Februári rézkarcok 2.

A múlt hétvégén még sikerült két újabb caminos rézkarcot is elkészítenem, így már 27-re emelkedett a caminos sorozatomból elkészült rézkarcok száma. Már nem is kell olyan sok a 40-hez! Most a 38. (Finisterre) és a 33. nap (Mélide) rézkarca készült el. Ezeken kívül lenyomattam a Kecskemét arcai III. kiállításra beadandó munkámat is. Ennek Kakukktojás a címe és 5 kis rézkarc van egy nagyobb lapra rányomtatva, amelyből 4 a Rudolf laktanyai enyészetet, egy pedig a Cifrapalota egyik díszét ábrázolja. Ma be is adtam a Kulturális és Konferencia Központba, ahol két volt tanítvánnyal is összefutottam, egyikük szintén munkát adott be, másikuk a művház részéről volt ott, ő fogadta az alkotásikat hozó művészeket. Majd a Tavaszi Fesztivál idején fog nyílni ez a kiállítás.

Tegnap Virág Ágival volt egy beszélgetésem, aki Kalmár Palinak készít elő egy életmű-kiállítást. A hajdani Palkó Józsi bácsi féle rajzszakkör és a B. Mikli Feri bácsi féle kárászi alkotótáborok kapcsán kérte, hogy üljünk le és beszélgessünk. Ja, és küldött 3 fotót, amelyek az 1981-es kárászi táborban készültek. Én amikor először voltam Kárászon, 1980-ban, akkor nagyon-nagyon fiatal voltam, mindössze 17 éves. Annyira rácsodálkoztam ott mindenre, hogy alig dolgoztam a táborban, de amikor hazajöttem, beindultam, és sorra gyártottam a munkákat. Akkoriban készült az Osztódás című munkám, amit a rajzszakkör tagjai csak cipóknak becéztek. A következő évben voltam még egyszer Kárászon, akkor már az első férjemmel. Aztán, miután megkezdtem a főiskolát Szegeden én már nem jártam a kecskeméti rajzszakkörbe és egy jó darabig semmilyen alkotótáborba. Szóval, vannak jó páran, akik szerintem, sokkal többet tudnának mesélni azokról az évekről.