A keddi napot, a matek érettségi napját Budapesten töltöttem. Az előző bejegyzéseben olvasható a Magyar Nemzeti Galériában töltött délelőttöm, most pedig folytatom a délutánnal. A felújított, Feszl Frigyes által tervezett pesti Vigadóban néztünk szét. Ki lehetett menni a teraszra, bemehettünk a díszterembe és a lépcsőházba. Nagyon szép lett a mosdó is és a lépcső
A felújított épületen kívül két kiállítást is megnéztünk, Makovecz Imre és Schrammel Imre tárlatát. Az épületben lehetett fotózni, de a kiállításokon nem. Makovecz életműve az 5. és 6. emeleti kiállító térben látható. Rajzok, makettek, fotók. A rajzok gyönyörűek, de a paravánok egy kicsit ledöbbentettek. Már amikor a Tv-ben, a KorTársban láttam akkor is feltűnt, hogy olyan "makoveczes" paravánok vannak, melyet gondolom, külön ehhez a kiállításhoz készítettek jó pénzért. Szép, szép, de egy kicsit rongyrázónak érzem. Mi lesz velük, ha vége a kiállításnak? Minden kiállításhoz fognak majd újabb és újabb paravánt készíteni? Nem a praktikum a legfontosabb Makovecznél, inkább a forma. Épp ezért én a templomait, szakrális tereit kedvelem, el tudom fogadni, de nem rajongok a többi épültéért. Sokkal jobban örültem volna ennek a kiállításnak, ha úgy valósult volna meg, mint ahogy Gulyás Gábor elképzelte, azaz ha sikerült volna nemzetközi kontextusba helyezve megvalósítani ezt az életműkiállítást. Az utolsó teremben a Szent Mihály templom tervei voltak kiállítva (rajzok, makettek). Ezt a templomot a Krisztinavárosba tervezte, de eddig nem épült meg, ám remélik, hogy hamarosan elkezdődhet az építkezés. Nekem egy kicsit a Sagrada Familiára emlékezett formailag is és a sorsát tekintve is. Olyan óriásinak tűnt, hogy az építkezés is biztos hasonlóan hosszú lesz, mint Barcelonában.
A Schrammel kiállításon sem volt túl sok újdonság számomra, inkább egyben látni több évtized munkáit volt érdekes. Azon munkák mellett, amelyeket láthattunk itt Kecskeméten is, most a Herenden készült bohócokat is ott voltak. Nekem továbbra is a pompeji gipszfigurák által ihletett és a minotauroszos plasztikák a kedvenceim. Több alkotás is a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió közgyűjteményéből érkezett tárlatra.
A barátnőm, akivel találkoztam és megnéztem ezt a két kiállítást, csoport társam volt az Iparművészetin, és már vagy 6 éve nem találkoztunk személyesen. De olyan jó, hogy ennyi idő után is úgy tudjuk folytatni beszélgetést, mintha tegnap találkoztunk volna. Egyébként büszke vagyok rá, mert ő az egyik szerzője annak a tankönyvcsaládnak, amelyt és is használok. Kicsit izgultam is, hogy mi lesz most, vagyok lehet-e majd rendelni, de épp az Apáczai Kiadót bírta megvenni az állam, így rendelhető a Képzelet világa.
Márkkal is találkoztam, odajött a Vigadóba és a Schrammel kiállítást ő is megnézte. A kultúrprogram után beültünk egy helyre kicsit beszélgetni még, aztán Márk elkísért a Nyugatiba.
Szerdán már be voltam osztva a történelem érettségin felügyelni, így ért véget a "2. tavaszi szünetem".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése