Én júniusban vettem részt először a Nyitott Műtermek Délutánja nevet viselő rendezvényen, akkor a Százados úti Művésztelepet járhattuk be. Most pedig "a haza művészképzés első számú helyszínére" látogathattunk el, a Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) főépületébe, az Epreskertbe és a Feszty-házba. Persze ennyi helyet fizikai lehetetlenség egy délután körbejárni. Ez zavart a júniusi programban is, hogy túl sok volt a helyszín és ez most sem volt másként. Az Epreskertben, ahol Márkék, azaz a szobrász-restaurátorok műtermei vannak, nem olyan régen jártam, bár érdekes lett volna most a gondnok vezetésével is végigjárni, de egy fenékkel nem lehet több lovat megülni. Döntenem kellett, hogy hova megyek, mire vagyok kíváncsi és legjobban a főépület, illetve a grafikai műhelyek érdekeltek.
Az érdeklődők a Aulában gyülekeztek, ahol A Képzőművészeti Főiskola és az I. világháború címmel egy kiállítást nézegethettünk addig, míg el nem kezdődött az ünnepélyes megnyitó. Felsmann Tamás általános rektorhelyettes és Bérczi Linda a rendezvénysorozat főszervezője üdvözölte az egybegyűlteket. 
A Lengyel András által vezette azt a sétát, ami a Grafika tanszéket mutatta be és 14.30-kor indult. Még a földszinten bemutatta egy kicsit a tanszék történetét és munkáját, hogy mivel foglalkoznak az itteni hallgatók. A lépcsőházban és a folyosón, a Kondor Béla Galérián a mostani hallhatók munkáit láthattuk kiállítva.
Az emeleten az első állomás a litográfia műhely volt, ahol Dobó Bianka mutatta be, hogy milyen anyagokat, eszközöket használnak a kőnyomatok készítése közben, és láthattunk kész, nyomtatott lapokat is. Jó lenne egyszer kipróbálni azt a technikát, de mivel elég körülményes, nem látok rá sok esélyt. Az egyetemen éppen ezért foglalkoznak komolyan ezzel a technikával, mert máshol már nem nagyon van ilyen műhely.
A litográfia műhelyből a rézkarc műhelybe néztünk még be, de a vezetés a szitaműhelyben zárult, amelyet Herczeg László műhelyvezető mutatott be. A rézkarcozás és szitázás nem ismeretlen számomra, de akkor is érdekes volt látni, hogy milyen porzó dobozt használnak, hogyan oldották meg ebben a patinás épületben az egymás utáni munkafolyamatokat.
Négy órakor egy másik túra indult, Révész Emese Műhelytitkok címmel vezetett körbe a bennünket az egyetem műtermeiben és gyűjteményeiben. Beszélt az eredetileg két épületről, illetve azok egybenyitásáról, bemutatta a Régi Műcsarnok Lotz-falképeit és a Barcsay Termet. A séta az egyetem könyvtárában ért véget, ahol a különleges és gazdag gyűjteményből rendezett kiállítások katalógusaiba lapozhattunk bele.
Az egyik lépcsőházban egy hatalmas Kokas Ignác festmény volt felfüggesztve a falra. Nagyon tetszett. Be lehetett még nézni a Művészeti anatómia, rajz és geometria tanszékre is, és program este 7-ig tartott, de öt órakor muszáj volt elindulnom, hogy elérjem a vonatot hazafelé (Márk természetesen fennmaradt), mert bizony így is fél 8-ra értem haza. Az állomás felé elhaladtunk a Cervantes Intézet előtt és még nem is írtam, hogy a héten Zita szólt, hogy a caminós rézkarcaimat szívesen kiállítanák itt valahogy január környékén. A vonaton hazafelé még a 10-dikesek témázárójának néhány feladatát sikerült kijavítanom. Ki kell használni minden percet!Egy kis nosztalgia: az Andrássy úti főépületben összesen háromszor felvételiztem, rögtön érettségi után 1981-ben, amikor díszlet- és jelmeztervező szakra adtam be a lapomat. Akkor 63-ból 3-at vettek fel, engem nem, amin így utólag nem is csodálkozom. Emlékszem egy művtöri teszttel indult a felvételi, amit egy sötét vetítőteremben írtuk és az egyik kérdés az volt, hogy milyen stílusú a főiskola (akkor még az volt) épülete? Akkor jártam ott életemben először, azt se tudtam, hogy néz ki kívülről. Meg volt egy olyan kérdés is, hogy ki a fontosabb a színházban? A rendező vagy a díszlet- és jelmeztervező? Aztán végzett tanárként 1989-ben és 1994-ben a kiegészítő tanárszakra felvételiztem még, de végül a Iparművészeti Főiskolán végeztem el a kiegészítő egyetemi szintű tanárszakot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése