Őszi szünet 1.

Még ugyan nincs vége teljesen az őszi szünetnek, de mondhatom elég aktívan telt eddig is.
Hétfőn belekezdtem 3 újabb kis rézkarcba, amelyeket csütörtökön délelőtt le is tudtam nyomtatni. Plusz még kettő lemezt lealapoztam, de azokat már nem lesz időm elkészíteni. Csak délelőttönként tudtam dolgozni, mert minden délutánra volt valamilyen programom.
Hétfőn a Kecskeméti Városszépítő Egyesületnek volt egy rendkívüli közgyűlése és rögtön utána Sümegi György tartott egy előadást Lechner Ödön halálának 100. évfordulója alkalmából. Útközben készítettem néhány fotót a Nagykőrösi utca foghíj telekről. A közgyűlés és az előadás helyszíne most új volt, a Wesselényi utca 1. szám alatti Civil Klub.
A Sümegi előadás Lechner kecskeméti kötődési munkáit, terveit mutatta be, azaz a Városházán kívül azt a bérházat, amelyet Budapesten építettek fel és a Víztornyot, amely végleg terv maradt.

Kedden délután a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Kápolna Galériájában egy fiatal kanadai lánynak, Ashely Marshallnak nyílt kiállítása, aki anyai ágon magyar felmenőkkel rendelkezik. Munkáiban személyes gyökerei és élményei tükröződnek.














Innen az Otthon Moziba mentem, ahol hattól a Vatikáni Múzeum 3D című James Camerun által rendezett filmet vetítették a művészettörténeti filmklub keretében és én mondtam egy rövid kis bevezetőt a film előtt. Meglepetésemre szép számban voltak a nézőtéren és a közönség kb. fele már járt a Vatikáni Múzeumban. Camerun egy szépen felfűzött ívre építette a filmjét. A 3D nagyon jó volt a terek és a plasztikák esetében, de engem zavart a festményeknél. Ott nekem tökélesen elég lett volna néhány nagyon közeli részlet, ahol létszik az ecsetkezelés és a festmény felszíne, de a vetítés után, akikkel beszélgettem, azoknak a zömét ez nem zavarta, sőt ámulatba ejtette őket. Lehet, hogy jó lett volna a film után egy kicsit még maradni és beszélgetni. Legközelebb november 18-én a Renoir film bemutatása következik itt. Később hallottam vissza, hogy volt, aki úgy váltott jegyet a pénztárban, hogy Mészáros Marianna filmre kéri a jegyet. Ez aranyos! A sok múzeumból egy jó pár egyáltalán nem került be a filmbe (Etruszt, Egyiptomi, Néprajzi, Történeti stb.), de annak örülök, hogy a Kortárs Vallásos Múzeum anyagából láttunk alkotásokat.
A képek egyrészt az én saját fotóim a Vatikáni Múzeumból, másrészt az pár rézkarc, amelyet a múzeum fantasztikus lépcsője ihletett.



Szerdán délelőtt még az utolsó maratásokat készítettem a rézkarcokon, délután pedig vonatra ültem és Budapestre utaztam, ahol a Virág Judit Galériában egy nagyon izgalmas, a GyermekKORtárs című kiállítás nyílt 5 órától. A vonaton egy régi kandós kolléganővel utaztam együtt, aztán elcsaltam a kiállításra is. Volt időm alaposan körbenézni a megnyitó előtt. Tarr Hajnalka volt a kurátor  és Mélyi József nyitotta meg a kiállítást. Mélyi és Tarr Hajnalka is kíváncsi volt, hogy azokból, akik gyerek korukban nem túl jól rajzoltak lettek-e a konceptuális művészek és azokból, akik jól rajzoltak, lettek-e az új akadémisták. A képlet persze nem ilyen egyszerű. Hála az égnek! De az, hogy kit mi érdekel, az úgy tűnik, már gyermekkorban eldőlt. Persze ez se törvényszerű. Maurer Dóra gyermekkori rajzainak házai, kertjei, kapui következetességről, tudatosságról vallanak. Szépek, színesek és lendületesen voltak Roskó Gábor rajzai is. Számomra a legnagyobb meglepetés Győffy László 5 éves korában készült erőteljes vonalakkal megrajzolt állatai voltak.

Azért is utaztam fel, mert kíváncsi voltam Mélyi megnyitó szövegére, aki azzal kezdte, hogy az lenne a stílszerű, ha most az ő 10 évesen írt írásaival indítana. Ha nem is idézte szó szerint azokat mind, azért említett 3 példát, hogy mikről és miket írt annak idején. Szerinte is vannak visszatérő, kortól és történelmi háttértől független motívumok, pl. ló. hajó, ház, de vannak olyan is, amelyek igen is egy-egy korról árulkodnak pl. tank, nindzsa. Szerinte az is érdekes, hogy a szülők, milyen rajzokat tettek el gyermeküktől, akik most felkutatva a szekrény, padlást vagy pincét előhalászták ezeket és most megmutatják nekünk.
Hazafelé éppen elértem még a 6 órás vonatot, hiszen a galéria gyalog 8-10 percre van a Nyugatitól, így nem olyan későn kerültem haza. Vittem a vonatra javítani való dolgozatokat is, de képtelen voltam magamat rászánni a javításra.

Vatikán 3D

Még ugyan nincs vége teljesen az őszi szünetnek, de mondhatom elég aktívan telt eddig is.
Hétfőn belekezdtem 3 újabb kis rézkarcba, amelyeket csütörtökön délelőtt le is tudtam nyomtatni. Plusz még kettő lemezt lealapoztam, de azokat már nem lesz időm elkészíteni. Csak délelőttönként tudtam dolgozni, mert minden délutánra volt valamilyen programom.
Kedden az Otthon Moziba mentem, ahol hattól a Vatikáni Múzeum 3D című James Camerun által rendezett filmet vetítették a művészettörténeti filmklub keretében és én mondtam egy rövid kis bevezetőt a film előtt. Meglepetésemre szép számban voltak a nézőtéren és a közönség kb. fele már járt a Vatikáni Múzeumban. Camerun egy szépen felfűzött ívre építette a filmjét. A 3D nagyon jó volt a terek és a plasztikák esetében, de engem zavart a festményeknél. Ott nekem tökélesen elég lett volna néhány nagyon közeli részlet, ahol létszik az ecsetkezelés és a festmény felszíne, de a vetítés után, akikkel beszélgettem, azoknak a zömét ez nem zavarta, sőt ámulatba ejtette őket. Lehet, hogy jó lett volna a film után egy kicsit még maradni és beszélgetni. Legközelebb november 18-én a Renoir film bemutatása következik itt. Később hallottam vissza, hogy volt, aki úgy váltott jegyet a pénztárban, hogy Mészáros Marianna filmre kéri a jegyet. Ez aranyos! A sok múzeumból egy jó pár egyáltalán nem került be a filmbe (Etruszt, Egyiptomi, Néprajzi, Történeti stb.), de annak örülök, hogy a Kortárs Vallásos Múzeum anyagából láttunk alkotásokat.
A képek egyrészt az én saját fotóim a Vatikáni Múzeumból, másrészt az pár rézkarc, amelyet a múzeum fantasztikus lépcsője ihletett.



Szerdán délelőtt még az utolsó maratásokat készítettem a rézkarcokon, délután pedig vonatra ültem és Budapestre utaztam.

61. Vásárhelyi Őszi Tárlat - Hódmezővásárhely

A hosszú hétvége vasárnapján Hódmezővásárhelyre kirándultunk. Tettük ezt azért, mert én még nem jártam itt, kíváncsi voltam a híres Őszi Tárlatra és egy kedves ismerőssel is találkoztunk. Reggel 9 körül indultunk, Márk vezetett, Petrát felvettük és nem egészen másfél óra alatt ott is voltunk. A főtér mellett leparkoltunk és a Fekete Sas Szálloda előtt sétáltunk el, aztán át a téren, a Városháza előtt, majd az Alföldi Galériába mentünk, ahol a földszinti kiállítótermekben állították ki az anyagot.

 A táblaképek voltak többségben, jóval kevesebb volt a plasztikák és a grafikák száma, pedig engem ez utóbbiak izgattak igazán. Csak néhány sokszorosító grafikát láttam, bár emellett volt egy pár egyedi grafika is. A legjobban Frimmel Gyula és Kéri Imre grafikája tetszett.










Alapvetően a figurális, sőt részletező realizmussal megfestett képek nyerhették el a zsűri tetszését, hiszen a díjazott művészek nagy része ebbe a kategóriába tartozott. Az is igaz persze, hogy a tárlat felhívásában ez kiemelt módon szerepel is. Ide csak meghívással lehet beadni, azaz csak azok a művészek adhatnak be alkotásokat, akiket erre külön felkérnek. Nem tudom, mekkora ez a felkért kör, de a felkérés még nem garancia a kiállításra, egy zsűri dönti el, mi kerül kiállításra. Idén 155 művész 213 alkotás kapott zöld utat. A honlapon azt olvastam, hogy a tavalyihoz képest kevesebb mű lett most kiállítva, nagyméretű alkotások miatt.
Tetszett, hogy aránylag kedvező áron megvásárolható volt a katalógus, így itthon is beazonosíthatom a művészeket, műveket. Létezik egy honlap is (http://www.oszitarlat.hu/), de azon csak kiállítási enteriőrök vannak, illetve egy lista olvasható a kiállított művekről.
Találkoztam Walter Gábor Testamentum I-III. című hármasképével is, ami a mi 4×50 kiállításunkon is szerepelt és Gábor "képes önéletrajza". Rajta kívül Kalmárné Horóczi Margit szerepelt csak a kecskeméti művészek közül, illetve a kecskeméti kötődésű Király Gábor.

Az idei Tornyai-díjat Szabó Áron kapta, de rajta kívül még elég sok díj került kiosztásra. Hasonló felfogásban készült több díjazott festménye is, pl. Balogh Gyula Legraffitizve A-B című műve is.

Nagyon kedvelem Takács Márton munkáit, tőle most egy festmény volt itt látható. A többi kedvencem a kiállításról Bondor Csilla Vadlesőrszem, Gaál József Transhuman fetish sorozata és Fekete László Globalizált magyar csikós az EU-ba vezeti a lovát.

A tárlat megtekintése után, a szépen felújított régi református templomot is megnéztük, felmentünk a toronyba is.

Egy rövid séta után beültünk egy kedves étterembe, a Kispiac nevűbe, ahol igazán finomat ettünk.









Aztán még a Művelődési Központ felé is elsétáltunk, az oldalán ott volt néhány emléktábla, többek között Lucien Hervénak, aki a városban született. Láttunk, hogy a tavalyi Tornyai-díjazottnak, Czene Mártának van egy kiállítása a Tornyai Múzeumban, de arra már nem mentünk be. Ez a nap volt az óra visszaállítás napja, ezért már korábban sötétedett, nem akartunk túl későn hazaérni, Péternek még ki kellett mennie a kutyákhoz.

Lakiteleki sorozat

Most a hosszú hétvégén kész lettem a lakiteleki gyár sorozattal. Egy volt tanítványok édesapja a tulajdonosa ennek, az idén 25 éves gyárnak. Ebből az alkalomból valami különlegeset szeretett volna, ezért még az év elején megkeresett, hogy együtt kitaláljunk valamit. Ki is vitt Lakitelekre, ahol szétnéztem a szép új gyárépületben és készítettem egy csomó fotót. Ezekből a fotókból készült el először néhány rézkarc magáról a gyárépületről, illetve az ott gyártott műanyag flakonokról. Majd fokozatosan több, és most az utolsó négy is.

Az a terv, hogy egyrészt az eredeti rézkarcok szépen bekeretezve ott díszelegnek majd a gyár irodáinak falán, másrészt egy falinaptár készül majd belőlük, ezért kellett 13 darabot készíteni. A most elkészült 4 rézkarc már nem az én saját fotóm alapján készült, hanem a prospektus fotókból válogattam olyanokat, amelyek számomra izgalmasak voltak. Tetszett ez a munka, ilyet még nem csináltam, bár mindig is izgattak az építészet mellett az ipari témák is.