Kecskeméti, de nem szuvenír jellegű grafikák

Még mielőtt elkezdtünk volna kifejezetten szuvenír jellegű rézkarcokat készíteni, már volt néhány kecskeméti témájú grafikám. Ezek olyan részletek, amelyek engem megfogtak, de nem biztos, hogy más megörökítené.
Lássuk ezeket időrendben:
2005-ben készült a Malom volt...1-2., azaz az két rézkarc, amelynek alapja egy két évvel azelőtti esemény után készült fotó volt. A régi Gazdasági malom silóját 2003. júniusában robbantották fel egy vasárnapi napon, amikor én fent felejtettem az iskolában a fényképezőgépemet, így magáról a robbantásról nem tudtam fotót készíteni, de másnap a vizsgáztatás után Báron Laci bácsi ösztönzésére körbejártam a robbantás területét, sőt bementem az udvarra is. Rengeteg képet csináltam, amelyekből Laci bácsi is választott olyat, amit ő dolgozott fel. Ez szerepelt a Kecskemét arcai II. kiállításon. Nekem csak később volt lehetőségem a feldolgozásra, hiszen akkoriban még nem volt itthon műhelyem. Patkós Laci műhelyében tudtam nyaranta dolgozni egy kicsit. (Egy műhelytitkot is elárulok: nem tükröztem meg a fotókat, amikor a rézkarcot készítettem, így a nyomaton az eredeti látvány tükörképe jelent meg, de ezt nem vette észre senki sem, hiszen már rég nincsenek a romok ott.)











A kecskeméti zsidó temetőről készült rézkarcom 2006-ban készült, bár a fotó ebben az esetben is régebben készült. A Bolyaiban osztályom töri faktosai a tanárnőjükkel ellátogattak a zsidó temetőbe a holokauszt emléknap alkalmával és én elkísértem őket. Ez volt az első temetős grafikám, amelyet azóta már több is követett. A zsidó temető látványát egy festményben is feldolgoztam, de a festményekről majd egy későbbi bejegyzésben írok majd.










2007. februárjában az akkor még járó 21-es buszra vártam a Kuruc krt-i megállóban, amikor észrevettem a földön a befagyott tócsát, ahogy aranyosan fénylettek benne a faleveket. Szerencsére nálam volt a fényképezőgépem, lekaptam. Nyáron készült belőle egy rézkarc, a Hajnali fagy című és egy kettős festmény, a Hajnali diptichon című. Itt a grafika mellett az eredeti fotót is mellékelem, és itt is tükörkép lett a rézkarc.

Februári rézkarcok 2.

A múlt hétvégén még sikerült két újabb caminos rézkarcot is elkészítenem, így már 27-re emelkedett a caminos sorozatomból elkészült rézkarcok száma. Már nem is kell olyan sok a 40-hez! Most a 38. (Finisterre) és a 33. nap (Mélide) rézkarca készült el. Ezeken kívül lenyomattam a Kecskemét arcai III. kiállításra beadandó munkámat is. Ennek Kakukktojás a címe és 5 kis rézkarc van egy nagyobb lapra rányomtatva, amelyből 4 a Rudolf laktanyai enyészetet, egy pedig a Cifrapalota egyik díszét ábrázolja. Ma be is adtam a Kulturális és Konferencia Központba, ahol két volt tanítvánnyal is összefutottam, egyikük szintén munkát adott be, másikuk a művház részéről volt ott, ő fogadta az alkotásikat hozó művészeket. Majd a Tavaszi Fesztivál idején fog nyílni ez a kiállítás.

Tegnap Virág Ágival volt egy beszélgetésem, aki Kalmár Palinak készít elő egy életmű-kiállítást. A hajdani Palkó Józsi bácsi féle rajzszakkör és a B. Mikli Feri bácsi féle kárászi alkotótáborok kapcsán kérte, hogy üljünk le és beszélgessünk. Ja, és küldött 3 fotót, amelyek az 1981-es kárászi táborban készültek. Én amikor először voltam Kárászon, 1980-ban, akkor nagyon-nagyon fiatal voltam, mindössze 17 éves. Annyira rácsodálkoztam ott mindenre, hogy alig dolgoztam a táborban, de amikor hazajöttem, beindultam, és sorra gyártottam a munkákat. Akkoriban készült az Osztódás című munkám, amit a rajzszakkör tagjai csak cipóknak becéztek. A következő évben voltam még egyszer Kárászon, akkor már az első férjemmel. Aztán, miután megkezdtem a főiskolát Szegeden én már nem jártam a kecskeméti rajzszakkörbe és egy jó darabig semmilyen alkotótáborba. Szóval, vannak jó páran, akik szerintem, sokkal többet tudnának mesélni azokról az évekről.