Suli után Anyukámhoz mentem, a szokásos szombati ebéd nem maradt el.
Délután 3-ra a Három Gúnárba menetem, hogy szemrevételezzem a terepet, lehetne ott kiállítást rendezni. Ugyanis az történt, hogy a Kecskeméti Kortárs Művészetek Műhelyében még januárban lebeszéltem egy július közepi dátumot a caminos rézkarcaim bemutatására, azaz egy kiállításra. Megbeszéltem Virág Ágival, hogy ő fogja megnyitni, felkértem Sándor Anikót, hogy jöjjön el és mondjon egy caminos köszöntőt és olyan boldog voltam, hogy levállalta, de most kiderült, hogy két héttel korábbra kell hoznunk a megnyitót, mert a megbeszélt időben a zománcosoknak lesz kiállítása. Ezt eddig is tudtuk, de kiderült, hogy arra kis kápolna szerű teremre is szükségük lesz, ahová én terveztem az anyagom bemutatását. Sajnos, Sándor Anikó ebben az új időpontban nem ér rá. Gondoltam, keresek egy új helyszínt, de mire ez körvonalazódott, addigra már máshová elígérkezett erre az időpontra is. Na, bumm! Maradunk az eredeti helyszínen július 3-án, de most megpróbálok még valaki mást felkérni erre a caminos köszöntésre. Remélem, sikerül!
Hazafelé beugrottam a Magyar Fotográfia Múzeumba, ahol csütörtökön nyílt a Bálint Endre 100 című kiállítás, aminek a megnyitójára simán el tudtam volna menni, ha időben megkaptam volna a meghívót, amelyet a múzeum időben adott fel. Április 30. volt a borítékra bélyegezve, de csak május 9-én kaptam meg, egy nappal az esemény után! Kedden néztem meg Budapesten a nagy Bálint Endre kiállítást a Magyar Nemzeti Galériában, ami nagyon tetszett, ezért is akartam látni a főleg fotómontázsokat bemutató tárlatot itt Kecskeméten. Érdekes volt, de egy kicsit csalódtam. Lehet persze, hogy az én matekos lelkemből adódik, de én egy fotómontázsnál azt értékelem, ha szépen precízen van kivágva, kicsit messzebbről nézve esetleg fel se tűnik, hogy montázs. Ezek meg olyan nagyon lazán voltak kivágva és összeragasztgatva. Oké, tényleg szürreálisak volt, de akkor is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése