Hétfőn két kiállítással és egy koncerttel nyílt meg az idei Kodály Fesztivál.
A Kulturális és Konferencia Központ földszinti termében Vinczellér Imre festőművész zenével kapcsolatos festményeiből nyílt kiállítás "Koncert-képek" címmel. Dr. Mecsi Beatrix művészettörténész a megnyitójában összefoglalta Vinczellér Imre munkásságának fontosabb állomásai és eredményeit, hogy hol milyen díjakat, kitüntetéseket kapott a művész, és hogy hol láthatók művei. Arról is beszélt, hogy milyen fontos a zene a festő életében. A zene szeretete valóban érzékelható a festményekről, de a tárlat ettől még nagyon vegyes. Talán csak színvilág köti össze az összes képet. Vannak olyan képek, ahol zenészeket látunk, sejtelmesen előbukkanni a háttérből. Vannak teljesen nonfiguratívok és vannak olyanok, ahol a lendületes gesztussal megfestett ecsetnyomok között egy-egy hangszer vagy éppen egy karmesteri pálca tűnik fel. Van két portré is a 20. század két nagy magyar zeneszerzőjéről, Kodályról és Bartókról. Az előbbi kifejezetten erre az alkalomra készült. És volt pár darab tűzmadaras kép, amelyeken a stilizált madár motívum rajzolódott ki. És többször találkoztam ugyanazzal a kompozícióval egy kisebb és egy nagyobb festményen, elég lett volna az egyiket kirakni. Szóval nem mindegyik tetszett, talán a fő falon szereplő festmény mondható a kedvencemnek, de abból is ott volt egy kisebb és egy nagyobb változat is egymás mellett. Mikor alaposabban megnéztem a képeket, illetve a kereteket, akkor azt láthattam, hogy teljesebb összhang elérésére érdekében a kereteket is megdolgozta a művész.
Privát emlékem Vinczellér Imrével kapcsolatban: Úgy 14 éves lehettem, mikor a barátom Kalocsán tanult és akkoriban még postai leveleket váltottak a szerelmesek, így én is szorgalmasan írogattam neki és időnként egy-egy rajzot is mellékeltem, pl. egy kis önarcképet, amely belefért egy borítékba. A barátom megmutatta a tanárának, aki Vinczellér Imre volt, és boldogan írta meg nekem, hogy a tanár úr is megdicsérte a rajzot.
Az első megnyitó után átsétáltunk a Kodály Intézetbe, ahol Gerő Katalin plakettjeiből nyílt rögtön a következő tárlat. A Holokauszt Emlékév programjaihoz, most a Kodály Fesztivál ezzel a tárlattal kapcsolódik, ugyanis azon zenészekről készített plaketteket Gerő Katalin, akik holokauszt áldozatok vagy túlélők voltak, pontosabban "Kodály tanítványok, kortársak, akik a Holokauszt áldozatai" A tárlókban a plakettek mellett, röviden elolvashatjuk a tragikus életrajzokat is. Az egyik túlélő Dr. Gerő György az alkotó édesapja volt. A kiállítást Hollós Máté zeneszerző nyitotta meg és amíg ő beszélt egy filmetűdöt is láthattunk, amelyben az összes zenész áldozat nevét olvashattuk.
Az alkotóról most hallottam először. Miután befejezte 35 éves ügyvédi működését kezdett el szobrászattal foglalkozni. Ehhez képes több köztéri alkotása áll Magyarországon, de külföldön is. Ilyenkor azért eszembe jut az, hogy vagyon azok a szobrászok, akik a Képzőművészeti Egyetemen (régebben Főiskolán) végeztek, azoknak vajon van-e megrendelése, köztéri munkára felkérése?
Eredetileg a főtéren lett volna a nyitó koncert, de várható vihar miatt végül a Kulturális és Konferencia Központban tartották meg, ám én erre már nem maradtam, másnap nagyon korán 3/4 5-kor keltem, és ezek a kiállításmegnyitók szokatlanul későn voltak így is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése