Budapesti vasárnap 3.

Az egész budapesti kirándulás apropója az a program volt, amely Nyitott Műhelyek Délutánja néven futott. Ez már a negyedik alkalom volt, amit szerveztek, de én az eddigieken nem vettem részt. Most viszont a Százados úti Művésztelepre invitáltak a szervezők. Délután 2-től este 7-ig három tematikus vezetést és szabad bejárást ígértek a műtermekbe. Márk kollégiuma ott van a közelben, többször elmenetem már a telep mellett, és sokszor gondoltam arra, milyen jó lenne szétnézni ott. Egy rövid ismertetés hangzott el a művésztelep történetéről, majd indult a Szobrászat A-tól Z-ig túra.
Először Szabó Tamás műtermébe mentünk, aki a tömegre való tekintettek inkább a műterem előtt beszélt arról, hogy ő hogyan került ide, és hogy az a műterem, ahol ő most dolgozik, egykor például Herczeg Kláráé (ő volt a kecskeméti Vasmarcsa alkotója) volt.








Ezután Szabó Zsófia és Szabó Gábor műterme következett, bár ide nem mehettünk be, néhány dolgot kipakoltak a kertbe és a teraszra. Ők már a sokadik generációhoz tartoznak itt a telepen. Elsősorban szobrászok élnek itt, hiszen eleve szobrászok számára épültek 1909-1911. között műtermek.
Szabó Ádám műtermébe már nem érkezett akkora tömeg egyszerre. Beszélt arról, hogy dokumentálja a munkáinak készülését és hogy gyakran készít animációt ezekből a fotókból. Nekem a "kifordított" fatörzsek tetszettek a legjobban.



A telep legidősebb és egyetlen (legalábbis akiket meg lehetett látogatni) grafikusa, Szekeres István. Aranyos volt, ahogy nagy hangon beszélt a munkáiról és magáról, a januárban elhunyt feleségéről.

Innen Ifj. Szlávics László műtermébe mentem, ahol kibuherált régi órákat láthattunk a műteremben és aztán olyan fent olyan órákat, amelyet ezek alkatrészeiből készített. Őt elsősorban érmészként jegyzik, így sok érmét láthattunk a hagyományosaktól kezdve az egészen rendhagyókig. Érdekes volt a Freddie Mercury arcvonásait felhasználásával készült sorozat.
Dús László, Bikácsi Daniella és Kovács Lola festőművészek műtermeibe éppen csak belestem.

Péter Ágnesnél viszont ismét egy kicsit tovább időztem. Nagy lendülettel beszélt az általa szervezett művésztelepről, mutatta meg a legfrissebb munkáit és a tanításról is. Azt mondta azon dolgozik, hogy a mindennapos testneveléshez hasonlóan legyen mindennapos művészet is az iskolákban. Ennek én is örülnék, de egyenlőre nem érzem elég erősnek a művészeti lobbit. Nagyon tetszett, amikor megmutatta az egyik hatalmas méretű szitanyomatát.
A Bohus család műtermébe nem fértem be, pedig többször is visszamentem. Csak a fejek fölé tartott fényképezőgépemmel lestem be.
Közben telefonált Márk is, akinek Székesfehérvárott volt meccse, hogy megérkezett. Lepakolt a koleszban és eljött ő is a Százados útra. Még egy félórát együtt nézelődtünk, aztán elkezdett szemerkélni az eső, én meg úgy döntöttem, hogy elindulok az állomásra, hogy elérjem a 17:51-es vonatot. Eléggé elfáradtam az egésznapos nézelődésben.
Érdekes volt ez a Százados úti Művésztelepes program, csak talán egy kicsit sok is volt. Ha a szervezett túrával mentem, akkor tömeg volt, nem lehetett beférni a műterembe. Ha egyedül mentem, akkor tapasztaltam, hogy voltak olyan művészek, akik tudtak magukról és a munkáikról beszélni, főleg akik tanítanak is, de voltak olyanok, akik nem nagyon beszéltek maguktól, azt mondták, kérdezzünk, de ez nem mindig működött. Sajnálom, hogy végül Várnagy Ildikó műtermét kihagytam, pedig eredetileg terveztem, de aztán az eső megzavart.
Hazafelé sikerült a tizedikesek témazáróit kijavítanom, így megvolt a kötelesség és a szórakozás is, teljesen elégedett voltam!