Pénteken rohangálós napom volt, ügyintéztem és egy régi ígéretemet teljesítettem. Farkas Gábor felajánlotta nekem, hogy megajándékoz a könyvének egy példányával, ha beugrom hozzá az irodába. Ez viszont elég sokáig nem történt meg. Én nem vagyok a spontán lélek, általában megtervezem a napomat, és így ugyan többször jártam a Nagykőrösi utcai iroda környékén, de mindig siettem éppen valahová. A múlt héten Vladi megnyitóján találkoztunk és akkor megígértem, ezen a pénteken beugrok.Kb. 45 percet beszélgettünk, jobban mondva leginkább Farkas Gábor beszélt, de én élvezettel hallgattam. Hogy viszonozzam neki az ajándékot a berlini Reistag kupolájáról készült rézkarcom egyik példányát adtam neki. Én meg megkaptam az Örömvonalak című kötetét, amely éppen most kapott Red Dot-díjat, ami egy komoly tervezőgrafikusi elismerés. Borzák Márton volt a tervezőgrafikus. Szép, de iszonyú nehéz könyv lett ez. Majd olvasgatom, nézegetem, de nem az ágyban, mert ha fejemre esik, kárt tesz bennem.
A déli órákban Márton napra igyekeztem libasültet beszerezni, ami sikerült is a Kisbugaci Csárdában.
Márton napra egy tavaly télen készült grafikámat is közzé teszem.
Este még visszamenetem az Ifjúsági Otthonba, ahol két egykori kandós diáknak, Németh Ábelnek és Horváth Ricsinek nyílt kiállítása, akik jó barátok is egyben. Ricsit felvették a Képzőre, most odajár és a festményei egész trendiek voltak. Ábel nem szándékozik hivatalos művészeti felsőoktatásban részt venni, a saját útját járja. Kovács Ágnes nyitotta meg a kiállítást, aki utalt erre a két eltérő útra és a barátságra szövegében. Egy helyen a művészettörténeti alapok is szóba kerültek, ekkor Ábellel összenéztünk.
E
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése