Bécsi kiállítások diákokkal + egy kis adventi hangulat

Pénteken a tanításon kívül még volt egy esti program a Kandósban, a szokásos öregdiák találkozó. Tavaly kihagytam, tavaly előtt voltam és most újra elmentem, de most se volt több volt művészetis, akivel beszélgetni lehetett volna. Összesen három volt művészetis lány volt jelen a 2009-2011. között végzett évfolyamokból, kettővel beszélgettem is egy keveset, de nem akartam sokáig maradni, mert szombaton Bécsbe indultunk korán reggel, és én nyűgös vagyok, ha nem alszom ki magam. 

Szóval a szokásos hajnali 5 órakor indultunk, Pesten a II. Rákóczi (nekem még Lágymányosi) hídon felvettük Márkot és két egyetemi társát. Aztán a szokások győri pihenő helyett előbb álltunk meg egy rövid időre, így nem futottunk bele a Bécsi tartó adventelő magyarok tömegébe, és behoztuk a kitérő miatt késést, 3/4 10-re ott voltunk a Természetrajzi Múzeum mögött. Útközben Warholról, Bécsről és a Fauve-okról néztünk egy-egy filmet ráhangolódásképpen a ránk váró látnivalóra. 

Megérkezésünk után tempós séta következett a Kunstforum felé, ahol a Warhol /Basquiat című kiállításra jelentkeztünk be 10 órára és kértünk vezetést is. A vezetés inkább abban erősített meg néhány embert, hogy egy nagy humbuk az, amit Warhol, de még inkább, amit Basquiat csinált. A középső teremben állították ki a közös munkáikat, a többi teremben pedig a külön készültek szerepeltek. 

Itt két óra szabadidő következett, amelyet a szokásos módon töltöttünk el: nézelődés a Freyungon a karácsonyi kirakodó vásárban, ebéd: kolbász forralt borral, majd egy kis kávéházas beülés: kávé, süti.

Délután 2-re az Albertina Matisse és a Fauve-ok című kiállításra jelentkeztem be a kisebb diákokkal és az érdeklődő felnőttekkel. Sajnos, egy pár kilencedikes diák nem érkezett meg a megbeszélt időre és én hiába próbáltam őket telefonon elérni. Eltévedtek, hiába osztottam a buszon ki egy-egy bécsi belvárosi térképet, és mivel a feltöltős telefonjukon nem aktiválták a roaming szolgáltatást, így sem, ők nem tudtak hívni, sem őket nem lehetett elérni. Pedig jó volt a kiállítás, Matisson kívül ott voltak a többiek, Dufy, Valminck, Derain  festményei is és néhány afrikai faragás is. Nekem meglepetést jelentettek, a sok vidám festmény mellett Matisse szobrai és Rouault komorabb képei. 

Csak egy órám volt, át kellett árnem 15.25-re a Kunsthistorisches Museumba. Gyönyörű napsütés volt, pici széllel, pedig az előrejelzés durvább időt jósolt. Átsétáltunk és az ellenfényben készítettem néhány fotót.

A nap általam legjobban várt kiállítás a Lucian Freud kiállítás volt, mert még eredetiben nem láttam a festményeit.

Erre a kisebb diákokat nem mertem bevinni, csak a 12-13. évfolyamos diákokat. A kezdetektől mutatta be a tárlat Freud festészetét. Az ő munkái között is volt néhány művészettörténeti utalás, feldolgozás a sok-sok portré és akt között. Egy filmbe is belenézhettünk, ahol láttuk alkotni Freudot, aki még részt vett ennek a kiállításnak az előkészítésében 2011-es halála előtt. Tanulságos volt.

Kifelé végigverekedtük magunkat az adventi tömegen, a busszal 17 óra volt megbeszélve a találkozó. A busz ott is volt időre, de 4 diák hiányzott, márpedig a busz itt nem várakozhat. Hiába próbáltam hívni a lányokat, "a szám nem kapcsolható". A busz elment egy körre, én meg ott maradtam és vártam. Aztán végre bejelentkeztek telefonon, és próbáltam őket a megbeszélt helyre navigálni, de csaknem akartak megérkezni. Kb. 20 után tűntek fel a másik oldal felől, kiderült, hogy a tér másik oldalán várakoztak.

Hazafelé levetítettem A graffiti királya című Basquiat életrajzi filmet, bár többen csukott szemmel nézték, kissé elfáradtak. Persze nemcsak ők! Valamivel 10 óra előtt megérkeztünk Kecskemétre

Farkas Antal Jama temetése

Délelőtt volt Farkas Antal Jama temetése a kecskeméti Köztemetőben. Éppen csak odaértem 11 órára, nagyon sokan összegyűltek a ravatalozónál. Messziről is jól lehetett látni azt az óriás széket, amelyet egy régebbi KAFF-ra készített Jama, az volt felvirágozva. Szeverényi Tamás Gyula beszédének csak a végét hallatta, de utána Orosz István beszéde igazán találó volt. Jó lenne szó szerint idézni, de ez most nem megy. Valami olyasmit mondott, hogy Jama csak átült egy másik asztalhoz, ahol Cézanne, Van Gogh, Matisse, Modigliani, Magritte már rendeli is neki a következő sört, és mi csak remélhetjük, hogy ebben az égi csehóban jut nekünk is egy asztal majd. Aztán elvonultunk az urnás temetés színhelyére, ahol Jama egyik főiskola társa (sajnos, nem tudom a nevét) mondott egy újabb beszédet, ez is olyan jamás volt. Felelevenített néhány közös emléket, aztán valahogy úgy fejezte be, hogy tudtuk, hogy különböző vizsgálatokra kell mennie, de nem tudtuk, hogy ennyire beteg, mert minid elütötte egy poénnal ezt is, például a gyomortükrözés kapcsán azt mondta: "Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, van-e polip valahol?"
És a fejfán csak ennyi áll: Jama.
Isten veled Jama!