Csütörtökön rézkarcoztam egy kicsit, és két tanítványommal találkoztam. Az egyik a kadás érettségiző leányzó volt, akivel megbeszéltük a portfólióbemutatással kapcsolatos dolgokat. A másik egy régi kedves tanítvány, akivel már régen nem találkoztam. Attila 2004-ben végzett a Kandóban, formatervező lett. Jó volt újra látni, beszélni vele. Utána még volt egy diákom, aki hasonlóan közel került hozzám, de már vagy 4-5 éve nincs ilyen. Attila megemlítette, hogy milyen sokat jelentettek számára a művészettörténeti kirándulások és csodálkozott, hogy a mai diákokat nem lelékesíti egy-egy ilyen út.
Pénteken délután elmentem a Kulturális és Konferencia Központba, hogy bepótoljam annak a két kiállításnak a megtekintését, amelynek a megnyitóján nem tudtam jelen lenni. Az egyik Bahget Iskander fotókiállítása volt, amelynek most az Anyaság volt a témája. Sok csinos, kedves pocakos kismama és édes kiskölykök voltak a fotókon, ritkábban egy-két apuka. Ízléses, szép képek.
A másik tárlat a kecskeméti iskolák művészeti szakköreinek éves munkáját bemutató Paletta kiállítás volt, amelyen idén hosszú évek után először az én szakköröseim nem vettek részt. Illetve szakköröm sincs, de a Bolyai mostani szakköre sem szerepelt. Úgy tűnik, nemcsak az én lelkemben lett vége valaminek... Volt ugyan néhány bolyais diáknak (pl. Bene Bence, Somorjai Réka) kiállítva munkája, de vagy szabadiskolásként, vagy az Ifjúsági Otthon sokszorosító grafika szakkörének tagjaként. A gimnáziumok közül egyedül a Katona József Gimnázium diákjai mutatkoztak be ezen a seregszemlén. Az iskolai szakkörök mellett persze ott vannak az iskolán kívüli szakkörök (Képzőművészeti Szabadiskola, Zöld Ház Stúdió, Ifjúsági Otthon szakkörei) vagy az olyan iskolák, amelyek művészeti szakképzéssel foglalkoznak (Kandó művészeti tagozata, Katedra, Csányi Szakközépiskola). Az Ifjúsági Otthon Sokszorosító grafika szakkörének munkái közül Czöndör Kláráéra figyeltem fel. Tetszett a lámpás sorozata.
Jó, hogy most ilyen nagy területen rendezték meg a kiállítást, így egy-egy szakkör, iskola több tablóval, vitrinnel is szerepelhet. Emlékszem, az elmúlt években mindig nagyon zsúfolt volt az alsó kisterem és az a diák, akinek beküldtük a munkáit, de nem lett kiállítva, az mindig nagyon szomorú volt. Viszont zavart, hogy nem a mostani tanév termései láthatók, hanem sokszor régebbi évek alkotásait küldték be szakkörvezetők, csoportvezetők. Persze ezt csak azokban az esetekben tudom, amikor ismerem a diákokat, így persze a Kandó esetében ez egyből feltűnt. A Szabadiskolásoknál is volt egy tabló, ahol régebbi munkák is szerepeltek, de ott legalább a 2010-2013-as felírat jelezte ezt. Egy-két éve végzett diákok iskolai munkái szerepeltek a mostani, új munkák mellett, de volt, ahol az egykori diák neve pontatlanul volt kiírva. Sajnáltam azt is, hogy a csoportvezető tanár neve helyett a tagozat vezető kolléga neve szerepelt csak a is címkéken. Örültem annak, hogy az osztályomból 7 grafikus (Benkő Renáta, Bakos Fanni, Kanizsai Enikő, Gaál Milica, Laki Anett, Malik Márk) két tablóval szerepelt.
Ha már ott voltam, megnéztem A hónap alkotója sorozatban Vidákovich Sámuel kecskeméti rajzait. Gyors vázlatok a leghétköznapibb részletekről. A fényviszonyok elég rosszak voltak, az üveg csillogása miatt alig volt látható valami.
