Hétfőn rövidített órák voltak a Kadában, de mégse tudtam alkotásra felhasználni a délutánom, mert fodrászhoz voltam bejelentve (kéthavonta szoktam festetni-vágatni).
Kedden barátnős délutánt tartottunk, volt bolyais kolléganőimmel. Igazából kedden és szerdán már csak déltől van órám a végzősök kimenő órái miatt, de azt az utasítást kaptuk, hogy legyünk bent akkor is az iskolában, nehogy más kollégáknak kelljen helyettesíteni adott esetben. Ez azt eredményezte, hogy nem értem a végére a művészettörténet írásbelik javításának, illetve a szaktanári jelentés megírásával, mert ott a suliban nem lehet (legalábbis én nem tudok) javítani, dolgozni, nincs egy csendes nyugodt hely, vagy egy szabad számítógép.
Szerdán délután folytatódott a Kecskemét és a magyar zsidó képzőművészet a 20. század első felében című előadássorozat a Cifrapalotában. Most Székelyné Kőrösi Ilona tartott előadást Telcs Edéről a kecskeméti Kossuth-szobor alkotójáról. Sok érdekességet hallhattunk Ilonától, például, hogy egy 12 gyermekes zsidó család másod szülöttje volt Telcs Ede, hogy a kecskeméti volt az 50. Kossuth-szobor, hogy mostani Boldogasszony tér is szóba jött a szobor helyeként, hogy teljesen közadakozásból valósult meg.Csütörtökön korán végeztem a Kadában, így egy gyors ebéd készítés után tudtam rézkarcozni, maratni és nyomtatni. Elkészült a sógoromról készült részkarc foltmaratása, de nem vagyok elégedett, így valószínű dolgozom még rajta. Aznap volt egy kiállításmegnyitó a Kortárs Művészeti Műhelyek Kápolna Galériájában, de nem mentem el egyrészt a rézkarcozás miatt (nem volt kedvem kimosakodni), másrészt egy volt bolyais tanítványommal, Rékával megbeszéltem, hogy eljön hozzám, és az osztálya (13. D) nevében elbúcsúzik tőlem. Jobb későn, most sosem.
Péntek diáknap volt a Kandóban. Idén nem akartak semmi mást az osztályom diákjai, mint csilis-babot főzni. Tavaly még lelkesebbek voltak, akkor henna festést vállaltak. Ügyesen megszervezték a főzést, hozták a hozzávalókat és önállóan elkészítették a kaját és aztán önállóan el is fogyasztották. Igaz, hogy ingáztam az 5-ös terem (itt két diákkal kellett jövőjükkel kapcsolatban elbeszélgetnem és még 4 érettségi dolgozatban egy-két feladatot lepontoznom, hogy le tudjam adni), az aula (ahol vetélkedő zajlott) és a kinti helyszín (ahol a főzés történt) között, és nem voltam velük folyamatosan velük, de azért elvártam volna egy olyan gesztust, hogy "tanárnő, kóstolja meg mit főztünk!" A Ki mit tud? után tanári irányítással sikerült elpakolni és rendet hagyni, dél körül megköszönve az aktív részvételüket elengedtem őket. Az aulában megrendezett Egy perc és nyersz versenyt az osztály egyik (elég problémás) diákjai nyerte meg. Lehet, hogy több ilyen versenyen kellene indulnia.
Délben még volt időm hazamenni, mielőtt az ÉZI-be mentem volna az idei aszfaltrajzversenyre. Patkós Laci szervezi ezt a városi versenyt és én 1999 óta vagyok az egyik zsűri, kisebb megszakításokkal. Idén a Föld, víz, levegő volt a téma és természetesen idén is sok-sok remekmű készült. Gondolom az elmúlt évek tapasztalatai miatt, most két külön kategória volt az alsósok között, 1-2. és 3-4. osztályosok. Ebből a korosztályból volt a legtöbb csapat. A hazai pálya előnyét élvezve a csapatok kb. 80 %-a kodályos volt. A jegyzeteimet ott hagytam, így fejből nem emlékszem, hogy kik nyertek az egyes kategóriákban, de azt tudom, hogy elég egységes vélemény alakult ki a szűri tagjai (Szoboszlay Eszter és Dubi Árpád voltak a zsűritársaim) között. Nagy kedvencünk az a gólyás rajz volt, ahol nem fért bele az egyik gólya az eredeti képméretbe. De szerettük a szikláról a vízbe esett motorost is, és az Ikaroszos rajzot is. Az eredményhirdetés jogát átadtam a fiatalabb nemzedéknek, Eszter ismertette a döntésünket a sok várakozással teli kisdiáknak.
Este egy kis baráti összejövetel szokta Lacinál lezárni az aszfaltrajzverseny fáradalmait. A finom vacsora mellé a zsűritagok Bálint Endre idei Magyar Nemzeti Galériában megrendezett kiállításának katalógusát kapták meg. Nagyon örültem neki, hiszen május elején, mikor megnéztem nagyon nagy élmény volt a kiállítás, de az anyagiak miatt gondolni se mertem arra, hogy megvegyem a katalógust. Idén Bruncsák András is eljött, ő vitt ki bennünket (Péternek a baleset óta nincs jogsija) és ő is hozott haza. Már hazafelé éreztem, hogy valami nincs rendben velem, és kevéssel a hazaérkezésünk előtt muszáj is volt megállni a kocsival, mert baj volt... Aztán idehaza még többször kellett szaladnom... Másnap teljesen erőtlen voltam, nem ettem semmit, csak citromos vizet és teát ittam. Mára már jobban vagyok, de még mindig lassított felvétele csak önmagamnak. Szóval ezért nem írtam külön bejegyzéseket a hét eseményeihez. Ezen a bejegyzésen kívül a szaktanári jelentésem írtam meg ma, de ezeken kívül semmi másra nem voltak alkalmas, pedig jó pár dolog be volt tervezve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése