Vasárnap egész napi árusítás volt a Kreatív vásáron.Erről a vásárról eddig még nem írtam. Tavaly voltam először ezen a rendezvényen. Itt a fűtött előcsarnokban azért jobb, mint kint a hidegben. Semmiképp sem vállalkoznék arra, hogy télen kint a szabadban árusítsak, de nem csak a saját kényelmem miatt, hanem a mi papíralapú munkáinknak nem tenne jót a nyirkos levegő. Ráadásul kint mindig csak hosszabb időre lehet elárusító helyet váltani, én meg a tanítás mellett ezt nem tudnám vállalni. Ezzel az egynapos, vasárnapi árusítással is felborult a bioritmusom. Nem volt túl sok érdeklődő, vásárló, de néhányan azért voltak. Megint voltak lelkes nézelődők, aki most a Kodály Intézetben tanulnak, de a végén nem vettek semmit. A Kodály, a tanár című rézkarcom kellett volna nekik, de nem az eredeti nyomatot szerették volna, hanem az olcsóbb digitális nyomatos változatot.
Pénteken a KÉSZ Kft. karácsonyi összejövetelére hívtak, hogy tartsak ott egy kézműves foglalkozást. Először nem mertem igent mondani, mert a rézkarcozás elég hosszadalmas és anyagigényes dolog, de aztán Péter felajánlotta, hogy az Isuzuval ki tudjuk vinni a grafikai prést. Igaz, hogy rézkarcot nem, de a hidegtű technikához hasonló plexikarcot tudunk így készíteni és azt aztán lenyomtatni. A plexit feldaraboltam 5×5, 7,5×10 és 10×10 cm-es darabokra. A papírt is elő tudtam készíteni, előző nap felvágtam a plexilapok méretéhez igazítva és beáztattam, aztán egy nejlonzacskóba pakoltam. Gondoltam, aki elég ügyes, az rögtön karcolhat a plexibe is önálló motívumokat, de a biztonság esetére vittem kinyomtatva karácsonyfa, harang, angyalka és hópihe motívumokat, hogy aki nem érzi magát nagyon ügyesnek, annak csak át kelljen rajzolni, illetve karcolni a plexi alá tett motívumot és utána már lehet is nyomtani. Volt néhány lelkes alkotó, de a világítás elég gyér volt, még úgy is, hogy én vittem egy lámpát. Sajnos, az idő ahhoz kevés volt, hogy teljesen megszáradjanak a nyomatok, még úgy is, hogy hajszárítóval rásegítettem egy kicsit. Délután 3 után nem sokkal már ott voltunk, kipakoltunk, aztán Péter elment, én pedig szépen előkészítettem mindent, miközben a szomszédos sátorban már tartott a főzőverseny. Itt találkoztam Tóth Józsival, aki rögtön meg is hívott magukhoz, de én most nem szórakozni, hanem dolgozni jöttem, így az üdvözlő ital után visszamentem a kézműves sorokba. Aztán 16 órától egy többen érkeztek az ország különböző helyeiről, sőt az országhatáron túlról is. Hivatalosan 16-tól 19 óráig tartott a foglalkozás és fél 7 elmúlt, mikor az utolsó alkotó befejezte a karcot. Hét óra körül összepakoltam, mire Péter jött, addigra megtelt a nagy csarnok, ahová 700-800 embert vártak. Páran nem jöttem a nyomatokért, így azokat otthagytam az asztalon, hátha visszajönnek később értük. Kicsit féltem ettől az estétől, mert ilyet még nem csináltam, meg azért is mert nem volt segítségem a foglakozás alatt. Féltem, ha sokan jönnek egyszerre, hogyan tudom őket segíteni, kiszolgálni. Volt ugyan, mikor jó lett volna egy pár dolgos kézzel több, de megoldható volt a dolog. Sőt, ezek után még arra is gondoltam, hogy nyáron a Hírös Héten az árusítás mellett is csinálhatnék valami ilyesmit. Jöhetnének gyerekek és felnőttek, akik kipróbálhatnák ezt a technikát. Egy valami azért hiányzott és a főtérről is hiányzik, ez pedig a kézmosási lehetőség. Ha ezt a problémát megoldom, és persze kapok elfogadható áron pavilont, akkor ezzel több látogatót tudnék odacsalogatni. Nem is lenne rossz!
.jpg)
