A július, illetve egyben a vakációm harmadik hete még mindig egyfajta tétlenségben telt. Persze ez csak a rézkarcozásra igaz. Csütörtökön végre meglettek a rézlemezek, de más nincs érteleme belekezdeni, mert vasárnaptól egy alkotótáborba megyek, ahol festeni fogok, inkább az ottani munkáimat készítettem elő. Emellett naponta írtam a caminós blogot, újra elővettem az angolt, szóval azért nem teltek tétlenül a napok.
A napi teendők mellett szerdán még a caminós kiállításom zárásaként tartottam egy diavetítéses élménybeszámolót. Azért izgultam egy kicsit, mert eddig az a kettő, amit tartottam elég hosszúra sikerült, az első 2,5 óra, a második 2 óra lett, és tudtam, hogy a Kerámia Stúdióban max. este 7-ig maradhatunk, azaz 2 óra alatt meg kell tartani a beszámolót és még a kiállítást is le kell szedni. Szerencsére szépen megtelt a nagy meleg ellenére a stúdió emeleti előadóterme, alig maradt üres szék. Én is ügyes voltam, fél 7 után a végére értem a beszámolónak, volt néhány kérdés, körbe adtam a credencialom és a teljesítés igazolását és utána interaktív jelleggel, aki még ráért, bevontam a kiállítás bontásába. Aranyosak voltak, néhányan szívesen segítettek. Gyorsan leszedtük a lépeket a rácsról és hetesével összecsomagoltuk őket, hogy ne sérüljenek. A rácsok nem fértek be az autóba, azért másnap visszamentem és szépen gyalog hazahoztam őket a kezemben. Szerintem, jól kitaláltuk ezt az installációt Péterrel, így remélem, hogy máshová is meghívnak ezzel az anyaggal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése