Igyekszem minden hónapban egy-két napot az alkotásra, rézkarcozásra szánni. A múlt hétvégén nekikezdtem a februári menetnek. Az elhanyagolt, lepusztult Rudolf laktanyáról készítettem és négy darabos sorozatot. Még tavaly áprilisban az Élet a régi Kecskeméten nevű facebookos csoport szervezésében voltam ott és készítettem egy csomó fotót. Ezekből válogattam most a Kecskemét arcai III. kiállításra készülve. Még a kiállításra szánt nyomatot le kell nyomtatnom, mert egy lapra szeretném rányomtatni ezt a négy rézkarcot egy régebbi rézkarcommal együtt.
Csütörtök délután pedig belekezdtem két másik rézkarcba, a lakiteleki fotók alapján. Ezeken dolgoztam ma is, mivel ma nem volt tanítás. Most ez a két dolog fontosabb volt, így a caminos sorozat nem gyarapodott, de hátha lesz még alaklom. Az a baj, hogy a szombatok, az angol miatt nagyon hiányoznak a hétvégéimből és nem megy egyszerre az edzés és az alkotás sem. Ha alkotok, elmarad az edzés, az itthoni egyén teendők (takarítás stb.) és nincs kedvem kimosakodni és kimozdulni itthonról, ezért nem mentem el ma az Ifjúsági Otthonba, ahol Kovács Mátyás és Óvári Gergő kiállítása nyílt. Tegnap viszont azért nem mentem el a Fotográfia Múzeumba Alpern Bernadett kiállításra, mert ma kaptam meg a meghívót! Pedig lehet, hogy elmentem volna, mert érdekelnek a ma már más funkcióra használt egykori zsinagógák. Valószínű megnézem majd. Szerencsére most nincs témazáró és sok házi feladat, amit javítanom kellene, így lehet, hogy vasárnap is rézkarcozok és akkor visszatérek a caminos témákhoz.
