Erről a vásárról eddig még nem írtam. Tavaly voltam először ezen a rendezvényen. Itt a fűtött előcsarnokban azért jobb, mint kint a hidegben. Semmiképp sem vállalkoznék arra, hogy télen kint a szabadban árusítsak, de nem csak a saját kényelmem miatt, hanem a mi papíralapú munkáinknak nem tenne jót a nyirkos levegő. Ráadásul kint mindig csak hosszabb időre lehet elárusító helyet váltani, én meg a tanítás mellett ezt nem tudnám vállalni. Ezzel az egynapos, vasárnapi árusítással is felborult a bioritmusom. Nem volt túl sok érdeklődő, vásárló, de néhányan azért voltak. Megint voltak lelkes nézelődők, aki most a Kodály Intézetben tanulnak, de a végén nem vettek semmit. A Kodály, a tanár című rézkarcom kellett volna nekik, de nem az eredeti nyomatot szerették volna, hanem az olcsóbb digitális nyomatos változatot.
Az ART Brigád egy családi művészeti vállalkozás. Ezen a blogon arról írok, hogy születnek meg a művek, mi inspirál bennünket, leginkább engem, azaz milyen kiállításokat látok, milyen művészeti, kulturális eseményeken veszek részt, milyen foglalkozásokat tartok és olvashatnak az aktuális programjainkról is. MűvMari
2013. december 21., szombat
Karácsony előtti tevékenységek
Erről a vásárról eddig még nem írtam. Tavaly voltam először ezen a rendezvényen. Itt a fűtött előcsarnokban azért jobb, mint kint a hidegben. Semmiképp sem vállalkoznék arra, hogy télen kint a szabadban árusítsak, de nem csak a saját kényelmem miatt, hanem a mi papíralapú munkáinknak nem tenne jót a nyirkos levegő. Ráadásul kint mindig csak hosszabb időre lehet elárusító helyet váltani, én meg a tanítás mellett ezt nem tudnám vállalni. Ezzel az egynapos, vasárnapi árusítással is felborult a bioritmusom. Nem volt túl sok érdeklődő, vásárló, de néhányan azért voltak. Megint voltak lelkes nézelődők, aki most a Kodály Intézetben tanulnak, de a végén nem vettek semmit. A Kodály, a tanár című rézkarcom kellett volna nekik, de nem az eredeti nyomatot szerették volna, hanem az olcsóbb digitális nyomatos változatot.
2013. december 17., kedd
Középiskolás "angyalkák" köszöntötték a kecskeméti művészeket
Virág Ágnes a Cifrapalota művészettörténésze, aki mindig újabb és újabb dolgokat talál ki arra, hogy a kortárs művészetet közelebb hozza a középiskolásokhoz, most azzal az ötlettel rukkolt ki, hogy a középiskolás diákok válasszanak maguknak egy-egy kecskeméti alkotót, és miután utána néztek a munkásságának, készítsenek egy apró, személyes ajándékot a művész számára. A Kandó Kálmán Szakközépiskola Kondor Béla Művészeti Tagozatának diákjai nagy létszámban vettek részt az eseményen és lelkesen készítették az ajándékokat. Mivel Ágnes meglepetésnek szánta, sok művész egyáltalán nem tudta, hogy mi fog rá várni és sajnos több olyan alkotó is volt, akik egyáltalán nem tudtak eljönni. Aki eljöttek, azok meglepődtek és boldogok voltak. Aki esetleg megsejtett valamit egy kis ajándékkal is készült, kis rajz, katalógus, műterem-látogatás felajánlása. A kis ajándékon kívül annak is nagyon örültek a művészek, hogy ilyen módon megismerheti őket ez a korosztály. A kandós diákok mellett a Csányi János Szakközépiskola és a Katona József Gimnázium diákjai vállaltak angyalka szerepet. Az én diákjaim ők voltak, és mellé írtam, azt a művészt is akit választottak:
Sebestén Fanni - Gerle Margit
Stein Vivien - Vámos Zoltán
Nagy Bettina - Szikora Imre
Kovács Zsófia - Horváth Mária
Kis Kamilla - Baghet Iskander
Sajó Gabriella - Faragó Klára és Orosz István
Jánosi Laura - Szabó Zsuzsa
Bazsantik Mária - Bella Rózsa
Kiss Henrietta - G. Szolláth Katalin
Varga Panna - Farkas László
Fodor Tünde - Pál Nagy Balázs
Varga Ramóna - Nagy Otília
Pusztai Dóra - Majoros Gyula
Mucsi Mercédesz - Kis Tamás
Szelei Csilla - Szoboszlay Péter
Pintés Adrienn - Ulrich Gábor
