Ezért a Kulturális és Konferencia Központ szokásos év Paletta kiállítását is erre a fesztiválra időzítették. Eddig a gyermeknaphoz közel, május végén-június elején mutatkozhattak be a kecskeméti iskolák és óvodák gyermek alkotócsoportjai. Hosszú éveken át a Bolyai János Gimnázium szakköröseivel mi is részt vettünk ezen a tárlaton, de miután már nem vagyok ott a gimiben és nincs alkotócsoportom, most meghívtak a szervezők a zsűribe. Rengeteg csoport (kb. 60) adott be agyagot, amelyből Horváth Mária és Balanyi Károly művészkollégákkal válogattunk. Szerencsére a hely tavaly óta tágasab. Régebben a lenti kisebb kiállítóteremben volt ez a kiállítás, míg az elmúlt évi tárlat már az emeleti nagy kiállítóteremben kapott helyet.
Már kiállítóként is megfogalmaztam néhány számomra problémás dolgot ezzel a programmal kapcsolatban (ezek olvashatók a régebbi Paletta kiállításról szóló bejegyzéseimnél), amelyeket nem akarok itt most megismételni, legfeljebb összefoglalni és kiegészíteni azzal, amit most zsűriként tapasztaltam. A Palettán nincs korosztályi korlát, azaz az óvódásoktól a huszonéves fiatalokig terjed a kiállítók kora, amit én túl tágnak érzek. Egyik zsűritársam javasolta is, hogy az óvodásokat ki kellene ebből a körből venni, mert tőlük kizsűrizni valamit nagyon kínos. Megjegyzem másoknál is az. Én is jártam úgy, hogy a beadott diákmunkákból a zsűri, illetve a rendező szelektált és éppen annak a diáknak maradt ki a munkája a kiállításról, aki eljött a megnyitóra. Most is volt ilyen. Talán még a megnyitó előtt lehetőséget kellene adni a csoportvezetőknek, hogy megnézzék a kiállítást és jelezzék, kinek van kiállítva a munkája.
Nem lehet egy kategória szerintem egy szabadidős szakkör, egy sima iskolai órai munka és egy szakképzéses iskolai munka. Azt tapasztaltam, hogy voltak olyan intézmények, akik szinte sportot űztek abból, hogy minél több csoport, osztály adjon be tőlük anyagot erre a tárlatra. Így olyan munkákkal is találkoztunk, amelyeket egy-egy osztály dolgozott fel, gondolom környezetismeret órán egy projekt keretében, de ezek nem ide valók! Ezek nem művészi munkák, ezek nem rajztanár vagy művész vezetésével készültek, és bizony sokszor a giccs felé közelítettek.
A harmadik észrevételem sem új, mégpedig az, hogy nem friss, hanem évekkel ezelőtti alkotásokat adtak be a csoportvezetők. Kétségtelenül nagy igény van egy ilyen jellegű kiállításra, hiszen ha csak egy icurka-picurka munkája is ki lett állatva egy kisgyereknek, akkor a jön a szülő, nagyszülő stb. és egyből nagyobb a látogatószám, mint egy hivatásos művész kiállításán. De én a szervezők helyében pontosítanám a kiállítás felhívását. Egyrészt mivel egy évenként megrendezett tárlatról van szó, kikötném, hogy csak friss, az adott tanévben készült munkák szerepelhetnének. Másrészt a szakmai színvonal és a szakma becsülete miatt, csak olyan alkotócsoportoktól fogadnék el nevezést, amelyet szakember, azaz rajztanár, képző- vagy iparművész, vagy népi iparművész vezet.
Péntek este Szemereyné Pataki Klaudia polgármester asszony ünnepélyesen megnyitotta a Tavaszi Fesztivált, Varró Dániel költő pedig a Paletta kiállítást és egy kis szösszenettel lepte meg a jelenlévőket:"De jó, hogy széles a Paletta!
Így sokan elférnek alatta.
Illetve rajta,
ihlettől hajtva,
gyerekként, s gyereknek maradva."
A megnyitón tehetséges zenész gyerekek működtek közre. Most, hogy egy fesztivál része volt ez a program, volt lehetőség arra is, hogy a zsűri vásárlási utalvánnyal jutalmazzon hét csoportot, Kádasi Laura, Csúzdi Szabó Erika, Nagy Otília, Damó István, Deli Gábor, Kis Tamás, Szikora Imre és csoportjaik kaptak szakmai elismerést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése