Az ötödik tanításos hét

Nagy bánatos hangulatomban a délután további részét nem házi feladatok és röpdolgozatok értékelésével töltöttem, hanem elmentem két kiállításmegnyitóra. Hétfő délután nyílt egy fiatal török leányzó, Seval Yilmaz kiállítása a Nemzetközi Kerámia Stúdióban, amelyet Szegedi Zsolt nyitott meg. A Kápolna Galéria intim terében érdekes formai és anyagkísérleteket láthattunk, amelyeket még hangulatosabbá tettek a teamécsesek. Még a megnyitó előtt megnéztem az előző héten nyílt Krajcsovics Éva akvarelljeit. Fűzi László mondta, hogy hozhatnék diákokat is erre a kiállításra, de elég nehezen tudok kimozdulni a mostani órarendem adta keretek között. A megnyitó után koccintottam egyet és továbbindultam, mert 17 órakor a Kulturális és Konferencia Központban már egy másik tárlat nyílt.

A KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. Bugaci Alkotótábora 10 éves, és ebből az alkalomból egy olyan kiállítást rendeztek, ahol minden eddig a táborban megfordult művész szerepel egy-egy művel. A kecskeméti művészeket ismertem, de sok számomra ismeretlen alkotó is jelen volt. A megnyitó kissé hosszúra nyúlt, beszélt a Kefag vezérigazgatója, Bugac polgármestere, Dudás Gyula a tábor művészeti vezetője és mire Turai Kamillra került volna a sor és még nem bírtam tovább a levegőtlen teremben és kijöttem. Kint még próbáltam figyelni, hallgatni egy kicsit Kamill tárlatvezetését, de aztán feladtam, mert a táncos kislányok, kisfiúk és a rájuk váró szülők túl hangosak voltak. Szerencsére a munkákat már a megnyitó ceremónia előtt megnéztem. A legtöbb alkotáson érezhető volt, hogy hatott rá a tábor helyszíne, de voltak olyan munkák is, amelyeknél egyáltalán nem. Ezen persze én nem lepődök meg, hogy engem se a táj inspirál, tehát a Balaton mellett én is mást festettem. Örültem, hogy Harsányi Zsuzsitól kaptam egy katalógust.

Szerdán délután  egy barátnő megbeszélés után egyből a volt Dán Intézetbe siettem, mert egy beszélgetés volt a 70-es, 80-as évek művelődési házairól, akkor szakkörökről Kalmár Pali kiállításának kapcsán. Csak egy páran gyűltünk össze, mind olyanok, akik nemcsak könyvekből ismerték ezt a korszakot. Az egykori Erdei Ferenc Megyei Művelődési Központ vezetője, Gila János és a Béres Béla Bajáról volt a két meghívott, akik visszaemlékezései és a hozott kiállítási katalógusok sikeresen idézték fel azt a korszakot.

Csütörtökön a 8. óra után végeztem. Volt egy könyvbemutató, amire el akartam menni, de végül maradtam otthon.