2018/19 - Május második hete

Ezen a héten már jobban voltam, mint az előző héten, de még mindig gyengének éreztem magam, még folyt az orrom, krákogtam. Muszáj volt már javulnom, mert a héten két kirándulás is be volt tervezve a diákjaimmal.
Kedden az osztályommal kirándultunk, az úticél Ozora és Somogyvámos volt. Sajnos, a 28 fős osztályból csak 19 gyerek jött, plusz 5 másik, tehát volt 24 diák és mi ketten, egy kollégával. Fél 10-e Ozorára értünk, még volt egy kis idő a vár nyitásáig. A vezetés kb. 1 órás volt, utána ittam egy limonádét, amit az udvar árnyékos részén ittam meg. A pincébe nem lehetett lemenni, mert csőtörés volt éppen.

Fél 12-kor indultunk tovább és kb. 2 óra múlva megérkeztünk a Krisna-völgybe. Itt az egyik kísérő jegyét kifizettették velünk, és a másik kísérő kóstolását is. Ezután besétáltunk a templomig, amibe rendesen elfáradtak a gyerekek. A vízülepítő nagyon tetszett nekik. Kicsit várni kellett a vezetőre, aki elég szenvedélyesen, de néha elég zagyván adta elő a krisnások filozófiáját.
Utána bementünk a templomba, itt lehetett kívánni.

Aztán jött a beöltözés lehetősége, de erre csak egy pár lány és a tanár úrral együtt 4 fiú vállalkozott.
A kóstolás finom volt, bár volt pár fanyalgó ember.
Innentől szabadon sétálhattak a völgyben. Voltak, akik egyből kirohantak és rágyújtottak, de voltak, akik elmentek megnézni a tehenészetet. Én kiültem festeni.

Fél 6-ra után indultunk haza, és miután a diákok leszavazták, hogy megálljunk Dunaföldváron egy fagyira, már 3/4 9-re haza is értünk Kecskemétre. Egész jó bírtam ezt a napot, és tetszett a diákoknak is a kirándulás. Remélem, jövőre többen akarnak majd jönni a kirándulásra és elhiszik, hogy úgy is jól érezhetik magukat, ha van valami "kultúrprogram" és nemcsak szabadidőből áll egy kirándulás.
Szerdán a töri érettségin felügyeltem, de csütörtökön ismét kirándultam.
Az idei Operakalandban egy balettelőadás szerepelt, délutánra pedig a Ludwig Múzeumot beszéltem le. Iszonyú nehezen jött össze a csapat, a 20 fő helyett csak 10 diák volt. A szervezést megnehezítette a sok szünet, a betegségem. Többen is voltak, akik jelentkeztek, de a végén egyetlen szóval sem mondák le, de nem is fizettek. Egyre nehezebben viselem ezeket a felelőtlen jelentkezéseket és visszamondásokat, illetve "vissza nem mondásokat".
Fél 8-kor találkoztunk az állomáson, ahol még aránylag pontosan érkezett a vonat, de aztán 25 percet késett, mire a Nyugatiba értünk. Útközben kijavítottam az osztályom röpdolgozatait. A Nyugati téren adtunk egy kis szabadidőt nekik, aztán a villamossal elmentünk a Blaháig, onnan az Erkel Színházig. Most kevesebben voltunk a színházban, mi az emeletem ültünk középen. Az előadás 3 részből állt, az első felvonás Ravel Bolorójára készült és modern volt, a szünet után Mozart zenéjére táncoltak, a második rész klasszikus volt, az utolsó pedig vicces (előadás fotók nem sajátok, a netről valók).

Egy órára vége lett az előadásnak, metróval és villamossal mentünk a Ludwigba, még fél 2 előtt odaértünk.
Adtam egy kis szabadidőt a gyerekeknek, mi elintéztük a jegyeket. Vittem a festő eszközeimet, hogy majd festek addig, míg Laci tartja a foglalkozást, de a két időszaki kiállítás (Türk Péter, Ukrán kortárs művészet) megtekintésével elment az idő, már nem tudtam belekezdeni a festésbe.

A foglalkozás után villamossal visszamentünk a Nyugatiba, ahol éppen benn állt az Orient Express.

Most sokkal korábban hazaértünk, mint szoktunk, már negyed 7-kor Kecskeméten voltunk.
Pénteken a német érettségin felügyeltem és volt egy órám is.


A vasárnap reggeli bevásárlás után szedtem egy csokor pipacsot, amit ebéd után lefestettem, majd lepréseltem, hogy majd egy-egy nyomtatáshoz fel tudjam használni.

Operakaland - 2016 ősz

Október 19-én Operakalandra mentünk, fél 9-kor találkoztunk a diákokkal az állomáson. kicsit később, mint az előző alkalmakkor. Most délutáni előadásra kaptunk jegyet, így a múzeummal kezdtünk.
11-re ott voltunk a Magyar Nemzeti Múzeumban, ahol először a Rejt/jel/kép című 56-os kiállítást néztük meg a diákokkal, aki plusz 400 Ft-ot fizettek be, hogy lássák ezt. Délre volt megbeszélve az állandó kiállításba egy múzeumpedagógiai foglalkozás Mátyás és a reneszánsz címmel, ahol először elég passzívak voltak a diákjaim, de aztán felélénkültek, mikor ruhákat próbálhattak.











A foglalkozás után még megnéztük a Sárkányölő Szent György-szobrot, a koronázási palástot együtt. Itt a diákok szabadidőt kaptak, de én ott maradtam és megnéztem a Magyarország története kiállítás 2. részét 1703-tól 1990-ig és még a Keleti Éva fotókiállítást is.

Negyed 4-kor találkoztunk újra a diákokkal a Kálvin téri aluljáróban és az Erkel Színházhoz mentünk. Most a Puccini: Bohémélet 2.0 című előadást láthattuk. Ez a 2.0 azt jelentette, hogy a zene és a szöveg az eredeti volt, de a díszlet és a jelmez mai. Olaszul énekeltek, de volt magyar felirat. Most is volt egy kis előkészítő szöveg, ami segített megérteni a dolgokat, de azért most is voltak olyan diákok, akik nem tudták befogni a szájukat (nem az enyémek!).
Jó későn, negyed 10-re értünk vissza Kecskemétre.

Operakaland - 2015. ősz

Tavasszal jelentkeztünk az egyik kolléganővel először az Operakalandra és olyan jól sikerült, hogy most ősszel is jelentkeztünk. Én az egyéni elfoglaltságaim miatt nem voltam hajlandó több hétvégi napot feláldozni, azt mondtam, ha az igazgató elenged bennünket tanítási napról, akkor menjünk.
Fél 8-kor találkoztunk a vasútállomáson, majd vonattal indultunk fel Budapestre. A Nyugati előtt egy kis szabadidőt adtunk a gyerekeknek, amíg Mónika elintézte a BKK jegyeket. Közben megnéztem a frissen átadott Nyugati teret és addig el lehetett menni mosdóba, és még egy forró csokira is volt időm.

A metróval a II. János Pál pápa térre mentünk, ahol szintén volt egy kis idő még az előadás kezdetéig. A West Side Story ment, amit én nagyon szeretek és kíváncsi voltam az előadásra. Novák Péter rendezte és megosztotta a szerepeket, voltak az énekesek, akik énekeltek és beszéltek és voltak a táncosok. Tehát két María volt, két Tony volt stb. Én azon gondolkoztam közben, hogy nincs Magyarországon olyan színészgárda, akik el tudnák játszani, énekelni és táncolni ezt a musicalt? Miért kellett két embernek játszani egy szerepet? A dalokat angolul énekelték, magyar felirattal. Tony dalánál előre kérték, hogy vegyük elő a mobiltelefont és mint egy koncerten szépen integessünk a világító telefonnal és legyünk közben csendben. Az integetés ment, a csend nem! Nem tudom, mennyire jött át a darab mondanivalója az értelmetlen gyűlölködésről, a kirekesztésről a diákoknak. Finom kis utalások voltak a menekültekre, de csak nagyon diszkréten. Csak az első felvonás alatt fotóztam, mert közben rám szóltak. Elég messze ültünk a színpadtól, alig láttam és nehezebb volt fotózni is. A szünetben a büfében ettem egy Opera szeletet és örömmel konstatáltam, hogy féláron adtak mindent a diákelőadás miatt.

Két óra előtt lett valamivel vége az előadásnak, metróval mentünk ismét és azt terveztem, hogy a Fővámház térről a 2-es villamossal megyünk tovább, de az nem járt. Egy kicsi pótlóbusz járt helyette, így inkább gyalogoltunk. Elmentünk a Lánchíd pesti hídfőjéhez, ahol pár napja állították fel Hervé Loránth Ervin Robert Capa a Milicista halála című fotóját megelevenítő óriás szobrát. Ez a már a harmadik ilyen szobra az alkotónak ezen a helyen. Amíg az első kettő jól sikerült, ez a mostani kevésbé, de szerettem volna személyen is látni, ha már ott vagyunk Pesten. Itt készítettünk egy csoport képet és tovább sétáltunk a Kossuth térre. 

Villamossal mentünk tovább a Millenárisra, ahol éppen ezen a hétvégén rendezték az Art Marketet. Az Operakaland szervezőinek jeleztük, hogy múzeumba is mennénk, de a Budapest Történeti Múzeumból nem kerestek bennünket, és azt az utasítást kaptuk, hogy mi ne keressük őket. Így inkább az Art Marketre vittem el a diákokat és legalább én is láttam ezt a művészeti vásárt. A fotós részen csak átsuhantam, a szobrokat már fotóztam, de a legtöbb időt a képek között töltöttem. Elég vegyesen volt mindenféle a vásáron. A budapesti galériák mellett Rajtmár István kecskeméti Premier Galáriája is jelen volt, Papageorgiu Andrea, Homonai Pál és Menyhei Szabi festményeivel. A Kisterem Galéria standján egy volt bolyais diákkal találkoztam, aki ott dolgozik. 

Fél hatkor találkoztunk újra a csoporttal a Mamut előtt, amelybe oldalról bementem, aztán elölről kijötte, így már elmondhatom, hogy jártam a Mamutban. Visszaindultunk az állomásra és negyed 9-re megérkeztünk Kecskemétre. Szerencsére Péter jött értem kocsival,mert nagyon-nagyon elfáradtam!