Hétfőn belekezdtem 3 újabb kis rézkarcba, amelyeket csütörtökön délelőtt le is tudtam nyomtatni. Plusz még kettő lemezt lealapoztam, de azokat már nem lesz időm elkészíteni. Csak délelőttönként tudtam dolgozni, mert minden délutánra volt valamilyen programom.
Kedden az Otthon Moziba mentem, ahol hattól a Vatikáni Múzeum 3D című James Camerun által rendezett filmet vetítették a művészettörténeti filmklub keretében és én mondtam egy rövid kis bevezetőt a film előtt. Meglepetésemre szép számban voltak a nézőtéren és a közönség kb. fele már járt a Vatikáni Múzeumban. Camerun egy szépen felfűzött ívre építette a filmjét. A 3D nagyon jó volt a terek és a plasztikák esetében, de engem zavart a festményeknél. Ott nekem tökélesen elég lett volna néhány nagyon közeli részlet, ahol létszik az ecsetkezelés és a festmény felszíne, de a vetítés után, akikkel beszélgettem, azoknak a zömét ez nem zavarta, sőt ámulatba ejtette őket. Lehet, hogy jó lett volna a film után egy kicsit még maradni és beszélgetni. Legközelebb november 18-én a Renoir film bemutatása következik itt. Később hallottam vissza, hogy volt, aki úgy váltott jegyet a pénztárban, hogy Mészáros Marianna filmre kéri a jegyet. Ez aranyos! A sok múzeumból egy jó pár egyáltalán nem került be a filmbe (Etruszt, Egyiptomi, Néprajzi, Történeti stb.), de annak örülök, hogy a Kortárs Vallásos Múzeum anyagából láttunk alkotásokat.
A képek egyrészt az én saját fotóim a Vatikáni Múzeumból, másrészt az pár rézkarc, amelyet a múzeum fantasztikus lépcsője ihletett.Szerdán délelőtt még az utolsó maratásokat készítettem a rézkarcokon, délután pedig vonatra ültem és Budapestre utaztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése