Középiskolás "angyalkák" köszöntötték a kecskeméti művészeket

Virág Ágnes a Cifrapalota művészettörténésze, aki mindig újabb és újabb dolgokat talál ki arra, hogy a kortárs művészetet közelebb hozza a középiskolásokhoz, most azzal az ötlettel rukkolt ki, hogy a középiskolás diákok válasszanak maguknak egy-egy kecskeméti alkotót, és miután utána néztek a munkásságának, készítsenek egy apró, személyes ajándékot a művész számára. A Kandó Kálmán Szakközépiskola Kondor Béla Művészeti Tagozatának diákjai nagy létszámban vettek részt az eseményen és lelkesen készítették az ajándékokat. Mivel Ágnes meglepetésnek szánta, sok művész egyáltalán nem tudta, hogy mi fog rá várni és sajnos több olyan alkotó is volt, akik egyáltalán nem tudtak eljönni. Aki eljöttek, azok meglepődtek és boldogok voltak. Aki esetleg megsejtett valamit egy kis ajándékkal is készült, kis rajz, katalógus, műterem-látogatás felajánlása. A kis ajándékon kívül annak is nagyon örültek a művészek, hogy ilyen módon megismerheti őket ez a korosztály. A kandós diákok mellett a Csányi János Szakközépiskola és a Katona József Gimnázium diákjai vállaltak angyalka szerepet. Az én diákjaim ők voltak, és mellé írtam, azt a művészt is akit választottak:

Kolozsi-Rechtorisz Kitti - Szoboszlay Eszter

Sebestén Fanni - Gerle Margit

Stein Vivien - Vámos Zoltán

Nagy Bettina - Szikora Imre

Kovács Zsófia - Horváth Mária

Kis Kamilla - Baghet Iskander

Sajó Gabriella - Faragó Klára és Orosz István

Jánosi Laura - Szabó Zsuzsa

Bazsantik Mária - Bella Rózsa

Kiss Henrietta - G. Szolláth Katalin

Varga Panna - Farkas László

Laki Anett - Ötvös Nagy Ferenc

Fodor Tünde - Pál Nagy Balázs

Varga Ramóna - Nagy Otília

Pusztai Dóra - Majoros Gyula

Mucsi Mercédesz - Kis Tamás

Szelei Csilla - Szoboszlay Péter

Pintés Adrienn - Ulrich Gábor

Plavecz Sára - Damó István

Szekeres Alexandra - Miklós Árpád

Kozma Anita - Lakatos Pál Sándor

Én a katonás kislányoktól egy kaptam egy igen aprólékosan kiszínezett és díszített papírból felépített házikót a boldogság kék madarával a tetején. Igazán megható. Ráadásul ők tényleg alaposan felkészültek belőlem, egészen hosszan sorolták, hogy miket szeretek. Azért én diákjaim közül sokan életrajzi elemeket soroltak fel, kevésbé a munkásságra vonatkozó jellemzőket, de az kis ajándékok már jobban kapcsolódtak a művészek munkásságához. Jó lenne, ha lenne ebből egy hagyomány, esetleg a Kecskeméti Képzőművészek Közösségével közösen lenne jó megszervezni az, és elég lenne annyi meglepetés, hogy vajon ki választott egy-egy művészt és mit készített neki. Remek alkalom lenne a találkozásokra, beszélgetésekre, ha erre készülhetnének a művészek is és nem kellene elrohanniuk. Bruncsák András engem kért meg, hogy a műterem-látogatást és közös alkotást felajánló levelét én adjam át annak a diáknak, aki őt választotta, mert neki délután órája van. Bizony a Kandóból is alig akarták elengedni a kilencedikeseket, mert a műtermekben nem tudtak róla a kollégák, hogy mi ez a program, mert ugye meglepetés volt a számukra!