2018/3. hét - Január harmadik hete

Ez a hét az orvoshoz járásról szólt. Zömében Sanyival az állatorvoshoz, de Anyukámmal kapcsolatban is történt orvosi látogatás. Kiállításlátogatás nem volt, de volt egy irodalmi-zenei est, egy Városszépítős beszélgetős program és egy workshop! Ja, és egy interjú, ami talán a jövő héten olvasható, akkor majd megírom, hogy hol.

Hétfőn este az Újkollégiumba mentünk, mert Ittzés Kata (egykori Ézi-s kolléganőm) jóvoltából értesültünk egy Arany - Kodály balladaestről. Hegedős D. Géza rendezte a Színművészeti Egyetem és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóinak műsorát. Jól szerkesztett est volt, élveztük!
Kifelé a a lépcsőházról készítettem néhány fotót, mert nagyon szerettem ezt a léápcsőházat attól kezdtev, hogy hajdanán itt tanítottam (1988-1990). Még 1999-ben elkészült egy szitanyomat-sorozat az újkollégium belső tereinek felhasználásával.

Szerda este a Kodály Intézetbe mentem, itt a Kecskeméti Városszépítő Egyesület szervezett egy programot, ahol a Kodály Intézet fejlesztéséről, felújításáról és bővítéséről hallhattunk egy beszámolót. Amikor kiköltözikmajd a Kada Szakgimnázium, megkezdődik a bővítés. Ott lesz majd a hallgatók szállása és a koncertterem. A mai, agykori kolostor épületet is felújítják, ez továbbra is a tanítás és a hivatali helyiségeknek lesz fenntartva. Terveket még nem láttunk, most folyik a tervező(k) kiválasztása.











Szombaton reggel fél 10-re Péter elvitt a Hosszú utca 28-ba, az Artésiá Műhelybe, ahol most kezdődött a három foglalkozásból álló bútorfestéses tanfolyam. Már nagyon vártam. Kicsit elhúzódott, mert sokat beszélt az elején Edit, de kellett is ennyi elmélet. Az én deszkáim kicsit visszafogottra sikeredtek a színhasználatom miatt, de legalább kipróbáltak a különböző technikákat. Tetszett! Azon töröm a fejem, mit kellene átfesti idehaza a tanultak alapján.

Szoboravatás

Ezt a napot Budapesten töltöttem, de még éppen odaértem a délután 4 órás avatásra. A Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet előtti füves részen avatták fel Szervátiusz Tibor szobrát, amely a Tiszta forrásból címet viseli és Bartók Bélának és Kodály Zoltánnak állít emléket. Hoppál Péter és Szemereyné Pataki Klaudia mondott beszédet.

Az avatás ide alatt kissé megbénult a forgalmas gyalogos (és kerékpáros) utca, a Kéttemplom köz. Én "páholyból", a Sweet Store teraszán ülve és egy limonádét iszogatva néztem végig a ceremóniát. Még az avatás előtt feltűnt, hogy a letakart szobor mérete nem igazán a  köztérhez illeszkedik. Az avató beszédek után, mikor lekerült a lepel, ez be is bizonyosodott számomra. Egy belső térben jobban érvényesülne ez a plasztika.

Új rézkarcok és pólók

Vasárnap kezdtem el az idei vakáció első rézkarcait. Kedden a maratással kész lettem, de a nyomtatást szerdára hagytam.

Szerdán viszont annyira fájt a derekam, hogy csak két példány nyomtattam a 4 új rézkarcból. A szuvenír jellegű rézkarcokat folytatva készítettem egy Kodály Intézeteset grafikát. A laktanyás sorozatot most két homokbányai motívummal folytattam. Ezeken kívül egy gyümölcsös kosárt ábrázoló rézkarcot is készítettem, amit talán majd felhasznál a helyi gazdakör. Szerdán már nem mozdultam ki itthonról, meg csütörtökön sem.

Csütörtökön délelőtt a caminós sorozatból nyomtattam újabb darabokat, azokról a rézkarcokról, amelyekből már elkelt egy-egy. Délután pedig 5 pólóra transzferáltam rá egy-egy grafikát. Igazából a vonalas jellegű fekete-fehér munkák jönnek ki jobban, a színesek kevésbé. Ezekről készült fotókat feltettem a facebook oldalunkra és a honlapunkra is, és várom a visszajelzéseket.

Az első szuvenír jellegű rézkarcaink

Az előző bejegyzésben leírtam, hogy mi inspirált én és a lányomat, most nézzük az első szuvenír jellegű rézkarcokat, amivel azon a bizonyos Hírös Héten a Kézműves vásáron kiálltunk.
Tehát Kosik Petra Genovéva kecskeméti templom sorozata:  az Evangélikus templom, a Görög templom, a Piarista templom, a Zsinagóga és a Nagytemplom. Készült egy olyan nyomat, ahol egy papírra nyomtattuk rá az öt grafikát. A Nagytemplom nagyobb, az 20×15 cm-es, a többi 15×10 cm-es.
























Ezekhez társult nekem egy 2007-ben készült aquatintás rézkarcom Kecskemét látképéről és egy, abban az évben, azaz 2009. tavaszán készült montázs jellegű. Érdekes, hogy a vásárlók a hosszúkás, látképes munkát szeretik, ahol ott sorakoznak a kecskeméti tornyok és tetők az alföldi horizont előtt. Jobbról balra: Nagytemplom, Városháza, Barátok temploma, Református templom, Evangélikus templom, Újkollégium, Zsinagóga. - Mészáros Marianna: Kecskeméti látkép


 (Ez a munkám eredetileg egy másik rézkarccal közösen volt lenyomtatva, mikor Nagybányán állítottak ki a Kecskeméti Képzőművészek Közösségének tagjai. Akkor, Réti István egyik Nagybányai látképes festményét felhasználva egymásra nyomtattam az alföldi és a dimbes-dombos nagybányai tájat, aminek a Találkozások címet adtam.)

A 2009-es montázson pedig háttérben a Nagytemplom, az Aranyhomok Szálló és a Városháza homlokzata látható, elöl pedig a Barátok templomának hátsó része a Kéttemplom köz felől, a Kodály Intézet épülete, valamint a Psalmus Hungaricus szobor, azaz a Kodály emlékmű és a főtéri Kossuth-szobor jellegzetes vonalai ismerhetők fel. - Mészáros Marianna: Kecskeméti anzix