Beszélgetés Szoboszlay Péterrel a Művész Kávézóban

Kicsit nehezen telt ez az utolsó szünet előtti hét, de volt néhány kellemes, sőt meglepő pillanat. Csütörtökön az utolsó órám a Bolyaiban a 11. D-vel volt, akik két tálca muffinnal állítottak be közelgő névnapom alkalmából. Egy kissé meglepődtem és meg is hatódtam, mert ugyan több osztálynak eszébe szokott jutni a névnapom, még úgy is, hogy általában az őszi szünetre esik, de saját készítésű sütivel, úgy hogy együtt eszem meg az osztállyal, még nem volt példa. Miután megettünk egy-egy muffint, én a Távol-Kelet művészetéről vetítettem, tanítottam nekik.
A délutáni szakkörön is sütiztünk és teáztunk (a munka mellett persze!), mert a Somorjai lányoknak volt a héten születésnapja. Réka elkészült azzal a munkájával, amit arra a szörnyű pályázatra készített, szombat délelőtt fel is adtam. Már említettem ezt a pályázatot, amit az alaptörvény népszerűsítésre írtak ki, és nem kicsit propaganda jellegű. Először nem ez a szöveg szerepelt volna ezen a falvédő jellegű rajzon, de úgy gondoltuk, nem feszítjük túl a húrt. Itt azért leírom, ez lett volna rajta: Ami létezik, az nem működik... Ami működik, az nem létezik.
Este 17 órától a Művész Kávézóban Komáromi Attila beszélgetett Szoboszlay Péter Balázs Béla- és Életmű díjas rajzfilmrendezővel az animációról a már harmadik évadját kezdő "Beszélgessünk mi is..." sorozat keretében. Szoboszlay Péter, aki eredetileg belsőépítészként végzett az Iparművészeti Főiskolán, 1961-től, azaz 50 éve aktív szereplője a magyar animációnak, 1981 óta él Kecskeméten, mióta a Kecskeméti Animációs Filmstúdióban dolgozott. Filmjeiből néhány: Hogyan kerül Eszter az asztalra (1986), Tinti kalandjai (1987-89), Száz éve történt (2000). 1998 óta az Ifjúsági Otthonban animációs szakkört vezet gyerekek számára, de nemcsak nekik, hanem saját gyermekeinek is sikerült a mesterségből valamit átadni, hiszen mindhárom gyermeke a grafikával foglalkozik. Eszter lánya ott is volt a beszélgetésen. Jelen volt Mikulás Feri is, akinek kétszer is megszólalt a telefonja (pont mikor a stúdióról volt szó), és stílusosan a Magyar népmesék sorozat főcímzenéje volt a csengőhangja. A beszélgetés végén Péter az egyik filmjéből való rajzot ajándékozott a beszélgetést vezető Komáromi Attilának.