2014. október 14., kedd

Tanárok éjszakája - Cifrapalota és Szórakaténusz

Mostanság már mindennek és mindenkinek van éjszakája. Már a tanároknak is van éjszakája, de szerencsére ez csak egy péntek estét jelent, nem pedig egy hosszú éjszakát. Az én bioritmusom nem bírja az éjszakázást.
A tanáriban láttam a felhívást a Tanárok éjszakájára, amelyet a Múzeumok Őszi Fesztiváljának keretében rendeztek meg. Először nem is akartam elmenni, mert vagyok én eleget múzeumban és már rám fért volna egy nyugodt csendes délután, este. Aztán azért döntöttem mégis amellett, hogy elmegyek, mert mindkét kecskeméti helyszínen egy olyan kiállításban is ígértek tárlatvezetést, amelynek a megnyitóját nem tudtam jelen lenni és bizony az egyiket nem is láttam a tavaszi megnyitás óta.
Maga a program 16 órakor kezdődött a Cifraplotában, de engem csak a 17.05-re meghirdetett Nagyurak és vezérek - Híres avar leletek a a Kiskunságból című régészeti kiállítás érdekelt, amelyben Wicker Erika régész tartott vezetést. Valahogy a nyár elején készült el a teljesen besötétített terem, ahol a tárlókban ott tündökölnek ezek a csodálatos aranyleletek. Wicker Erika vezetése hasznos volt, röviden összefoglalta a legfontosabbakat, amit az avarokról tudnunk kell és utána tárlóról tárlóra bemutatta a legszebb leleteket onnantól, amikor még nagyon gazdagok voltak az avarok, addig mikor már elszegényedtek és már nem volt olyan sok anyag egy-egy ékszerben, övvereten.
Volt egy kis csúszás és a programban eredetileg előbb szerepelt az I. világháborús történelmi kiállításhoz kapcsolódó képzőművészeti kiállítás bemutatása, amelyet Ifj. Gyergyádesz László tartott. Amikor nyílt a Hazatértek 1914-2014 című kiállítás, akkor megnéztem én ezt a 2. emeletre "száműzött" tárlatot, de akkora volt a felhajtás a lenti, történelmi részen, hogy végül nem vártam meg a megnyitó ceremónia végét, hamarabb hazamentem, így szakmai útmutatást csak a falakon szereplő feliratokból kaptam. Attól tartok, hogy kevesen jönnek fel ide a 2. emeletre ezt is megnézni, azok közül, akik betévednek a Cifrapalotába. A vezetések után Bencsik Orsolya és Merinu Éva tájékoztatta a részt vevőket a múzeumpedagógiai foglalkozásokról. A művészetis osztályaimat szoktam én vinni, de most felvetődött bennem, hogy milyen jó lenne elhozni azt a 3 másik osztályt, akik faipari, ruhaipari, elektronikus és informatikus szakközepesek. DE! Heti 1 órában ez igen körülményes, ráadásul amíg elérünk a Cifrapalotába az 20-25 perc.













Nem vártam meg a hadtápos vendéglátást, mert már közeledett a 18 óra, amikor már a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhelyben kezdődött a program. Szerencsére biciklivel 5 perc alatt átértem a második színhelyre. Már egy páran ültek az asztalnál, ahol "főúri finomságok" várták a látogatókat. Már hangzásra is jobb, mint a hadtáp. A múzeum múzeumpedagógusai készítették ezeket a finomságokat. Az Ők is voltak gyerekek - 18-19 századi főúri gyermekporték című márciusban nyílt kiállítás anyaga az Esterházy Kastélyból érkezett, és az eredeti főúri gyerekekről készült festmények jó minőségű fotokópiáit sorakoztatja fel. A múzeumpedagógusok úgy vezettek bennünket végig, mintha mi lennénk a gyerekek, a képeket játékos feladatokon keresztül fedeztük fel. Mikor végeztünk, Kalmár Ágnes, az intézmény igazgatója beszélt még a kiegészítő kiállításról, amely a híres kecskemétiek gyerekkorát igyekszik bemutatni. Ezek után még egy foglalkozáson is részt vettünk, kishajót készítettünk dióhéjból és a saját fotónkat ragaszthattuk egy főúri csemete arcának helyére, amelyet utána kiszínezhettünk.
Csodálom a múzeumpedagógusok lelkesedését, sikerült egy kellemes estét szerezniük nekem, nekünk, akik ott voltunk. Kicsit azért sajnálom, hogy a középiskolás korosztályra nem láttam foglalkozást, bár az is igaz, hogy kaptunk szórólapokat és szóban is beszültünk róla, hogy létezik ilyen foglalkozás. Például a Naiv Múzeumban is tartanak múzeumpedagógiai foglalkozásokat és azt tervezem, hogy erre majd elhozom az osztályomat, mikor Henri Rousseau festészetét vesszük majd.



















Visszatérve egy kicsit a múzeumlátogatások nehézségeire, muszáj néhány dolgot megjegyeznem. Én nagyon örülök, hogy végre ilyen sok, jó múzeumpedagógia program van. Gondolom, ez a Tanárok éjszakája is azt a célt szolgálta, hogy minél több csoportot vigyenek el a tanárkollégák múzeumokba, kiállításokra. DE! Akkor jó lenne megkönnyíteni eljutást, bejutást. Még itt helyben egy dupla órán is nehéz megszervezni egy múzeumlátogatást, ha nem a tanítási nap végén van az a két órám az adott osztállyal és még vissza kell érni a következő órára. Hivatalosan csak óracserékkel oldható meg egy ilyen látogatás napközben, azt pedig nem olyan könnyű összeszervezni. Olyan osztállyal, akikkel szimpla órám van, kivitelezhetetlennek érzem a dolgot. Hiába illeszkedik a tanulmányainkba az adott kiállítás, a belépőt (szerencsére a Cifrapalotába ingyen vihetem a csoportokat!), illetve a foglakozás árát a diákoknak, illetve a szüleiknek kell állni. Bécsben a 19 év alatti diákok ingyen látogathatják az állami múzeumokat, még az időszaki kiállítást is! Budapestre, Bécsbe csak tanítási időn kívül, hétvégén, a saját szabadidőmet feláldozva tudok diákcsoportot vinni, pedig a tantervben benne van a nagy budapesti múzeumok anyagának ismerete, azaz a művészeti diákoknak a tanulmányaik alatt legalább egyszer el kellene jutnia a Magyar Nemzeti Galériába, a Szépművészeti Múzeumba, a Néprajzi Múzeumba, az Iparművészeti Múzeumba és a Ludwig Múzeumba. Az ingyenes vonatozással nem szoktam élni, mert a pályaudvarról eljutni a múzeumban, esetleg egy másikba is és vissza, nem kevés tortúra, idő és pénz (helyi közlekedés) 30-40 diákkal, ezért én inkább bérelt busszal megyek ilyenkor. Ha tele van a busz, akkor nem sokkal drágább, mint az ingyenes vonat plusz a helyi közlekedés díja, nem számítva a kényelmet, hogy nem kell menetrendhez alkalmazkodni. Szóval egy fővárosi diáknak, tanárnak azért sokkal könnyebb, de egy nyíregyházinak még nehezebb, mint nekem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése