Csütörtökön nem semmi különös program nem volt, illetve volt, de arról csak egy nappal később értesültem, egy nappal később kaptam meg a meghívót, így nem tudtam elmenni a Bálint Endre 100 című kiállítás megnyitójára a Magyar Fotográfia Múzeumba. Viszont szombaton megnéztem, ezért egy későbbi bejegyzésben majd írok róla.
Pénteken hosszú napom volt, délután 3-ig volt órám, tényleg csak annyi időm volt hazaérve, hogy gyorsan megebédeljek, és már indultam is vissza a Bozsó Gyűjteménybe, ahol 4-kor kezdődött Szervátiusz Jenő emlékkiállításának megnyitója. Sajnos, már későn érkeztem ahhoz, hogy nyugodtam végigfotózzam az anyagot, más nagyon sokat voltak a termekben. Valószínű, az illusztris vendégek miatt is voltak különösen sokan, sőt a férfi-nő arány is más volt, mint egyébként. Bár nem én fogalmaztam meg, de igazat kellett adnom H. Marinak, hogy eddig a megnyitó közönségének 80%-a nő volt, csak 20% volt a férfi, most viszont szinte fordított volt az arányt. Ezt teszi a politika, ha Kövér László nyitja meg a tárlatot és Zombor Gábor mond köszöntőt, akkor jönnek a férfiak is. A sajtófotósok is többen voltak, és sokkal nyomulósabban tették a dolgukat, mint egyébként. Jelen volt a megnyitón Szervátiusz Tibor, a művész fia, aki szintén neves szobrász és aki apja szobrait őrzi, végül is az ő gyűjteményéből állt össze ez a tárlat is. (Elég megfáradtnak nézett ki, lefotóztam a kezeit, ahogy ott ölébe ejtett kézzel ült.)
A kiállítást Szervátiusz Klára és Bozsó János rendezte, közreműködött még Juhász Zoltán Szervátiusz Jenő-díjas népzenész. Klára asszony azzal egészítette ki Kövér László megnyitóbeszédét, hogy humorra és jókedvre is nagy szüksége lenne a magyaroknak. Ebben egyetértek, bár Kövér Lászlót nem sokszor láttam nevetni.
Szervátiusz Jenő (1093-1983) munkáin erőteljesen érződnek a magyar népművészet témái és formai megoldásai. Egy-két bronz, illetve kőszobrom kívül minden szobor anyaga fa volt. Jó volt, hogy kiírták a rendezők, hogy milyen fából készültek. Az én kedvencem az antik művészetben borjúvivő (a fotóm 2003-ban készült az athéni Akropolisz Múzeumban), majd később jó pásztor motívumot feldolgozó faragás volt. A címére nem emlékszem pontosan, talán Hargitai pásztor? Vissza kell majd mennem, hogy nyugodtam, kevesebb ember társaságában is végig tudjam majd nézni a szobrokat.
A megnyitó után egy kicsit leültünk és beszélgettünk egy kicsit az udvaron, nagyon kellemes idő volt. Petri Ildi készített ott egy képet rólunk.Este még találkoztam a barátnőimmel, de nem maradtam sokáig, mert másnap, szombaton tanítási nap volt, igaz csak rövidített órákkal, de akkor is ugyanakkor kellett kelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése