Transzferálás - Artésia Galéria

Pár hónapja nyílt Kecskeméten a Kisfaludi utcában egy új galéria, ahol nem csak árusítással, kiállítással, hanem bizonyos kézműves technikát átadásával is foglalkoznak.
Március 21-én szombaton a transzferálás technikáját lehetett elsajátítani Rátkai Zsuzsa vezetésével, aki Budapestről érkezett.
Először textilre, majd fára mutatta meg, hogy hogyan lehet nyomatott képet szöveget átvinni. Nagyon érdekes volt és beindította a fantáziámat, hogy az ART Brigádban mit tudnák ebből hasznosítani. Lehetne például pólókra transzferálni a grafikáinkat, kiegészítve Kecskemét felirattal.









Ott volt még Pócs Jutka is, aki hernyóselyemre szeretne átvinni szöveget és ábrát. Rajtunk kívül még úgy öten sajátították el ezt a látványos, és egyáltalán nem nehéz technikát. A nehézség abban áll, hogy körülményes azt az amerikai takarítószert beszerezni, ami a legjobb ahhoz, hogy sikerüljön a transzferálás.

Füzi László 60 éves - Katona József Könyvtár

Március 15-én volt Füzi László a 60. születésnapját, de az ünneplésre csak március 20-án délután került sor a Katona József Könyvtárban. A könyvtár igazgatónője után, polgármester asszony köszöntötte az ünnepeltet, majd Dobozi Eszter az Írószövetség nevében.
A Forrás szerkesztői idézték fel Füzi Lászlóval kapcsolatos élményeiket.
Érdekes, hogy éppen egy héttel ezelőtt állított meg Laci, hogy olvassa a blogomat, érdekesnek találja, én meg mondtam neki, hogy nem mindenki lelkes a blogomért.
Most felidézem első élményemet én is Lacival kapcsolatban. 1997-ben az első görögországi kirándulásomra jött el a feleségével, Ágival. Az epidauroszi színházban készült is róla egy fotó. Hát, ezzel köszöntöm én a 60. éves Füzi Lászlót: Isten éltessen Laci!
Mire hazaértem Péter már aludt, egy csúnya vírus vette le a lábáról,

Az első szuvenír jellegű rézkarcaink

Az előző bejegyzésben leírtam, hogy mi inspirált én és a lányomat, most nézzük az első szuvenír jellegű rézkarcokat, amivel azon a bizonyos Hírös Héten a Kézműves vásáron kiálltunk.
Tehát Kosik Petra Genovéva kecskeméti templom sorozata:  az Evangélikus templom, a Görög templom, a Piarista templom, a Zsinagóga és a Nagytemplom. Készült egy olyan nyomat, ahol egy papírra nyomtattuk rá az öt grafikát. A Nagytemplom nagyobb, az 20×15 cm-es, a többi 15×10 cm-es.
























Ezekhez társult nekem egy 2007-ben készült aquatintás rézkarcom Kecskemét látképéről és egy, abban az évben, azaz 2009. tavaszán készült montázs jellegű. Érdekes, hogy a vásárlók a hosszúkás, látképes munkát szeretik, ahol ott sorakoznak a kecskeméti tornyok és tetők az alföldi horizont előtt. Jobbról balra: Nagytemplom, Városháza, Barátok temploma, Református templom, Evangélikus templom, Újkollégium, Zsinagóga. - Mészáros Marianna: Kecskeméti látkép


 (Ez a munkám eredetileg egy másik rézkarccal közösen volt lenyomtatva, mikor Nagybányán állítottak ki a Kecskeméti Képzőművészek Közösségének tagjai. Akkor, Réti István egyik Nagybányai látképes festményét felhasználva egymásra nyomtattam az alföldi és a dimbes-dombos nagybányai tájat, aminek a Találkozások címet adtam.)

A 2009-es montázson pedig háttérben a Nagytemplom, az Aranyhomok Szálló és a Városháza homlokzata látható, elöl pedig a Barátok templomának hátsó része a Kéttemplom köz felől, a Kodály Intézet épülete, valamint a Psalmus Hungaricus szobor, azaz a Kodály emlékmű és a főtéri Kossuth-szobor jellegzetes vonalai ismerhetők fel. - Mészáros Marianna: Kecskeméti anzix

Aba-Novák Vilmos festményei a Bozsó Gyűjteményben

Szerdán nem volt megnyitó, de a hétfői naphoz hasonlóan, ügyintézéssel töltöttem a délutánt. Mielőtt elindultam az iskolából az igazgatóval volt egy rövid beszélgetésem, de erről most nem írok, majd talán a következő bejegyzésben kitérek rá.

Március 19-én csütörtökön nyílt meg a Bozsó Gyűjteményben Aba-Novák Vilmos festményeiből egy olyan kiállítás, amelyen magángyűjteményekből válogatták össze azt a csaknem 40 darab festményt, amely az egész életművet reprezentálja. Az ismert árkádiás olajképek mellett, eddig lappangó képek is szerepeltek a tárlaton, például a Trattoria című. Engem a nagyméretű tempera képek leptek meg, ezek teljesen újak voltak számomra. Illetve itt tudatosodott bennem, hogy mindössze 47 éves volt, mikor 1941-ben meghalt. A harmadik teremben falfestményeihez készült vázlatok kaptak helyet, pl. a szegedi Dömötör-toronyba készültek.






Mák Kornél köszöntése után Dr. Emőd Péter méltatta festő munkásságát.
Két olyan festmény is kiállításra került, amelyeket kettévágva a II. világháború alatt az ablakok elsötétítésére használtak.

Kecskeméti Sándor - Kápolna Galéria

Kedden egy baráti beszélgetés után a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Kápolna Galériájába siettem át, ahol Kecskeméti Sándor Munkácsy-díjas keramikus és szobrász tárlata nyílt meg. Mikor megérkeztem, azt hittem, nem lettek kész a kiállítás-rendezéssel, mert az első teremben egy üres homokkal beszórt asztal fogadott. A másik teremben ott sorakoztak Sándor plasztikái egy másik homokkal beszórt asztalon, mint egy miniváros házai. A falakon dombornyomott lapok voltak felfüggesztve Sándor jellegzetes geometrikus motívumaival.

Szegedi Zsolt nyitotta meg a kiállítást, aki először megemlékezett az akkor éppen egy hete elhunyt Kormos Emeséről, majd méltatta Kecskeméti Sándor munkásságát és az itt kiállított munkáit. Ezek után fény derült arra, hogy miért van ott egy kis kék inges iskolás csoport és az üres asztal. Mivel az egész Tavaszi Fesztiválnak a gyerekek a mottója, így egy gyors közös alkotásra invitálta Sándor a gyerekeket. Mindegyikük kapott egy maroknyi agyagot, amelybe Sándor utasítása szerint jól bele kellett markolni, majd letenni a homokos asztalra. Milyen egyszerű és látványos akció!

Az első szuvenír jellegű grafikák története

2009. nyarán úgy alakult, hogy több külföldi kiránduláson is részt vettem. Június végén németországi Freiburgban töltöttem pár napot, és mivel ez a város ott fekszik a svájci-francia-német határ közelében, ahonnan átrándultunk a francia Colmárba és svájci Baselbe, majd hazafelé Nürgberget is útba ejtettük.

Júliusban pedig 10 napot töltöttem Spanyolországban, azon beül is Andalúziában, Granada városában. Nagy élmény volt mindegyik helyszín. A kirándulásaim során elsősorban a művészeti emléklékeket keresem fel, a műemlékeket, múzeumokat, galériákat. Ugyanakkor az ember szeret valamilyen szuvenírt is vásárolni az adott helyszínről. Én nem rajongok a hűtőmágnesekért, feliratos pólókért és bögrékért, viszont szívesen nézegetek és ha tehetem vásárolok kisebb grafikákat, amelyen annak a városnak valamilyen kedves helyszíne van megörökítve. Nem mindig a nagy totálokat keresem, inkább azokat az apró részleteket, amelyek számomra egyértelműek, én tudom, hogy honnan származnak, de nem olyan szokványosak.

Granadában fantasztikus rézkarcokat láttam egy kirakatban, de akkor nem volt pénzem arra, hogy megvásároljak ezekből, akár egyet is. Közben azon gondolkoztam, hogy milyen kár, hogy idehaza nincsenek ilyesmi szuvenírok. Olyat is láttam, hogy nem az eredeti rézkarcot árusították, hanem annak nyomdai technikával sokszorosított változatát. Ebből már én is tudtam vásárolni, hiszen sokkal olcsóbb volt, mint az eredeti grafika.
Megfogalmazódott bennem, hogy idehaza nekünk is ilyesmit kellene csinálnunk. Mikor hazatértem, a lányom azzal fogadott, hogy amíg én odavoltam, ő a egy grafikai alkotótáborban Kecskemét híres templomaiból készített egy rézkarc-sorozatot. Úgy éreztem, ezzel már el lehetne indulni. Megkerestem a Hírös Hét szervezőit, mert ezen az ünnepi héten kézműves kirakodó vásár is szokott lenne, hogy mi is kiállnánk és árusítanánk a kecskeméti grafikáinkat. Nekem is volt egy pár kecskeméti témájú grafikám, az egyiket éppen abban az évben azért készítettem, hogy tudjak kecskeméti ajándékot vinni granadai vendéglátómnak. Ez egy montázs volt Kecskemét jellegzetes épületeiről. A másokat két évvel korábban készítettem és egy hosszúkás látkép volt Kecskemét templomtornyaival.
Megkerestem egy nyomdát is, hogy reprodukciókat készítsünk az eredeti grafikákról, de olyan összeget mondtak, hogy erről lemondtam.
Az augusztus 20-i héten kiálltunk Kecskemét főterére, illetve abban az évben, a frissen felújított egykor szovjet katonai emlékmű helyén kialakított terén rendezték meg ezt a vásárt, ami a főcsapáson kívül esett egy kicsit. Panaszkodott is a többi árus, de nekem nem volt összehasonlítási lehetőségem még. Egy asztalt kaptunk és minden nap össze kellett pakolni és hazacuccolni, aztán másnap meg vissza, egy héten keresztül. Nem tudtuk kiárulni a teljes helypénzt sem, de rengeteg sok mindent megtapasztaltunk. Például, hogy mit keresnek, keresnének a vevők, ami nekünk még nincs. Vagy milyen árat adnak meg az emberek egy-egy munkánkért. A szomszéd árusoktól, akik sokkal tapasztaltabbak voltak már nálunk, jó ötleteket kaptunk, pl. hogy hogyan is kellene megjelennünk, hogyan tálaljuk a munkáinkat.

Ez volt a kezdet 2009-ben...

VII. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé - Cifrapalota - XXX. Kecskeméti Tavaszi Fesztivál 2.

Ismét egy hetes csúszással írok, sűrű volt a hét, de jobb későn, mint soha!
Szóval március 14-én szombat délután nyílt meg a Cifrapalota földszinti termeiben a VII. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé, amelynek témája az "Isteni gyermek" - Isten gyermekei vagyunk". (Egyébként az egész XXX. Kecskeméti Tavaszi Fesztiválnak a gyermekek témája.) Az Aurin kórus énekével kezdődött az ünnepi megnyitó, majd a biennálé kitalálója és korátora, ifj. Gyergyádesz László és Mák Kornél alpolgármester köszöntötte a részvevőket. Jelenics István piarista szerzetes, teológus, író nyitotta meg a tárlatot, ő volt, aki a biennálé előzményének számító 2000-es, "1000 év - magyar szentek" című kiállítást is megnyitotta. (Engem kissé zavart, hogy a tartalmas beszéd közben alig nézett fel a közönségre Jelenics István. Lehet, hogy a fény zavarta, nem tudom, de nekem fura volt.)
Az MMA két (pénzzel is járó) díját Ittzés Mihály adta át Kun Éva keramikusnak és Budaházi Tibor festőművésznek. Ezután még 5 művész kapott erkölcsi (pénzdíjazás nélküli) elismerést: Mazalin Natália, Földi Péter, Sejben Lajos és Olascher Tamás.

Nekem furcsa volt, hogy ezen a keresztény ikonográfiai kiállításon ennyire szabadon értelmezték a témát. Festmények, grafikák, sok fotó, de kevesebb plasztika került kiállításra. A katalógusban olvasható, hogy 196 művész adott be munkát, amelyből 106 művésztét válogatta be a zsűri. A katalógus címlapján egy egykori kandós tanítvány Kubinyi Katalin kisplasztikája szerepel.
Ott volt Kati is a megnyitón, beszélgettem is vele egy keveset, meg édesapjával is, aki a Bolyaiban volt kollégám. Mikor Kun Évával összefutottam még a díjátadás előtt, megdicsértem a munkáját, mert tetszett, aztán derült ki, hogy díjat is kapott. Éva kedvéért jött el a megnyitóra Probstner János is, aki igen-igen ritkán jelenik meg az utóbbi években a kecskeméti kiállításmegnyitókon. Lakatos Pali szintén ritkán látható ilyen eseményeken, kiderült hogy ő pedig a másik díjazott, Budaházi Tibor miatt van itt, aki iskolatársa volt és barátja most is. Be is mutatott bennünket egymásnak. Szabó Palival beszélgettem még, akinek eddig mindig kizsűrizték a munkáját, pedig aztán az ő alkotásai igen erősen a szakralitáshoz kötődnek. Én azt hittem, nem adott be eddig semmit. A kandós kollégák közül Miklós Árpád és Damó István munkái szerepeltek a tárlaton, ők is ott voltak a megnyitón.








A már nyugdíjban lévő egykori kandós igazgatóhelyettessel, S.I-vel is beszélgettem, mert azon a héten már másodszor találkoztunk egy-egy kiállításmegnyitón. Nehezményezte, hogy rajtam kívül nem szokott más művésztanárral találkozni ezeken az eseményeken. Nem kíváncsiak mások munkáira? - kérdezte. Mit lehet erre válaszolni? Mondtam, biztos megnézik máskor, csak a megnyitóra nem érnek rá eljönni.
Még a megnyitó előtt összefutottam B. Csernyánszky Katival is, aki az Iparon (most MOME) volt csoporttársam és akinek most is ismét szerepelt a munkája. Ő továbbra is textilben utazik, csakúgy mint Jászberényi Matild, akinek szintén szerepel egy alkotása itt, de nem láttam a megnyitón.

Több ingyenes előadást és múzeumpedagógiai foglalkozást is meghirdettek a biennáléhoz kapcsolódva, amelyekre majd igyekszem elmenni, illetve diákokat (nemcsak művészetiseket) is hozni.
Az én kedvencem egyenlőre így első megnézésre erről a tárlatról Kun Éva tálja mellett, Bábás Erika Aprószentek  "... mert Isten próbára tette és magához méltónak találta őket" (Bölcs 3,5) című hatalmas keresztje és Nádas Alexandra Madonna című kollográfiája. Ez a mű bizonyos módon hasonlított az én kizsűrizett grafikámra, csak sokkal kevésbé volt konkrét.