Holokauszt emléknap - Tudomány és Technika Háza

Tegnap a kadás óráim után, nem maradtam ott letölteni a plusz 1 órát. Ez az egyike annak a 2 órának, amelyet ebben az iskolában kell letöltenem a tanórákon kívül. Elkéredzkedtem, hogy odaérjek két órára a Tudomány és Technika Házába, az egykori zsinagóga épületébe a kecskeméti Holokauszt emléknap rendezvényeire. Szerencsére nem sokat késtem, biciklivel gyorsan átértem. A kapuban és az előadóteremben is volt bolyai diákokkal találkoztam.








Először Székelyné Kőrösi Ilona üdvözölte a megjelenteket, majd Nógrádi Gergely kántor énekelt, először egy zsidó siratót. Már a Cifrapalotás megnyitón is ámulatba ejtett mindenkit az énekével. Most is nagyon hatásos volt. Kiss Jenő Radnóti verset és két Bibó idézetet olvasott fel. A második Bibó idézet arról szólt, hogy a zsidótörvények hatására általános erkölcsi, társadalmi süllyedés következett be, lettek olyan emberek, akik úgy akartak egzisztenciát teremteni, hogy más egzisztenciával rendelkező embereket feljelentettek, internálták azokat és aztán birtokba vették ezt az egzisztenciát.
Dr. Zombor Gábor polgármester kezdte a köszöntéseket. Ő elmondta, hogy Kecskeméten megvan az a nemzeti minimum, hogy egyet gondoljunk a holokausztról. (Az, ami országos szinten nincs meg?! Ő annak a pártnak a képviselője, lehet, hogy minisztere is lesz, aki azt a szörnyű emlékművet készül felállítani, annak ellenére, hogy sokan tiltakoznak ellene. Ma, egy nappal később, már minden tiltakozót rendőrök vittek el!)
Ezután Dr. Grósz Andor Kecskeméti Zsidó Hitközösség elnöke azzal kezdte beszédét, hogy erős érzelmek fogták el itt ebben az épületben Nógrádi Gergelyt hallgatva, hogy vajon hányszor hangzott fel itt a gyász imája 1944 előtt. Az hangsúlyozta, hogy a holokauszt magyar áldozatai, olyan magyar zsidók voltak (és nem magyarországi zsidók!), akik a polgáriasodáson végig ment Magyarországért készek voltak meghalni is.
Ezek után Dr. Zombor Gábor egy virágcsokorral köszöntötte azt az idő hölgyet, aki holokauszt túlélő volt.
Dr. Róna Tamás az Alföldi Régió Vezető Rabbija a kecskeméti zsidóság történetét tekintette át, de előtt tisztázta a "holokauszt" és "soá" szavakat. Kecskeméten 1712-ben jelentek meg az első zsidó kereskedők, majd 1820-ban 243 főt és 55 családot tartottak számon.
A szünet előtt Székely Gábor Kecskemét épített öröksége és a szidó építészek munkássága címmel tartott egy rövid, de alapos elődadást, melyből kiderülhetett, hogy azok a kecskeméti épületetek, amelyeket szívesen mutogatunk és büszkék vagyunk rájuk, azok közül nagyon sok zsidó építész munkája volt. Pl. Cifrapalota, Iparos Otthon, Alkotóház, Város Iskola, Mátyás téri Iskola stb.








Itt egy kis szünet következett, amikor volt alkalom arra, hogy azt a kiállítást megnézzük, amelyet Somodi Henrietta fotóiból állítottak össze. Ezeken a fotókon a kecskeméti ortodox zsinagóga részleteit és Bács-Kiskun megyei zsidó temetőkről láthattuk.
A szünet után (politikusok már nem maradtak) ifj. Gyergyádesz László tartott egy kis ízelítőt, abból a kiállításból, amely jelenleg a Cifrapalotában látható, azaz a Kecskeméthez kötődő zsidó festőművészekről.
Még két előadás következett, Székelyné Kőrösi Ilona előadása Oktatás és kultúra a kecskeméti zsidóság történetében címmel és Nagy István előadása A zsidótörvények hatása és a kecskeméti zsidóságelhurcolása 1944-ban címmel.
Sajnos, az előadások utáni beszélgetésre már nem tudtam maradni, muszáj volt hazasietnem, hogy este hatra vissza tudjak menni a Művész Kávézóba, ahol A. Varga Imrével volt egy beszélgetés. Folytatás a következő bejegyzésben.