Nyári vasárnap - Kapolcs

A barátnős kirándulás fő célja a kapolcsi Művészetek Völgye volt. Én már ugyan jártam sok-sok évvel ezelőtt, de a barátnőim még nem. Reggel mér esett egy kicsit Balatonfüreden, így rendesen beöltöztünk, én pl. bakancsban voltam, de szerencsére az eső kikerülte Kapolcsot napközben, csak az esti koncert közben kezdett rá.
A Művészetek Völgye már egy hatalmas fesztivál lett, rengeteg udvar, kirakodó, különböző programok, koncertek. Mi vasárnap fél 12 körül érkeztünk meg, rögtön a jegyvásárlás (napijegy 3.600 Ft) után a Tűzoltószertárba mentünk, ahol műanyagkötözőből font "labdák" és az ezekről készült digitális nyomatok voltak kiállítva, amelyek Hatvany Csaba munkái voltak, Fondorlatok IV. címmel. Ezután a Desing Terminál udvarban néztünk szét, meg a kézművessoron.






Lackfi János Versműhelyére volt nagyon kíváncsi az egyik barátnőm, de jókat derültünk mi is a versfaragás közben. Éppen a Kaláka udvar előtti kenyérlángososnál találkoztam egy volt kandós tanítványommal, aki meghívott egy lángosra, mert mint mondta, nekem köszönhetően semmi tanulással is 4-es művészettörténetből Egerben. Ez jólesett.

Újabb séta és ebéd a Malompart vendéglőben, bár én itt már csak desszertet ettem. Nagyon kellemes hely volt, mert csendes és hűvös, árnyas volt a terasza. Emlékszem jártam itt, amikor még romokban állt szinte. Egy család lakott itt és tervezték a felújítást, talán 2000-ben.
Innen a szomszédos Hobo Klubba mentünk, ahol 4-től A szabadság és a blues? címmel volt egy beszélgetés, de inkább csak Hobo beszélt. Folyamatosan azt mondta, hogy nem szabad lenézni, lehordani a másikat, akiknek sikerei vannak, de végig azt éreztem, hogy ahogy ő éppen ezt tette azzal, ahogy másokról beszélt. Miért nincsenek ma olyan együttesek, mint amilyenek régen voltak, pedig sok tehetséges huszonéves fiatal van? - tette fel a kérdést?  Ő miért nem karok fel egy párat és felhasználva a saját hírnevét segít nekik, hogy megismerjék őket? És ő is jött ezzel, hogy bankok tudatosan tönkre teszik a magyar kultúrát... A Kaláka Udvart éppen az OTP sponzorálta. Na, szóval mondott néhány jó dolgot, de egy csomó dologban nem értettem vele egyet és ez nem az életkori különbségünkből adódott.
Még egy séta a kirakodóvásárban, újabb kiállítások. Pl. volt egy kamion, amiről azt gondoltuk, valamilyen "zöld" programot, energiát reklámoz, de beül kiderült, hogy az atomenergiáról akar meggyőzni. Az iparművészeti kiállítások közül az Artchaika Egyesület tárlatát néztük meg, amelyből a perzsa Jahan Matboo lámpái tetszettek mindannyiunknak a legjobban. Vettem néhány ajándékot a családomnak (füstölt sajt, öreg kecskesajt, vörösboros jam), meg magamnak is (egy fülbevalót), aztán egy kis vacsoraféle, fagyi és beültünk az esti koncert helyszínére.

A Palya udvarban Palya Bea koncertjét gondolta ki a barátnőm esti programnak. Sokan összegyűltünk, de még éppen találtunk ülőhelyet. Nekem egy kicsit sok volt Palya Beából, főleg a látványból, elég modorosnak találtam a mozdulatait (az énekével semmi bajom). A koncert közben elkezdett esni az eső, először csak finoman, később jobban, aztán egy kis szünet és aztán, megint rákezdett, mígnem azt mondta Palya Bea, hogy abba kell hagyniuk, mert veszélyes folytatni. Nekem addigra átázott az esőkabátom, valószínű elvesztette az impregnálását már, pedig szerettem ezt a devenérjelmezes esőkabátomat.







A kritikák ellenére kellemes nap volt, főleg a barátnők miatt. A koncert után visszaautóztunk Balatonfüredre, ahol aztán alig bírtam elaludni, sokáig olvastam még, mire lecsukódott a szemem.