Budapesti kirándulás a törifaktosokkal 1.

Harkai Hajnalka kolléga- és barátnőm már többször szervezett a diákjai számára olyan budapesti kirándulást, amelynek célja az '56-os emlékhelyek felkeresése volt. Már tavaly is készültem vele menni, de aztán az az út elmaradt, így most vasárnap voltunk. Eddig én sem voltam például a 301-es parcellánál vagy a szoborparkban, tehát elég sok új élményre számíthattam. Mivel a mostani látnivalóknak egy jelentős része a szobrászat témakörébe tartozott, meg egyébként sem jött haza Márk, így kértem jöjjön velünk.
A rákoskeresztúri Új Köztemetőben kezdünk, 8.45-re odarendeltem Márkot, Hajnalka pedig Farkas Enikőt (ő tavaly végzet, és egy nagyon kedves tanítvány volt, szakkörösöm is volt). Három éve én tartottam az október 23-i ünnepi műsort, az '56-os emlékművekről, de akkor még sajnos és is csak más képeiből és leírásaiból ismertem Jovánovics György 301-es parcellás emlékművét. Most alaposan körbejártam és készítettem egy rakás fotót, bár a délelőtti fények nem a legjobb irányból világították meg az emlékművet. Megrázó, és fantasztikusan modern emlékmű, amivel sokan nem is tudnak mit kezdeni. A mai kor művészete nem kedvez az emlékműveknek, legalábbis a hagyományos emlékműveknek. Az újabb emlékművek gyakran a számmisztikára vagy az néző aktív részvételére építenek, de a legtöbb néző lusta és képtelen átadni magát, megrögzötten a figurális, hagyományos emlékművekhez ragaszkodna. Jovánovics konceptuális environmentjét ma nem lehetne kivitelezni, akkor a rendszerváltás hevében még hihettünk abban, hogy változni fog a művészi ízlés is, de ma már látható, hogy ebben is hátraarcot mutatnak nekünk. Nemrég hallottam egy beszélgetős műsorban valakitől (sajnos nem jegyeztem meg kitől) amikor a magyar közízlésről kérdezték, hogy arról nem tud beszélni, legfeljebb ízléstelenségről. A politikai jobb és baloldalnak egyformán szörnyű az ízlése és a művészeti (vizuális) műveltsége. Nem tudom mit szólna szegény Jovánovics, ha látná, hogyan néz ki most az emlékmű környezete? A sírokhoz egy farostlemezre erősítve ott van az elhunyt fotója, és erre még egy nejlon van ráhúzva. Szörnyű! Az egykor letisztult formákkal meghatározott tér, ma egy zsibvásárra emlékeztet így. Ez egy vizuális környezetszennyezés szerintem. Gondolom ahhoz is kellett, vagy kellett volna engedély, hogy ezeket a táblácskákat valakik ide elhelyezzék. Kik adtak erre engedély? Vajon fel fog tűnni az október 23-i koszorúzásnál valaki(k)nek ez, vagy csak én találom ezt szentségtörésnek?