Plavecz Sára - Damó István
Szekeres Alexandra - Miklós Árpád
Kozma Anita - Lakatos Pál Sándor
Kadás diákokkal a Tendenciák című kiállításon
A kadás 11. D-vel csak szimpla óráim vannak, így őket eddig nem tudtam kiállításra elvinni, de most karácsonyhoz közeledve elkértem őket az előző óráról és elvittem őket a kulturális és Konferencia Központba a Tendenciák című KKK-s tárlatra. Rövid eligazítás után önállóan nézték meg az anyagot és kis csoportokban kellett egy-egy művet választaniuk, amely nagyon megfogta, vagy éppen nagyon taszította őket. Ahhoz képest, hogy sokan most voltak először kortárs kiállításon, egészen ügyesen fogalmazták meg a gondolataikat. Komolyan mondom ez is egyfajta kihívás, hogy olyanoknak tanítson az ember művészetet, illetve a művészet befogadását, akik azt hiszik, hogy nekik nincs erre szükségük. Mikor kijöttünk a teremből és visszasétáltunk az iskolába, páran megkérdezték, hogy mikor megyünk egy egy grafikai vagy fotó kiállításra majd? Kell ennél több?
20 éves a Kecskeméti Szabadiskola
Szabadiskola évente rendszeresen kiállítja diákjai munkáit. Az idei tárlat, amely szombat délután nyílt meg, más egy kicsit, mert most nem csak az idei szabadiskolások alkotásait láthatjuk a Katona József Könyvtárban, hanem azoknak az egykori szabadiskolásoknak is a mostani munkáit, akik a vizuális kultúra valamelyik területén dolgoznak. Ramháb Mária könyvtárigazgató köszöntője után Kriskó János nyitotta meg a kiállítást. Valószínű, hogy a sok jelenlevő mindegyike, valamilyen kapcsolatban áll a Szabadiskolával, vagy egykori, esetleg mostani szabadiskolás, vagy egy szabadiskolás szülője, hozzátartozója. Én is az vagyok, egyrészt mindkét gyermekem hosszú-hosszú évekig volt szabadiskolás (most Márkkal mentem a megnyitóra), másrészt tanítványaim is járnak a Szabadiskolába, sokszor pont az én javaslatomra. Hiszen itt kis csoportokban sokkal koncentráltabban tudnak fejlődni vagy felkészülni a felvételire, mint egy iskolai szakkörben. Több bolyais is járt Bruncsák András festő osztályába, vagy Vass-Eysen Ervin építészet osztályába, de hébe-hóba Patkós László grafika osztályában vagy Gyenes Péter alakrajz osztályban is előfordultak.
Most Bene Bence, volt bolyais tanítványom hívott meg először, de aztán persze jött a meghívás e-mailben Patkós Lacitól, aztán személyes találkozásunkkor szóban Bruncsák Andrástól. Bencének több munkája is szerepelt a tárlaton: akvarell, plasztika, makett, tanulmányrajz.
A régi diákok közül öröm volt összefutni Teklics Judittal, aki belsőépítészettel foglalkozik és akit még az ÉZI-ben tanítottam valamikor az 1980-as évek vége felé, vagy Gaál Krisztiánnal, aki a MOMÉ-n végzett építőművészként és a Kandóban volt a tanítványom. Persze volt, akinek csak a munkái voltak most jelen, személyesen nem tudott itt lenni. Az idén, hogy a megnöveljék a kiállítási felületet, egy rácsos fából készült szerkezetet építettek fel. A Szabadiskola facebook oldalán, illetve a youtube-on nyomon követhető ez a 8 órai munka 3 percben. Megéri megnézni: http://www.youtube.com/watch?v=zGoC8ZRDZyw
Mindig nagy érdeklődéssel szemlélem a rézkarcos falat, de ma már Horváth Sándoron kívül nem ismerek onnan senkit, pedig most is voltak igazán színvonalas munkák.
2013. december 14., szombat
Becsapott a Kecskeméti Kínáló
Csalódottan hazasétáltam.
De jó is volt csütörtökön, a végére értem két újabb rézkarcnak. Még az előző hétvégén kezdtem el egy újabb caminosat és egy téli hangulatút a kecskeméti belváros lámpáiról, de nem voltam velük megelégedve, ezért újra alapoztam és továbbmarattam a két lemezt. Így már jó lett. Megvan a 15. caminos rézkarc! Ez a második nap egyik élményét dolgozza fel, az Iglésia de Santiago kapuja Peunte-la Reinaban, ahol 1-1,5 órát vártam arra reggel, hogy kinyissanak a templomok.

2013. december 5., csütörtök
Barcsay mester és tanítványai - Kodály Intézet
Egészen sokan ott voltak a megnyitón, volt egy kis zene is, de persze a megfontosabbak a művek voltak. Ez egy igazán jó válogatás, és nekem különösen tetszik, hogy Ági nemcsak a címeket írja ki a képek alá, hanem egy-egy olyan szövegrészletet is, amely segíti a kevésbé járatos nézőt a megértésben, a befogadásban. Sőt kitett két könyvet is, amelybe bele lehet lapozni, kicsit megpihenve a nézelődés közben.
Hazafelé a leszálló ködben és a kivilágított főtéren készítettem még néhány fotót.
2013. december 1., vasárnap
Bécsi kiállítások diákokkal + egy kis adventi hangulat
Pénteken a tanításon kívül még volt egy esti program a Kandósban, a szokásos öregdiák találkozó. Tavaly kihagytam, tavaly előtt voltam és most újra elmentem, de most se volt több volt művészetis, akivel beszélgetni lehetett volna. Összesen három volt művészetis lány volt jelen a 2009-2011. között végzett évfolyamokból, kettővel beszélgettem is egy keveset, de nem akartam sokáig maradni, mert szombaton Bécsbe indultunk korán reggel, és én nyűgös vagyok, ha nem alszom ki magam.


Délután 2-re az Albertina Matisse és a Fauve-ok című kiállításra jelentkeztem be a kisebb diákokkal és az érdeklődő felnőttekkel. Sajnos, egy pár kilencedikes diák nem érkezett meg a megbeszélt időre és én hiába próbáltam őket telefonon elérni. Eltévedtek, hiába osztottam a buszon ki egy-egy bécsi belvárosi térképet, és mivel a feltöltős telefonjukon nem aktiválták a roaming szolgáltatást, így sem, ők nem tudtak hívni, sem őket nem lehetett elérni. Pedig jó volt a kiállítás, Matisson kívül ott voltak a többiek, Dufy, Valminck, Derain festményei is és néhány afrikai faragás is. Nekem meglepetést jelentettek, a sok vidám festmény mellett Matisse szobrai és Rouault komorabb képei.

Csak egy órám volt, át kellett árnem 15.25-re a Kunsthistorisches Museumba. Gyönyörű napsütés volt, pici széllel, pedig az előrejelzés durvább időt jósolt. Átsétáltunk és az ellenfényben készítettem néhány fotót.



Erre a kisebb diákokat nem mertem bevinni, csak a 12-13. évfolyamos diákokat. A kezdetektől mutatta be a tárlat Freud festészetét. Az ő munkái között is volt néhány művészettörténeti utalás, feldolgozás a sok-sok portré és akt között. Egy filmbe is belenézhettünk, ahol láttuk alkotni Freudot, aki még részt vett ennek a kiállításnak az előkészítésében 2011-es halála előtt. Tanulságos volt.

Kifelé végigverekedtük magunkat az adventi tömegen, a busszal 17 óra volt megbeszélve a találkozó. A busz ott is volt időre, de 4 diák hiányzott, márpedig a busz itt nem várakozhat. Hiába próbáltam hívni a lányokat, "a szám nem kapcsolható". A busz elment egy körre, én meg ott maradtam és vártam. Aztán végre bejelentkeztek telefonon, és próbáltam őket a megbeszélt helyre navigálni, de csaknem akartak megérkezni. Kb. 20 után tűntek fel a másik oldal felől, kiderült, hogy a tér másik oldalán várakoztak.
Szóval a szokásos hajnali 5 órakor indultunk, Pesten a II. Rákóczi (nekem még Lágymányosi) hídon felvettük Márkot és két egyetemi társát. Aztán a szokások győri pihenő helyett előbb álltunk meg egy rövid időre, így nem futottunk bele a Bécsi tartó adventelő magyarok tömegébe, és behoztuk a kitérő miatt késést, 3/4 10-re ott voltunk a Természetrajzi Múzeum mögött. Útközben Warholról, Bécsről és a Fauve-okról néztünk egy-egy filmet ráhangolódásképpen a ránk váró látnivalóra.
Megérkezésünk után tempós séta következett a Kunstforum felé, ahol a Warhol /Basquiat című kiállításra jelentkeztünk be 10 órára és kértünk vezetést is. A vezetés inkább abban erősített meg néhány embert, hogy egy nagy humbuk az, amit Warhol, de még inkább, amit Basquiat csinált. A középső teremben állították ki a közös munkáikat, a többi teremben pedig a külön készültek szerepeltek.
Itt két óra szabadidő következett, amelyet a szokásos módon töltöttünk el: nézelődés a Freyungon a karácsonyi kirakodó vásárban, ebéd: kolbász forralt borral, majd egy kis kávéházas beülés: kávé, süti.
Délután 2-re az Albertina Matisse és a Fauve-ok című kiállításra jelentkeztem be a kisebb diákokkal és az érdeklődő felnőttekkel. Sajnos, egy pár kilencedikes diák nem érkezett meg a megbeszélt időre és én hiába próbáltam őket telefonon elérni. Eltévedtek, hiába osztottam a buszon ki egy-egy bécsi belvárosi térképet, és mivel a feltöltős telefonjukon nem aktiválták a roaming szolgáltatást, így sem, ők nem tudtak hívni, sem őket nem lehetett elérni. Pedig jó volt a kiállítás, Matisson kívül ott voltak a többiek, Dufy, Valminck, Derain festményei is és néhány afrikai faragás is. Nekem meglepetést jelentettek, a sok vidám festmény mellett Matisse szobrai és Rouault komorabb képei.

A nap általam legjobban várt kiállítás a Lucian Freud kiállítás volt, mert még eredetiben nem láttam a festményeit.

Erre a kisebb diákokat nem mertem bevinni, csak a 12-13. évfolyamos diákokat. A kezdetektől mutatta be a tárlat Freud festészetét. Az ő munkái között is volt néhány művészettörténeti utalás, feldolgozás a sok-sok portré és akt között. Egy filmbe is belenézhettünk, ahol láttuk alkotni Freudot, aki még részt vett ennek a kiállításnak az előkészítésében 2011-es halála előtt. Tanulságos volt.
Hazafelé levetítettem A graffiti királya című Basquiat életrajzi filmet, bár többen csukott szemmel nézték, kissé elfáradtak. Persze nemcsak ők! Valamivel 10 óra előtt megérkeztünk Kecskemétre
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)