Az első szuvenír jellegű rézkarcaink

Az előző bejegyzésben leírtam, hogy mi inspirált én és a lányomat, most nézzük az első szuvenír jellegű rézkarcokat, amivel azon a bizonyos Hírös Héten a Kézműves vásáron kiálltunk.
Tehát Kosik Petra Genovéva kecskeméti templom sorozata:  az Evangélikus templom, a Görög templom, a Piarista templom, a Zsinagóga és a Nagytemplom. Készült egy olyan nyomat, ahol egy papírra nyomtattuk rá az öt grafikát. A Nagytemplom nagyobb, az 20×15 cm-es, a többi 15×10 cm-es.
























Ezekhez társult nekem egy 2007-ben készült aquatintás rézkarcom Kecskemét látképéről és egy, abban az évben, azaz 2009. tavaszán készült montázs jellegű. Érdekes, hogy a vásárlók a hosszúkás, látképes munkát szeretik, ahol ott sorakoznak a kecskeméti tornyok és tetők az alföldi horizont előtt. Jobbról balra: Nagytemplom, Városháza, Barátok temploma, Református templom, Evangélikus templom, Újkollégium, Zsinagóga. - Mészáros Marianna: Kecskeméti látkép


 (Ez a munkám eredetileg egy másik rézkarccal közösen volt lenyomtatva, mikor Nagybányán állítottak ki a Kecskeméti Képzőművészek Közösségének tagjai. Akkor, Réti István egyik Nagybányai látképes festményét felhasználva egymásra nyomtattam az alföldi és a dimbes-dombos nagybányai tájat, aminek a Találkozások címet adtam.)

A 2009-es montázson pedig háttérben a Nagytemplom, az Aranyhomok Szálló és a Városháza homlokzata látható, elöl pedig a Barátok templomának hátsó része a Kéttemplom köz felől, a Kodály Intézet épülete, valamint a Psalmus Hungaricus szobor, azaz a Kodály emlékmű és a főtéri Kossuth-szobor jellegzetes vonalai ismerhetők fel. - Mészáros Marianna: Kecskeméti anzix

Orosz István a Nyitott Műteremben

A rövidre sikerült éjszakám után a csütörtöki nap is elég hosszú volt. Azonban reggel, amikor a megszokott időben, 7 óra előtt pár perccel átsétáltam a főtéren sikerült néhány ködös fotót készítenem. Délelőtt volt 3 lyukas órám, ezalatt elmentem ahhoz a már nyugdíjas kolléganőhöz - Svihrán Évához, akinek a fotóit az öregdiák találkozó idején szeretném a volt bolyais diákok munkáival együtt kiállítani. Válogattam egy rakat fotót, vannak köztük igazán érdekesek. A szakkörön is zömében már a találkozóra készültünk, feliratot gyártottunk.
Este pedig a Kecskemétfilm Kft. székhelyén Orosz István mutatkozott be a Nyitott Műteremben, azaz a Kecskeméti Képzőművészek Közösségének rendezvényén. (A KTV-ben azt mondták, hogy ez az Nyitott Műterem sorozat 2 éve indult. Hát, nem! 2006. márciusában volt az első A. Varga Imrével, tehát 7 éve! 2008. áprilisában én is sorra kerültem.) István egyébként nagyon kellemes társalgó, kedvesen és élvezettel beszélt a gyermekkoráról, a munkáiról, a rézkarcokról, anamorfózisokról, plakátokról és az animációs filmekről. Elmesélte azt is, hogy milyen módszerrel viszi át a rajzot a rézlemezre, de nem jegyzeteltem és ma már nem jut szembe annak a módszernek a neve. Nagyon kedvelem a munkáit, szívesen mutatom meg a diákjaimnak is. Éppen a jövő héten kerül elő a mozgás, mozgásábrázolás, anamorfózis, amikor az ő dolgait is mutatom. A megszokottakhoz képest elég sokan összejöttünk, még a karzat is tele volt a kis vetítőben. A beszélgetés, vetítés végén gyorsan elragadta Istvánt a KTV, én meg siettem haza, akkor már elmúlt 7 óra, így privát beszélgetésekre nem nagyon volt alkalmam.

Tudtam, hogy a péntekem is feszített lesz, a kandós 7 órám után, fodrász és este egy kedves kollégához mentünk házszentelésre.
A hétvégén viszont, hogy szinte ki se mozdultam itthonról, végre sikerült csaknem mindent behoznom, a majdnem 2 hetes iskolai lemaradásaimból, minden jegyet beírtam az e-naplóba, és talán estig még a témazárókat is kijavítom. Hurrá!
A jövő hét is zűrös lesz még, hétfőn fogadó óra és szülői értekezlet.