Szóval március 14-én szombat délután nyílt meg a Cifrapalota földszinti termeiben a VII. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé, amelynek témája az "Isteni gyermek" - Isten gyermekei vagyunk". (Egyébként az egész XXX. Kecskeméti Tavaszi Fesztiválnak a gyermekek témája.) Az Aurin kórus énekével kezdődött az ünnepi megnyitó, majd a biennálé kitalálója és korátora, ifj. Gyergyádesz László és Mák Kornél alpolgármester köszöntötte a részvevőket. Jelenics István piarista szerzetes, teológus, író nyitotta meg a tárlatot, ő volt, aki a biennálé előzményének számító 2000-es, "1000 év - magyar szentek" című kiállítást is megnyitotta. (Engem kissé zavart, hogy a tartalmas beszéd közben alig nézett fel a közönségre Jelenics István. Lehet, hogy a fény zavarta, nem tudom, de nekem fura volt.)Az MMA két (pénzzel is járó) díját Ittzés Mihály adta át Kun Éva keramikusnak és Budaházi Tibor festőművésznek. Ezután még 5 művész kapott erkölcsi (pénzdíjazás nélküli) elismerést: Mazalin Natália, Földi Péter, Sejben Lajos és Olascher Tamás.
Nekem furcsa volt, hogy ezen a keresztény ikonográfiai kiállításon ennyire szabadon értelmezték a témát. Festmények, grafikák, sok fotó, de kevesebb plasztika került kiállításra. A katalógusban olvasható, hogy 196 művész adott be munkát, amelyből 106 művésztét válogatta be a zsűri. A katalógus címlapján egy egykori kandós tanítvány Kubinyi Katalin kisplasztikája szerepel.
Ott volt Kati is a megnyitón, beszélgettem is vele egy keveset, meg édesapjával is, aki a Bolyaiban volt kollégám. Mikor Kun Évával összefutottam még a díjátadás előtt, megdicsértem a munkáját, mert tetszett, aztán derült ki, hogy díjat is kapott. Éva kedvéért jött el a megnyitóra Probstner János is, aki igen-igen ritkán jelenik meg az utóbbi években a kecskeméti kiállításmegnyitókon. Lakatos Pali szintén ritkán látható ilyen eseményeken, kiderült hogy ő pedig a másik díjazott, Budaházi Tibor miatt van itt, aki iskolatársa volt és barátja most is. Be is mutatott bennünket egymásnak. Szabó Palival beszélgettem még, akinek eddig mindig kizsűrizték a munkáját, pedig aztán az ő alkotásai igen erősen a szakralitáshoz kötődnek. Én azt hittem, nem adott be eddig semmit. A kandós kollégák közül Miklós Árpád és Damó István munkái szerepeltek a tárlaton, ők is ott voltak a megnyitón. 
A már nyugdíjban lévő egykori kandós igazgatóhelyettessel, S.I-vel is beszélgettem, mert azon a héten már másodszor találkoztunk egy-egy kiállításmegnyitón. Nehezményezte, hogy rajtam kívül nem szokott más művésztanárral találkozni ezeken az eseményeken. Nem kíváncsiak mások munkáira? - kérdezte. Mit lehet erre válaszolni? Mondtam, biztos megnézik máskor, csak a megnyitóra nem érnek rá eljönni.
Még a megnyitó előtt összefutottam B. Csernyánszky Katival is, aki az Iparon (most MOME) volt csoporttársam és akinek most is ismét szerepelt a munkája. Ő továbbra is textilben utazik, csakúgy mint Jászberényi Matild, akinek szintén szerepel egy alkotása itt, de nem láttam a megnyitón.
Több ingyenes előadást és múzeumpedagógiai foglalkozást is meghirdettek a biennáléhoz kapcsolódva, amelyekre majd igyekszem elmenni, illetve diákokat (nemcsak művészetiseket) is hozni.
Az én kedvencem egyenlőre így első megnézésre erről a tárlatról Kun Éva tálja mellett, Bábás Erika Aprószentek "... mert Isten próbára tette és magához méltónak találta őket" (Bölcs 3,5) című hatalmas keresztje és Nádas Alexandra Madonna című kollográfiája. Ez a mű bizonyos módon hasonlított az én kizsűrizett grafikámra, csak sokkal kevésbé volt konkrét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése