2014. július 6., vasárnap

KASZ 2014










Péterrel együtt mentünk ki péntek délután a KÉSZ Ipari Parkba, ahol  a XI. Kecskeméti Acélszobrászati Szimpozion (KASZ) nemzetközi fémszobrászati és képzőművészeti alkotótábor idei zárókiállítása nyílt meg. Mindig nagyon érdekes szokott lenni ennek a tábornak az anyaga. Wehner Tibor, aki a tárlatot megnyitotta, rövid áttekintést adott a 20. századi köztéri szobrászat törekvéseiről, azokról az alkotótáborokról, amelyeket ebben a művészeti ágban szerveztek. Árvai István, a KÉSZ kommunikációs vezetője hangsúlyozta, hogy az idei tábor nemcsak a fémszobrászatról szól, hanem nyitottak más képzőművészeti ágak felé is. Számomra a legizgalmasabbak azon az alkotók művei voltak, akik eddig nem foglalkoztak szobrászattal, főleg nem fémszobrászattal és főleg nem nagy mérettel. Idén is volta részt vevő művészek között grafikus és festő is, de nem mindenki próbálkozott meg a szobrászattal. Király Gábor, aki a Kandó első művészetis osztályában végzett, sikeres festő. Ő nem cserélte fel a festészetet a szobrászatra, legfeljebb egy fémkeretet kaptak nagyméretű festményei. Tettemanti Béla már tavaly is itt alkotott, a rá jellemző grafikai megoldásokat ültette át plasztikákra. Jó pár éve nem járt itt, de most visszatért a szerb Nedim Hadziahmetovic, aki most is egy "állati" szobrot készített, most egy bikát. Az én idei kedvencem azonban Cseke Szilárd, akinek erdős plasztikái a plazmavágó segítségével készülhettek el. Ezek együtt kiállítva a festményekkel, igazán izgalmasak voltak. A lombokon áttörő, átszüremlő fényeket a szobrászat eszközeivel visszaadni, igazi újdonság volt számomra.
















További részvevők: Majoros Gyula (ő kezdettől fogva szervezője a tábornak), Erős Apolka, Hack Ferenc, Majoros Áron Zsolt és az indiai Meghan Salgaonkar.



Az előző években későbbi időpontban rendezték meg a tábort, és művészeti egyetemek hallgatói segítették a művészeket a kivitelezésben, de az idén szakképzésben résztvevő fiatalok, nyári gyakorlatként voltak a segítők, például kandós hegesztők. Márk miatt sajnálom, hogy így alakult, mert tavaly ő segített Kecskeméti Sándornak. Ez nagyon hasznos volt számára és jó lett volna, ha folytatódhatott volna a dolog. Márk egyébként éppen ezen a héten volt kint Németországban Sándornál. Kivitték az öreg Isuzuval Sándor tavaly itt készült szobrát, ő pedig vendégül látta őket és együtt dolgozhattak egy kicsit vele.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése