Nyolcak - Előadás a Cifrapalotában

Miután a hétfő délutánomat az iskolában töltöttem, kedd délelőttre maradt, hogy befejezzem a kilencedikesek témazáróinak javítását. Kedden írtak a tizenegyedikesek, de legalább addigra a másik két osztályét kijavítottam. Szerdán a kilencedikesekkel a népvándorlás kori és honfoglalás kori művészetet tárgyaltuk, tehát a jövő héten, mikor a Cifrapalotába megyünk majd, éppen képben lesznek a témában.
Szerdán folytatódott a  Kecskemét és a magyar zsidó képzőművészet a 20. század első felében című kiállításhoz kapcsolódó előadássorozat. Ez a mostani volt számomra a legérdekesebb előadás, amelyet Berki Gergely tartott A magyar zsidó festészet és a Nyolcak címmel. Annyi új és érdekes információ hangzott el, hogy kevés lett a jegyzetelésre szánt papírom. Ő volt a kurátora a 2011-es budapesti Szépművészeti Múzeumbeli Nyolcak kiállításnak. Én ezt nem, csak előtte a pécsi tárlatot láttam. De aztán Bécsben és legutóbb, ősszel Párizsban is szerepelt egy válogatás a 20. századi magyar avantgárdról, amelynek szintén Barki Gergely volt a kurátora. Eddig is tudott volt, hogy a Nyolcak közül hatan zsidók voltak, de most kiderült, hogy mindannyian azok voltak. Magában a festészetükben ennek semmi nyoma sincs, sőt inkább, meglepő módon, a keresztény ikonográfiából dolgoztak fel témákat. Berény Róbertről hallhattunk a legtöbbet és megtudhattuk azt is, hogy munkákban nem érhető nyomon a zsidó identitás, de az az intellektuális kör, amelyben mozgott, mozogtak, szinte teljesen zsidó származású volt. Orbán Dezső, Cigány Dezső után Czóbel Béla következett az előadásban. Az ő mostani szentendrei kiállítását is Barki Gergely jegyzi. Beszélt arról, hogy Gertrude Stein írt Czóbelről, akinek az aktja akkor Matisse aktjánál is merészebb volt. A további Nyolcak tagokról (Kernstok Károly, Pór Bertalan,Tihanyi Lajos) is hallhattunk röviden, de Márffy Ödönről, most csak annyit mondott Barki Gergely, hogy majd Rockenbauer Zoltán fog róla egy előadást tartani, aki kérte tőle, hogy nem lője le előre a poénját, így most róla nem mesélt csak annyit, hogy róla eddig nem tudtuk, hogy zsidó volt. Az előadás végén még a Nyolcak vendégművészeit is megemlítette: Fémes Beck Vilmos, Vedres Márk, Lehor Mária, Lesznai Anna.








Több érdekes sztorit is mesélt. Például, hogy amikor Passuth Krisztina megírta A Nyolcak festészete című könyvét, és abba beletette Berény Róbert Cilinders önarcképét, Berény özvegye tiltakozott, hogy azt ne tegye bele, mert "nagyon zsidós". Vagy, hogy San Franciscoban a Kortárs Zsidó Múzeumban "Rossz zsidó - jó festő" címmel nyílhatott kiállítása. Vagy, hogy Izraelben szerettek volna neki egy kiállítás szervezni, de nem vállalta, mert a "festményeim nem zsidó hagyományokra építenek".
Rengeteget támadták, kritizálták a Nyolcakat, hiszen ennyire modern művekhez nem volt hozzászokva a magyar közönség, de a támadások nem csak a festményekre irányultak, burkolt vagy éppen kevésbé burkolt zsidózás is volt bennük. Pedig ez a fajta festészet a 20. század elején nagyon aktuális, trendi volt.
Milyen jó lett volna, ha a 12-dikesek hallották volna ezt az előadást a művészettörténet szóbeli előtt, ahol az egyik "A" tétel a Nyolcakról szól!