2014. október 25., szombat

Két egykori kandós kiállítása

Hétfő délután félórás különbséggel két egykori kandós diáknak nyílt kiállítása.
A Zrinyi Ilona Általános Iskolában fél ötkor nyílt a Gondos Lea kiállítása, amelyet Lea felkérésére én nyitottam meg. Úgy másfél hete keresett meg, a múlt héten leütünk és beszélgettünk egy kicsit és persze neten megnéztem a munkái. Már 4 óra után ott voltam, hogy a valóságban is szemügyre vegyem a virtuálisan már ismert rajzokat, grafikákat. Kis idő múlva egy kisebb fajta osztálytalálkozó kerekedett, Lea néhány barátnője is eljött. Jó volt látni őket. Átadtam Márk üdvözletét, ő is ebbe az osztályba járt, de nekik rendes tanítás volt ezen a hétfőn. A ceremónia egy fuvolajátékkal indult, aztán az igazgatónő mondott egy kis bevezetőt, amelyben szinte mindent elmondott, amit én is elmondtam volna, ezért félretettem a papíromat a megírt szöveggel és csak azt mondtam el, ami kimaradt az igazgatónő beszédéből. Most itt a teljes szöveg:
"Egy fiatal szárnyát bontogató művész kiállításra jöttünk össze. Kezdem néhány életrajzi adalékkal, hogy akik nem ismerik Leát, azok is képet kaphassanak róla.

Lea Ladánybenén nőtt fel, ott él most is. Középiskolásként a Kandó Kálmán Szakközépiskola Kondor Béla művészeti tagozatára járt, grafika szakra Damó István tanítványa volt. Én művészettörténetet tanítottam ott neki. Az érettségi után még az ötöd évet is nálunk töltötte, amely végén, 2011-ben az OKJ bizonyítványt a kezébe vehette. Kétszer próbálkozott a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakára bejutni, aztán egy ottani előkészítőn is részt vett, ám itt kiderült, hogy nem jó választás ez, valami mással kell majd megpróbálkozni, mert az ottaniaknak nem jön be Lea világa. Innentől tanult alkalmazott grafikát, pályázatírást és most belekezd a multimédiába is. Bár ezek csak tanfolyamok, nem adnak bizonyítványt, csak tanúsítványt. A tanfolyamok mellett próbálkozott tetoválással is, de annak ellenére, hogy rajzait sokan szívesen látnák saját bőrükre varratva, Lea rosszul lett, nem bírta a tetoválást, ez nem neki való.De az elmúlt időszak alatt egyre jobban megérett benne, az is, hogy merre is kellene továbblépni. Szegedre képi ábrázolás szakra fog jelentkezni Lea és szeretne rajztanár lenni.

A munkái mindenképpen a szürrealizmushoz vannak legközelebb. Ez az az 20. század eleji stílus, amelynek egyik csoportja, az ún. álomfestők csoportja, fényképészeti precízséggel rajzol, fest meg egymáshoz nem illő dolgokat. Legismertebb alakja Salvador Dalí, akinek figuráját itt Lea két kis festményen meg is idézi. A közönség imádja bravúros, illúziókeltő festészetét. Én a magam részéről, jobban kedvelem intellektusa miatt a belga Magritte-ot. Lea mindkettőt kedveli és a magyar Gulácsy Lajos festészetét is, meg a reneszánsz német festő-grafikust Dürert is. De a művészettörténet nagy alakjai mellett felfedezett magának a neten még más alkotókat is, akik hatottak rá, pl. Ezüst György Zoltánt vagy Chiara Bautistát.
Leára hatott még ezeken kívül a szimbolizmus és a szecesszió dekorativitása is és az a sok fantasy könyv, amelyet olvasott. Lea világa egy nyugtalanító világ. Biztos rajztudással tárja elénk a képzeletében megjelenő furcsa társításokat. Ahogy bemutatkozó szövegében leírja, visszatérő motívumokat jelenít meg, kulcsok, gombák, fejek, csontvázak, állatok, burjánzó növényzet, amely mindent befon. Meg lehetne próbálkozni egy álomfejtővel, de felesleges, mert ezek a rajzok, festmények akkor is hatnak ránk, ha nem tudjuk minden motívum jelentését. Ő megnyugszik, míg alkot, mi pedig élvezzük az eredményt. Ez a fontos!
Állítólag Dalí mondta (bár nála sohasem lehetünk biztosak a dolgunkban): „Nem az a festő, akinek ihlete van, hanem aki másokat inspirálni tud.” – Higgyünk neki, ha önökre, rátok inspiráló hatással vannak Lea munkái, akkor eszerint ő már művész.
Élvezzék, nézzék a kiállítást és inspirálódjanak!"

A megnyitó után egy kicsit még beszélgettem néhány emberrel, de aztán eszembe jutott, hogy még átérek bringával az Ifjúsági Otthonba, ahol Zubor Lóránd kerámiáiból nyílt egy kis tárlat a DiákGalériában. Éppen Kovács Ágnes utolsó szavaira értem oda, ő nyitotta meg a kiállítást. Lóri a Lea alatti évfolyamba  járt, jelenleg Pécsen jár kerámia szakra. Sikerült egy pár szót beszélnem vele, elmesélte, hogy most már otthon is van neki kemencéje, így tud kísérletezgetni, most épp egy új raku technikával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése