

Bálint Endre (1914-1986) életmű kiállítása nagyon nagy hatással volt rám, főleg megismerve a történelmi és magánéleti hátteret. Talán a legnagyobb meglepetés számomra az volt, hogy egy 13. századi festett templom gereda is szerepelt a kiállításon. Miután elkészítette a Jeruzsálemi Bibliát, a honoráriumból beutazta Európát, és Barcelonában is megfordult a Katalán Művészetek Múzeumában, ahol csodálatos román kori oltárelőlapok, freskók láthatók az egykori kis templomokból. És bizony ezek hatottak rám. Ezért mondom én, hogy a művészettörténetet, épp az egymásra hatások miatt muszáj kronológiában tanítani.


A Derkovits kiállítás is sokat bővített azon a képen, ami eddig élt bennem. Itt számomra a legérdekesebb és leglátványosabb dolog az volt, hogy eredetiben egészen más látni az ezüst és arany festékkel készült részleteket. A kedvencem az Aukció című kép lett, bár csak egy részletet közölt az MNG a képből a honlapján. Érdekes és tanulságos volt a német, osztrák, lengyel, cseh, szlovák művészekkel való kontextusba helyezés. Alig volt ismerős név a német és osztrák neveken kívül.Eszembe szokott jutni, mikor sóhajtozunk, hogy a mi tehetséges magyar művészeinket nem ismerik külföldön, hogy vajon mi mennyire ismerjük csak a velünk határos nemzetek művészeit? És azért a német expresszionisták munkáit (főleg itt azért grafikákról volt szó) se sűrűn látni Magyarországon. pl. Karl Schmidt-Rottluf vagy Kathe Kollwitz grafikáit. Komolyan kedvet kaptam a portrékhoz. Kíváncsi vagyok meddig tart a kedvem, lesz-e eredménye, azaz fogok-e portrékat készíteni?


Az MNG után a 16-os busszal gyorsan átmentem Pestre, ahol a felújított Vigadó előtt volt találkozóm egy volt iparművészeti csoporttársammal. Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése