MI CAMINO - AZ ÉN CAMINÓM

Ez a hét nekem a saját kiállításomról, illetve annak előkészületeiről szólt. Hétfőn ki se mozdultam a házból, örültem, hogy végre itthon vagyok.
Kedden reggel volt egy megbeszélésem az Ifjúsági Otthonban egy őszi programmal kapcsolatban. Kora délután pedig Gong Rádióba mentem be egy interjúra a kiállításommal kapcsolatban. Még előző nap hívott fel a szerkesztő és kb. negyed órát beszélgettünk, amit aznap a Mozaik című magazin műsorban le is adtak. Keretezőhöz és  nyomtatóba kellett mennem, a rácsokba szögeket kellett vernem, süteményt és bort intézni a megnyitóra. Az előkészületek mellett igyekeztem itthon is rendet rakni magam körül, egy kis takarítás, mosás. Sőt, elkezdtem visszahallgatni a caminón naponta diktafonra felmondott szövegemet és leírni, illetve egy új blogot indítani, amely csak a camionós élményeimről szól.

Szerdán délután mentünk be a Nemzetközi Kerámia Stúdióba Péterrel, hogy feltegyük a képeket. Virág Ágival is erre az időpontra beszéltük meg, hogy beszélgetünk egy kicsit, hogy fel tudjon készülni a másnapi megnyitóra. Ahhoz képest, hogy szinte mindent előkészítettünk a kiállításrendezéshez, kicsit tovább tartott a képek felrakása, mint gondoltam. Fél 4-re mentünk és majdnem fél 6 lett mire eljöttünk. Mi lett volna, ha a 42 rézkarcot egyenként kellett volna belógatni.

Csütörtökön volt a nagy nap, a megnyitó napja. Délelőtt még egy kicsit takarítottam, hajmosás, főzés. Délután pedig már vártam Kiss Pétert, a Budapesti El Camino Klub vezetőjét és a régi barátnőmet, akit elhozott Budapestről. Meglepetésemre nemcsak ketten érkeztek, hanem eljöttek Péter szülei is. Még nem találkoztunk előtt, csak a neten és telefonon beszélgettünk, így most váltottunk egy pár szót személyesen is. Miután hazaért a férjem és megebédelt ő is, elindultunk a kiállítás helyszínére, mert még fel kellett egy kis életrajzot raknom a falra, meg kipakolni a sütit és az italokat. Aztán fél 5 körül már érkeztek is az érdeklődők, 5 órára szép sokan összegyűltünk, a kis kápolnaszerű kiállítótér teljesen tele volt. Örültem, hogy kollégák, barátok, művésztársak, tanítványok, zarándoktársak és leendő zarándokok is eljöttek. Az udvaron tartottuk a megnyitót. először Kiss Péter beszélt a caminóról, annak hagyományáról, aztán Virág Ági mondott egy olyan találó megnyitó szöveget, hogy én időnként a könnyeimmel küszködtem, annyira megható volt. Azt ígérte, majd ha letisztázta elküldi a szöveget. Tetszett benne az, hogy közvetlen volt és hogy olyan dolgokat mondott ki, amit én nem mondtam ki, de mindig is törekedtem rá. Párhuzamba állította a régi, lassú világ dolgait (zarándoklat, középkori templomok, rézkarc) a mai pörgős dolgokkal (wifi, facebook, digitális fotók, okostelefon). Igen, én mindig is arra törekedtem, hogy a múltat hogyan lehet átörökíteni, megőrizni, de közben haladni is a korral, nem megriadni az új technikáktól.
A protokoll után Fehér Dezső barátom boraival koccintottunk, és a kellemes alföldi borok mellett beszélgettünk még. Aztán hat óra körül szedelőzködtünk, elbúcsúztam Kiss Pétertől, Ági barátnőmtől és hazajöttünk. Csak azt sajnálta egy kicsit, hogy egyik gyermekem se tudott ott lenni a megnyitón, Márk ezen a héten Németországban van, Petrának elrendeltek a hosszú nyitvatartást az üzletben.

A kiállításról még annyit, hogy a 42 rézkarc 42 napot jelenít meg a Caminóról, 37 gyalogos napot és 5 turistásat, az ottani élményeket, hangulatokat igyekeztem visszaadni velük. A megnyitó pedig pont az első gyalogos napom egy éves évfordulóján volt. Most a kiállítással és a blogírással újraélem a tavalyi caminóm.
Az eseményről a Kecskeméti TV is beszámolt:
http://kecskemetitv.hu/sa_hirek/i_kultura_32/i_meszaros_marianna_caminoja_101683/t_Kult%C3%BAra%20-%20M%C3%A9sz%C3%A1ros%20Marianna%20Camin%C3%B3ja/index.html
És egy hosszabb riport a Múzsa című magazin műsorban. Itt a műsorban 22:40-től van erről a kiállításról szó:
http://kecskemetitv.hu/s_!musorok/i_muzsa_15/t_M%C3%BAzsa/index.html