2009. nyarán úgy alakult, hogy több külföldi kiránduláson is részt vettem. Június végén németországi Freiburgban töltöttem pár napot, és mivel ez a város ott fekszik a svájci-francia-német határ közelében, ahonnan átrándultunk a francia Colmárba és svájci Baselbe, majd hazafelé Nürgberget is útba ejtettük.
Júliusban pedig 10 napot töltöttem Spanyolországban, azon beül is Andalúziában, Granada városában. Nagy élmény volt mindegyik helyszín. A kirándulásaim során elsősorban a művészeti emléklékeket keresem fel, a műemlékeket, múzeumokat, galériákat. Ugyanakkor az ember szeret valamilyen szuvenírt is vásárolni az adott helyszínről. Én nem rajongok a hűtőmágnesekért, feliratos pólókért és bögrékért, viszont szívesen nézegetek és ha tehetem vásárolok kisebb grafikákat, amelyen annak a városnak valamilyen kedves helyszíne van megörökítve. Nem mindig a nagy totálokat keresem, inkább azokat az apró részleteket, amelyek számomra egyértelműek, én tudom, hogy honnan származnak, de nem olyan szokványosak.
Granadában fantasztikus rézkarcokat láttam egy kirakatban, de akkor nem volt pénzem arra, hogy megvásároljak ezekből, akár egyet is. Közben azon gondolkoztam, hogy milyen kár, hogy idehaza nincsenek ilyesmi szuvenírok. Olyat is láttam, hogy nem az eredeti rézkarcot árusították, hanem annak nyomdai technikával sokszorosított változatát. Ebből már én is tudtam vásárolni, hiszen sokkal olcsóbb volt, mint az eredeti grafika.
Megfogalmazódott bennem, hogy idehaza nekünk is ilyesmit kellene csinálnunk. Mikor hazatértem, a lányom azzal fogadott, hogy amíg én odavoltam, ő a egy grafikai alkotótáborban Kecskemét híres templomaiból készített egy rézkarc-sorozatot. Úgy éreztem, ezzel már el lehetne indulni. Megkerestem a Hírös Hét szervezőit, mert ezen az ünnepi héten kézműves kirakodó vásár is szokott lenne, hogy mi is kiállnánk és árusítanánk a kecskeméti grafikáinkat. Nekem is volt egy pár kecskeméti témájú grafikám, az egyiket éppen abban az évben azért készítettem, hogy tudjak kecskeméti ajándékot vinni granadai vendéglátómnak. Ez egy montázs volt Kecskemét jellegzetes épületeiről. A másokat két évvel korábban készítettem és egy hosszúkás látkép volt Kecskemét templomtornyaival.
Megkerestem egy nyomdát is, hogy reprodukciókat készítsünk az eredeti grafikákról, de olyan összeget mondtak, hogy erről lemondtam.
Az augusztus 20-i héten kiálltunk Kecskemét főterére, illetve abban az évben, a frissen felújított egykor szovjet katonai emlékmű helyén kialakított terén rendezték meg ezt a vásárt, ami a főcsapáson kívül esett egy kicsit. Panaszkodott is a többi árus, de nekem nem volt összehasonlítási lehetőségem még. Egy asztalt kaptunk és minden nap össze kellett pakolni és hazacuccolni, aztán másnap meg vissza, egy héten keresztül. Nem tudtuk kiárulni a teljes helypénzt sem, de rengeteg sok mindent megtapasztaltunk. Például, hogy mit keresnek, keresnének a vevők, ami nekünk még nincs. Vagy milyen árat adnak meg az emberek egy-egy munkánkért. A szomszéd árusoktól, akik sokkal tapasztaltabbak voltak már nálunk, jó ötleteket kaptunk, pl. hogy hogyan is kellene megjelennünk, hogyan tálaljuk a munkáinkat.
Ez volt a kezdet 2009-ben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése