A napot a budaörsi Memento Parkban fejeztük be, ahol a rendszerváltás előtti politikai jellegű szobrokat gyűjtötték össze Budapestről. Eredendően egy több épület is épült volna, de ezek a beruházások elmaradtak, megmaradt az ünnepi tribün Sztálin csizmájával, a klasszikus épülethomlokzatot imitáló bejárati fal Lenin és a Marx, Engels szobrokkal, és a főkaput nyithatatlanná tevő hatalmas vaslemez, amelyre Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról cím verse van hegesztve felírva. A belső részben 6 köríven, avagy 3 fekvő n
yolcasban s
orakoznak a Lenin, Kun Béla, Münich Ferenc, Dimitrov, szovjet emlékműs szobrok, például Kisfaludi Stróbl Zsigmondtól ( a kecskeméti Lenin szobrot is ő készítette, amely a mai Rávány téren állt, ahol annak idején - talán 1973-ben-, szovjet pionyírok avattak engem úttörővé, méghozzá Lenin születésnapján!), Kiss Istvántól ( ő készítette a kecskeméti Széchenyi és Hunyadi szobrot is), Varga Imrétől (tőle nincs Kecskeméten szobor - ez szinte csoda!), Makrisz Agamemnontól (ő az alkotója a régi uszoda előtti Úszó nők című, vizet már elég régen látott szobornak).
Sokak szerint a magyar rendszerváltás legfelvilágosultabb és legdemokratikusabb döntése volt az, hogy összegyűjtötték ezeket a szobrokat és egy ilyen szoborparkban látogatható sokak számára. Megjegyzem Berlinben most is ott van a TV-torony előtti téren a Marx és Engers szobra. Kecskeméten a Városgazdálkodási Vállalat udvarán állnak az ilyen jellegű szobrok, meg Melocco Milkós Pelikánja is, amelynek ugyan semmi köze a politikához, de nem merik köztéren kint hagyni, mert már annyiszor megrongálták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése