Egy hetes lemaradással számolok be a pünkösdi hosszú hétvégéről. Szombaton Anyukámat ünnepeltük egy kis meggyszedéssel kint az úrihegyi kertben. Péter, Márk, Apukám és én szedtük a meggyet már délelőtt, aztán anyukám meg tehette le azt a sokat, amit leszedtünk. Petra délelőtt dolgozott, de utána kikerékpározott.
Vasárnap az utolsó osztály témazáróját javítottam ki, illetve az utolsó házi feladatokat és lezártam mindenkit. Most csak összesen 7 osztályban 1 vagy 2 tantárgyi jegyet kellett beírnom a két iskolában. Este Márkkal felvonatoztunk Budapestre, mert másnap egy kirándulásra indultunk onnan, de ha reggel indultunk volna Kecskemétről, akkor nem értünk 7-re a Szent Imre Gimnázium elé.
A MROE (Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete) szervezett egy pünkösdi kirándulás, amelynek Garamszentbenedek, Párkány és Esztergom volta a célállomásai. Még is is korán kellett kelni, hogy Óbudáról időben odaérjünk az indulásra. Kicsit késve indultunk, mert Evelint kellett megvárnunk, de megérte, finom sajátkészítésű sütit hozott. Kb. fél 11-re értünk Garamszentbenedekre, ahol az apátsági templomot néztünk meg. Még nem jártam itt, pedig ezt a templomot díszítette hajdanán Kolozsvári Tamás Kálvária-oltára és egy szépséges Úrkoporsó. Ma már mindkettő az esztergomi Keresztény Múzeumban gyűjteményében van. Azért ezek hiányában is impozáns ez a középkori templom. Kicsit sötéten lehetett csak látni azt a freskót, amely a Szent László legendát ábrázolja, de legalább láttunk, nem úgy, mint a Szent Vér ereklyét, amelyet Mátyás király ajándékozott a bencéseknek. Egy külön kápolnát építettek ennek, de csak pénteken látogatható. Meglepett, hogy Szlovákiában a pünkösd hétfő nem munkaszüneti nap.
Már majdnem dél volt, mikor továbbindultunk Párkányra, de útközben egy rövid időre megálltunk Bényben is. Párkányban egy középkori étteremben rendeltek számunkra ebédet a szervezők. Húsleves, sülthús pároltkáposztával és knédlivel, valamint süti volt a menü. Élvezet volt a nagy kerek asztalon (a közepe forgott) a terítés, a személyzet középkori öltözékben szolgált fel. A tartalmas ebéd mellett az a látvány volt számomra a legemlékezetesebb, amely a Duna partján tárult elénk a túloldalon fekvő Esztergomra. Ezt se láttam eddig még. Igazán impozáns. Az újjáépített Mária Valéria hídon tértünk vissza a mai Magyarországra, Esztergomba.
Először a Keresztény Múzeum gyűjteményében kaptunk egy tartalmas vezetést. Jó volt újra látni a már említett Kolozsvári Tamás Kálvária-oltár és a Garamszentbenedeki Úrkoporsó mellett M.S. mester passió képeit az egykori selmecbányai szárnyasoltárról. Az állandó kiállítás után az időszakit is megnéztük, amely a Történelmi és kortárs kárpitok Magyarországon címet viselte. Kissé elfáradtunk és elpilledtünk, hiszen igazi kánikula volt, pedig még egy program hátra volt. A Vármúzeumba, kizárólag a Várkápolna miatt mentünk még fel. Nagyon megérte, nagy élmény volt most a színes festésekkel együtt látni, de sajnos nem lehetett fotózni. Az mondták azért, mert még nincs kész és az igazgató nem szeretné, ha a félkész állapotban készült fotók felkerülnének a netre. Rákeresve a neten, mégis találtam képet az alábbi oldalon: http://archeologia.hu/ter-elmeny-most-kell-latni-a-varkapolnat. Még beugrottunk a székegyházba is, megnézni újra a Bakócz-kápolnát.
Nemcsak a látnivalók miatt, hanem néhány ismerős kollégával való találkozás miatt is kellemes volt az a kirándulás. Két egykori iparművészetis csoporttársam is ott volt, meg persze a MROE-ből ismert kollégák.
Este 8 körül érünk vissza Budapestre, az éjszakát szintén Óbudán töltöttük a keresztapáméknál. Kedden reggel indultam vissza Kecskemétre, Márk pedig a kollégiumba. Sajnáltam őt egy kicsit, mert kémia vizsgára kellett volna készülnie, helyette anyukájával kirándult. De szerdán sikerült a kémiavizsga!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése