Az érettségi szünet után egy kicsit furcsa volt csütörtökön az iskolában, de csak 2 órát tartottam meg bent az osztályteremben, utána a Cifrapalotába mentem azzal a nem művészetis osztállyal, akinek elmaradt áprilisban a múzeumpedagógiai foglalkozás Orsi betegsége miatt. Most rövidebbre vettük azt a részt, amelyet a kiállítás megtekintésére szántuk, hiszen már látták a diákok. Viszont így hosszabb idő jutott az alkotásra, sőt a mosogatás után még arra is volt idő, hogy egy-egy mondatot mondjanak a saját alkotásaikról. Egészen jókat mondtak és élvezték a festést. A kora délutáni órám már végzősökkel lett volna, de azok már elballagtak, tehát már fél 12 körül itthon voltam.
Délután a Művész Kávézóba Probstner János beszélgetésére mentem. Úgy tűnt János nem tudta, hogy kiállítás is lesz. Pedig az én kedvenceim, a krumlovi pasztelljei voltak kiállítva. Én János rajzain láttam először ezt a kedves kis cseh várost, és aztán János köszönhettem, hogy eltölthettem ott egy hetet és alkothattam is. A beszélgetést most nem Komáromi Attila vezette, hanem Dr. Tamás Ferencné, akivel gyerekkoruk óta ismerték egymást. A hölgy (sajnos, nem tudom a keresztnevét) jókat kérdezett és minden kérdéshez egy-egy irodalmi idézetet is választott. János a maga módján válaszolt, azaz nem mindig arra, amit kérdeztek, hanem amit el akart mondani. Mindent egybe véve tartalmas program volt. János kérdezte is, hogy miért vagyunk rá kíváncsiak, hiszen már mindent tudunk róla. Idetettem két-két olyan képet, ahol ő és én is ugyanazt a krumlovi részletet dolgoztuk fel.
Délután a Művész Kávézóba Probstner János beszélgetésére mentem. Úgy tűnt János nem tudta, hogy kiállítás is lesz. Pedig az én kedvenceim, a krumlovi pasztelljei voltak kiállítva. Én János rajzain láttam először ezt a kedves kis cseh várost, és aztán János köszönhettem, hogy eltölthettem ott egy hetet és alkothattam is. A beszélgetést most nem Komáromi Attila vezette, hanem Dr. Tamás Ferencné, akivel gyerekkoruk óta ismerték egymást. A hölgy (sajnos, nem tudom a keresztnevét) jókat kérdezett és minden kérdéshez egy-egy irodalmi idézetet is választott. János a maga módján válaszolt, azaz nem mindig arra, amit kérdeztek, hanem amit el akart mondani. Mindent egybe véve tartalmas program volt. János kérdezte is, hogy miért vagyunk rá kíváncsiak, hiszen már mindent tudunk róla. Idetettem két-két olyan képet, ahol ő és én is ugyanazt a krumlovi részletet dolgoztuk fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése