Kedden egy baráti beszélgetés után a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Kápolna Galériájába siettem át, ahol Kecskeméti Sándor Munkácsy-díjas keramikus és szobrász tárlata nyílt meg. Mikor megérkeztem, azt hittem, nem lettek kész a kiállítás-rendezéssel, mert az első teremben egy üres homokkal beszórt asztal fogadott. A másik teremben ott sorakoztak Sándor plasztikái egy másik homokkal beszórt asztalon, mint egy miniváros házai. A falakon dombornyomott lapok voltak felfüggesztve Sándor jellegzetes geometrikus motívumaival.
Szegedi Zsolt nyitotta meg a kiállítást, aki először megemlékezett az akkor éppen egy hete elhunyt Kormos Emeséről, majd méltatta Kecskeméti Sándor munkásságát és az itt kiállított munkáit. Ezek után fény derült arra, hogy miért van ott egy kis kék inges iskolás csoport és az üres asztal. Mivel az egész Tavaszi Fesztiválnak a gyerekek a mottója, így egy gyors közös alkotásra invitálta Sándor a gyerekeket. Mindegyikük kapott egy maroknyi agyagot, amelybe Sándor utasítása szerint jól bele kellett markolni, majd letenni a homokos asztalra. Milyen egyszerű és látványos akció!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése