2018/18 - Május első hete

Ez a hét egyértelműen a betegségről szólt. Mintha kimosták volna az agyamat, nem voltam képes gondolkodni, elfelejtettem egy csomó dolgot és nagyon gyenge voltam. A hétfőt és a keddet végigfeküdtem, amit az ünnepnapok miatt megtehettem.
Szerdán a Cifrapalotában Meruni Éva vezette a 12/E-s osztályomat a IX. Kortárs Keresztény Ikonográfia Biennálén. Az utolsó félórában elbúcsúztam az osztálytól ez volt az utolsó óránk együtt az ballagás és az érettségi előtt.

Ezen a héten ketten is megkerestek, hogy kecskeméti szuvenírt, azaz egy képet vásároljanak. Az egyikük egy rézkarcot, a másikuk egy akvarellt vett ajándékba.
Egyébként néha felhívnak éppen Kecskeméten tartózkodó turisták, akik valami emléktárgyat szeretnének vásárolni, de semmi ilyet se találnak a városban, engem, illetve az ART Brigádot pedig megtalálják a neten. Csakhogy nekünk nincs boltunk (csak webshopunk van) és sajnos, a viszonteladásra idáig nem találtam lehetőséget. Milyen jó lenne, ha a Tourinform Iroda nyitva lenne hétvégén, mikor a legtöbb turista itt van és lehetne ott kapni kecskeméti ajándékot, szuvenírt, ami nem csak paprika vagy pálinka.
Péntek reggel muszáj volt a ballagási előkészületek miatt bemennem a suliba, de annyira rosszul voltam még mindig, hogy egy kolléganőt megkértem, hogy vegye át az osztályomat, én meg hazajöttem és lefeküdtem. Már zavart, hogy lassan egy hete beteg vagyok és semmit se javultam. Másnap elkezdtem antibiotikumot orvos barátnőm javaslatára, és innentől lassan javulni kezdett az állapotom. A hétvégén itthon pihentem, de kimerészkedtem már a kertbe is és egy kicsit festettem is, próbálgattam az akvarellt. Vasárnap délután egy anyák napi fagyit nyaltam el az ART Brigád Bt. másik két tagjával, azaz a lányommal és a fiammal.

Április utolsó napjai

Hétfőn az első órámat még megtartottam, de a többi helyettesítéséről saját magamnak kellett gondoskodni, hogy elmehessek 5 tizenkettedikes diákkal Budapestre, ahol Fajó János műtermében tettünk látogatást. Ezt a programot Virág Áginak köszönhetjük, aki leszervezte, hogy a múzeum kisbuszával felmenjünk. Úgy 3/4 9 körül sikerült elindulnunk, de elég gyorsan felértünk, 10-re már ott is voltunk Zuglóban Fajó János háza előtt. Márkot is odarendeltem, mert vittem fel neki kaját, de nem akart maradni,mert dolgozni a műterembe.
Nagyon kedvesen fogadott bennünket a művész úr, felmentünk rögtön a műterembe, ahol először szétnéztük, majd hosszú mesélésben kezdett, amit szinte tátott szájjal hallgattunk. Amikor rászólt a felesége, hogy túl sokat beszél, szétnézhettünk a lakásban, a kertben és a pincében is. Igazán nagyon tanulságos volt az egész.

Fél egy körül bementünk a belvárosba, ahol volt 20-30 percünk, addig ittunk egy italt Ágival és Orsival, majd fél 2-kor az ArtPool Archívumba mentünk fel, ahol meséltek az archívum történetéről, feladatáról. Úgy egy órányit maradtunk itt és a végén egy csoportkép is készült Galántai Györggyel, aki az archívum egyik alapítója.

Négyre értünk haza, a biciklim ott volt a sulinál, így hazatekertem, de utána már nem nagyon voltam aktív.
Délután a Cifrapalotában folytatódott a VII. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennáléhoz kapcsolódó előadás-sorozat. Most Szabó T. Anna olvasott fel olyan verseket, amelyek a gyermekekhez kötődnek. Lelkes és megható volt.

Ballagás - Anyák Napja - Munka ünnepe

Ugyan nem kifejezetten művészeti esemény, de ez a blog személyes eseményekről, gondolatokról is szól így egy-egy mondattal és képpel hírt adok ezekről az eseményekről. A Bolyaiban április 29-én péntek délután volt a ballagás, a tavalyin nem voltam, mert egybe eset a kandós ballagással, márpedig ott akkor és anyukaként vettem részt Márk ballagásán. A médiában megjelent "szenzációs" cím "elsők és utolsók ballagtak" arra utalt, hogy az utolsó általános tagozatos osztály (1/2 osztály) és az első spanyol-magyar tannyelvű (1/2) osztály most ballagott. Régebben meghatódtam, de ma már nem a ballagásokon, és a tömeget egyre jobban utálom... Tényleg nem értem, miért kell egy iskolai eseményből egy kisebb lakodalmat csinálni? Annak viszont őrültem, hogy az idei Bolyai-díjat egy olyan diák kapta, aki hozzám, illetve az én szakomhoz is kötődött, sokáig járt csütörtökömként a szakkörre. Ő Farkas Enikő.
Május elsejére esett az idén Anyák napja. Azt terveztük, hogy kimegyünk a Vasút parkba, mert a majális újra itt rendezte a város, és ott majd megünnepeljük ezt, de csúnya esős, hűvös idő volt, így maradtunk a négy fal között. Petra hozott egy-egy tálca szamócát Méntelekről, Márktól pedig egy saját készítésű vázát kaptam.