KASZ 2014

Péterrel együtt mentünk ki péntek délután a KÉSZ Ipari Parkba, ahol  a XI. Kecskeméti Acélszobrászati Szimpozion (KASZ) nemzetközi fémszobrászati és képzőművészeti alkotótábor idei zárókiállítása nyílt meg. Mindig nagyon érdekes szokott lenni ennek a tábornak az anyaga. Wehner Tibor, aki a tárlatot megnyitotta, rövid áttekintést adott a 20. századi köztéri szobrászat törekvéseiről, azokról az alkotótáborokról, amelyeket ebben a művészeti ágban szerveztek. Árvai István, a KÉSZ kommunikációs vezetője hangsúlyozta, hogy az idei tábor nemcsak a fémszobrászatról szól, hanem nyitottak más képzőművészeti ágak felé is. Számomra a legizgalmasabbak azon az alkotók művei voltak, akik eddig nem foglalkoztak szobrászattal, főleg nem fémszobrászattal és főleg nem nagy mérettel. Idén is volta részt vevő művészek között grafikus és festő is, de nem mindenki próbálkozott meg a szobrászattal. Király Gábor, aki a Kandó első művészetis osztályában végzett, sikeres festő. Ő nem cserélte fel a festészetet a szobrászatra, legfeljebb egy fémkeretet kaptak nagyméretű festményei. Tettemanti Béla már tavaly is itt alkotott, a rá jellemző grafikai megoldásokat ültette át plasztikákra. Jó pár éve nem járt itt, de most visszatért a szerb Nedim Hadziahmetovic, aki most is egy "állati" szobrot készített, most egy bikát. Az én idei kedvencem azonban Cseke Szilárd, akinek erdős plasztikái a plazmavágó segítségével készülhettek el. Ezek együtt kiállítva a festményekkel, igazán izgalmasak voltak. A lombokon áttörő, átszüremlő fényeket a szobrászat eszközeivel visszaadni, igazi újdonság volt számomra.

További részvevők: Majoros Gyula (ő kezdettől fogva szervezője a tábornak), Erős Apolka, Hack Ferenc, Majoros Áron Zsolt és az indiai Meghan Salgaonkar.



Az előző években későbbi időpontban rendezték meg a tábort, és művészeti egyetemek hallgatói segítették a művészeket a kivitelezésben, de az idén szakképzésben résztvevő fiatalok, nyári gyakorlatként voltak a segítők, például kandós hegesztők. Márk miatt sajnálom, hogy így alakult, mert tavaly ő segített Kecskeméti Sándornak. Ez nagyon hasznos volt számára és jó lett volna, ha folytatódhatott volna a dolog. Márk egyébként éppen ezen a héten volt kint Németországban Sándornál. Kivitték az öreg Isuzuval Sándor tavaly itt készült szobrát, ő pedig vendégül látta őket és együtt dolgozhattak egy kicsit vele.

Karácsony előtti tevékenységek

Vasárnap egész napi árusítás volt a Kreatív vásáron.
Erről a vásárról eddig még nem írtam. Tavaly voltam először ezen a rendezvényen. Itt a fűtött előcsarnokban azért jobb, mint kint a hidegben. Semmiképp sem vállalkoznék arra, hogy télen kint a szabadban árusítsak, de nem csak a saját kényelmem miatt, hanem a mi papíralapú munkáinknak nem tenne jót a nyirkos levegő. Ráadásul kint mindig csak hosszabb időre lehet elárusító helyet váltani, én meg a tanítás mellett ezt nem tudnám vállalni. Ezzel az egynapos, vasárnapi árusítással is felborult a bioritmusom. Nem volt túl sok érdeklődő, vásárló, de néhányan azért voltak. Megint voltak lelkes nézelődők, aki most a Kodály Intézetben tanulnak, de a végén nem vettek semmit. A Kodály, a tanár című rézkarcom kellett volna nekik, de nem az eredeti nyomatot szerették volna, hanem az olcsóbb digitális nyomatos változatot.

Pénteken a KÉSZ Kft. karácsonyi összejövetelére hívtak, hogy tartsak ott egy kézműves foglalkozást. Először nem mertem igent mondani, mert a rézkarcozás elég hosszadalmas és anyagigényes dolog, de aztán Péter felajánlotta, hogy az Isuzuval ki tudjuk vinni a grafikai prést. Igaz, hogy rézkarcot nem, de a hidegtű technikához hasonló plexikarcot tudunk így készíteni és azt aztán lenyomtatni. A plexit feldaraboltam 5×5, 7,5×10 és 10×10 cm-es darabokra. A papírt is elő tudtam készíteni, előző nap felvágtam a plexilapok méretéhez igazítva és beáztattam, aztán egy nejlonzacskóba pakoltam. Gondoltam, aki elég ügyes, az rögtön karcolhat a plexibe is önálló motívumokat, de a biztonság esetére vittem kinyomtatva karácsonyfa, harang, angyalka és hópihe motívumokat, hogy aki nem érzi magát nagyon ügyesnek, annak csak át kelljen rajzolni, illetve karcolni a plexi alá tett motívumot és utána már lehet is nyomtani. Volt néhány lelkes alkotó, de a világítás elég gyér volt, még úgy is, hogy én vittem egy lámpát. Sajnos, az idő ahhoz kevés volt, hogy teljesen megszáradjanak a nyomatok, még úgy is, hogy hajszárítóval rásegítettem egy kicsit. Délután 3 után nem sokkal már ott voltunk, kipakoltunk, aztán Péter elment, én pedig szépen előkészítettem mindent, miközben a szomszédos sátorban már tartott a főzőverseny. Itt találkoztam Tóth Józsival, aki rögtön meg is hívott magukhoz, de én most nem szórakozni, hanem dolgozni jöttem, így az üdvözlő ital után visszamentem a kézműves sorokba. Aztán 16 órától egy többen érkeztek az ország különböző helyeiről, sőt az országhatáron túlról is. Hivatalosan 16-tól 19 óráig tartott a foglalkozás és fél 7 elmúlt, mikor az utolsó alkotó befejezte a karcot. Hét óra körül összepakoltam, mire Péter jött, addigra megtelt a nagy csarnok, ahová 700-800 embert vártak. Páran nem jöttem a nyomatokért, így azokat otthagytam az asztalon, hátha visszajönnek később értük. Kicsit féltem ettől az estétől, mert ilyet még nem csináltam, meg azért is mert nem volt segítségem a foglakozás alatt. Féltem, ha sokan jönnek egyszerre, hogyan tudom őket segíteni, kiszolgálni. Volt ugyan, mikor jó lett volna egy pár dolgos kézzel több, de megoldható volt a dolog. Sőt, ezek után még arra is gondoltam, hogy nyáron a Hírös Héten az árusítás mellett is csinálhatnék valami ilyesmit. Jöhetnének gyerekek és felnőttek, akik kipróbálhatnák ezt a technikát. Egy valami azért hiányzott és a főtérről is hiányzik, ez pedig a kézmosási lehetőség. Ha ezt a problémát megoldom, és persze kapok elfogadható áron pavilont, akkor ezzel több látogatót tudnék odacsalogatni. Nem is lenne rossz!

X. Kecskeméti Acélszobrászati Szimpozion

A KASZ, azaz a Kecskeméti Acélszobrászati Szimpozion Nemzetközi Acél- és Fémszobrászati Alkotótábora idén tizedszer került megrendezésre 2013. augusztus 5-21. között. A KÉSZ Kft. sponzorálásában Majoros Gyula szervezésben 2013-ban Szurcsik József, Szanyi Borbála, Kecskeméti Sándor, Collin Hope (Új-Zéland), Vincze Ottó, Lata Upadhyaya (India), Ujj Zsuzsa, Majoros Gyula, Tettamanti Béla művészek, valamint Paráda Zoltán, Kosik Márk Titusz és Lipkovics Péter művészeti egyetemisták vettek részt. Azaz idén Márk, a fiam is ott volt. Az ő dolga az volt, hogy segítsen a művészeknek, leginkább Kecskeméti Sándornak. Reggeltől sokszor estig dolgoztak, jól elfáradt, de nagyon élvezte ezt a két hetet. A szimpozion anyagából szerdán délután nyílt kiállítás a KÉSZ Ipari Park 12-es csarnokában, ahol Mák Kornél alpolgármester mondott köszöntőt, majd Józsa Kitty művészettörténész méltatta a műveket.