A Deák térről a 16-os busszal felmentem a várba, ahová a Budapest Történeti Múzeum Festők a tükörben című kiállítása miatt mentem. Az alcím Magyar önarcképek az Uffizi Képtárból, azaz az firenzei Uffizi híres Önarckép Gyűjteményéből most elhozták a magyar festők önarcképeit, amelyet kiegészítettek egy-két más jellegű alkotásukkal. Tanulságos volt, mert egy csomó teljesen ismeretlen festő is szerepelt a válogatásban, azaz kiderült, hogy nem a kizárólag a művészi kvalitás, hírnév alapján lehet ebbe a híres gyűjteménybe bekerülni. A tárlat rendezői ezért nem is kronológiai sorrendbe rendezték a képeket, hanem például aszerint, hogy felajánlásként vagy vásárlásként került-e be a gyűjteménybe. A szokványos 19. századi önarcképek mellett igazán különlegesek voltak a 20. századi rendhagyó feldolgozások. A legdöbbenetesebb Lakner László Önarckép önkioldóval című hiperrealista fekete-fehér festménye volt, de különleges volt Fehér László Önarckép kistükörrel vagy Victor Vasarely 1945-ös Önarcképe.
Persze, ha már ott jártam megnéztem az újrarendezett állandó kiállítást is és a másik időszakit, amely a Belarusz ikonfestészet a 17-18. században címet viselte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése