Szerdán 4 órától a Népi Iparművészeti Gyűjteményben egy kiállítást és megemlékezést tartottak a fafaragó Polyák Ferencről, aki most lenne 70 éves, de 2 éve elhunyt. A kiállítást végignéztem. Nemcsak Polyák Ferenc faragásai, hanem a gyermekeiét is kiállították, ők folytatják az apjuk mesterségét. A Forrás munkatársai méltatták a munkásságát és a távozásom után egy 1971-es dokumentum filmet is levetítettek. Sajnos, nem tudtam a műsor végét megvárni, fél 5-kor muszáj volt hazaindulnom, hogy odaérjek a szokásos szerdai órámra.Csütörtökön a KKK (Kecskeméti Képzőművészek Közössége) szokásos évi közgyűlése volt és előtte még egy privát beszélgetésem. Balanyi Karcsi beszámolt a 2014-es év eseményeiről, majd a 2015-ös évi tervekről. Sajnálom, hogy a kb. 80 tagból max. 15 fő volt jelen. Ilyenkor szokott tagfelvétel is lenni. Most három alkotó jelentkezett, de végül mindhármukat felvételét elutasították. Én javasoltam, hogy egyfajta mentori programmal segítsük őket, de erre nem nagyon van szabad kapacitása senkinek sem. Jó sokáig eltartott így a beszélgetésekkel, 8 óra is elmúlt mikor hazaindultam.
Pénteken eredetileg a Művész Kávézóba készültem, ahol Farkas Lacinak nyílt kiállítása, de előző nap a Kulturális és Konferencia Központ programjára hívták fel a figyelmem és mivel az egy egyszeri esemény, odamentem. Laci kiállítását pedig igyekszem majd megnézni a közeljövőben. Szóval, a művházban a Kecskeméti Bolgár Települési Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében a bolgárok nagy festőjének, Vladimír Dimitrovnak (1882-1960), a "Mesternek" a munkásságát mutatta be egy multimédiás produkció Fény és szellem címmel, amelyet Bahget Iskander méltatott még a vetítés előtt. Az emeleti nagy kiállítóterem be volt sötétítve és a hosszanti falat 4 projektor világította meg. Kb. negyedórás volt a show, ahol a mester rajzai, festményei asszonyokról, férfiakról, önmagáról, almákról, szőlőkről, körtékről úsztak be, többszöröződtek,majd eltűntek. Sajnos, sehol sem találom a alkotó nevét, aki létrehozta azt a bemutatót. Közben nekem az a Van Gogh "kiállítás" jutott eszembe, ahol szintén zenés vetített képekkel idézték meg Van Gogh munkásságát még 2013. őszén Budapesten. Nekem nem adott többet, mint az eredeti képek látványa, de annak, aki nem látta e képeket személyesen, vagy éppen akkor szerezte első benyomásait Van Gogh műveiről, annak minden bizonnyal nagy élményt jelentett. Mivel én nem ismertem ennek a bolgár festőnek a munkásságát, ezért nekem is most nagy élményt jelentett a multimédiás show, de szíves megnézném az eredeti alkotásokat is. A mai fiataloknak talán ezzel a módszerrel lehetne közelebb hozni a régebbi korok alkotóit. Jó lenne, ha készülnének ilyennek a magyar festészet nagy alakjainak munkáihoz is. Sokszor hallom, hogy nem ismerik kellőképpen a magyar kultúrát külföldön: De mi ismerjük akár a szomszédos, avagy a volt szocialista országok kultúráját eléggé? Én nem ismertem Vladimír Dimitrov festményeit, de feltételezem olyan ő a bolgároknak, mint nekünk Munkácsy, akiről szeretjük azt mondani, hogy világhírű, de igazából ma már csak nekünk fontos, hiszen nem volt túl trendi.
A vetítés után egy helyes kosárból vehettünk egy-egy almát, amit elropogtathattunk és megismerkedtem Bocskov Jordánnal, aki a helyi bolgár kisebbség vezetője. Vele azért kellett megismerkednem, mert április elején vele fogok menni majd Szófiába, mikor a KKK-nak ott nyílik majd kiállítása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése