádámba és Évába, de azokkal még nem vagyok olyan szinten, hogy publikus legyen. Sajnos, nem tudom, hogy mikor lesz alkalmam befejezni majd ezeket, hiszen a január az iskolai teendők miatt mindig nagyon hajtós, de hátha nem kell tavaszig várni erre.

Téli szüneti termés

A téli szünet második hetében végre elővehettem a rézkarcozás kellékeit és nekikezdhettem a 2014-es év utolsó rézkarcainak elkészítéshez. Először két olyan szokatlan formájú (10×20 cm-es) lemezzel kezdtem, amelyet még az őszi szünetben alapoztam le, de akkor már nem sikerült belekezdenem a karcba. Az egyik még egy 2012-es arezzoi élmény alapján készült (Mészáros Marianna: Arezzoi reggel), a másik egy idei májusi Cifrapalotás vezetés közben látott kép alapján (Mészáros Marianna: Májusi eső).





Aztán 3 kis lemezzel folytattam, amelyek az Újkollégium ablakaiból egy-egy látványt dolgoztak fel. (Mészáros Marianna: Ablak az ablakban 1-2.;
Mészáros Marianna: Szecesszió kontra modernizmus)


















Majd 3 még kisebb lemez következett, amelyeken a villanypóznáról,
illetve a járdákról, utakról készült sorozatomat folytattam. (Mészáros Marianna: Hálózat 3-4.;
Mészáros Marianna: Felújításra várva)





Majd két nagyon méretű grafika következett. Az egyik kb. A/3-as méretű és egy plexikarc, egy nagykőrösi utcai tűzfalról. Ennél a ház tetejénél levágtam a lemezt. A másik egy Liliom utcai ház javítgatott homlokzata, de ez túl világos lett, még maratnom kell rajta, de ezt már csak a 2015-ös évben tudom majd megtenni.
(Mészáros Marianna: Beépítés előtt;
Mészáros Mariann: Állagmegőrzés)