Bécsi kirándulás 1. - Kunsthistorisches Museum: Velazquez

Mostanában egy tanévben csak egy bécsi kirándulásra tudom összeszedni, rábeszélni az embereket. Erre az egyre viszont sokan szeretnének jönni, mert az adventi Bécset mindenki látni akarja, pedig én nem elsősorban ezért, hanem egy-egy jó időszaki kirándulás kedvéért megyek.
Szombaton a szokásos 5 órai indulással kezdődött a nap. A parkolóban csúcsforgalom volt, legalább 6 busz indult, bár nem mind Bécsbe ment.
Pesten felvettük Márkot és Adélt, Győr körül egy kis pihenőt tartottunk, de ott is összefutott jó sok busz. Aztán 3/4 10 körül szálltunk ki a buszból a Természetrajzi Múzeum mögött. Szépen elsétáltunk a Kunsthistorisches Museum felé, ahol a bécsi programunk indult, de a vásári bódék még zárva voltak. Két csoportra kellett osztanom a diákokat, két német nyelvű vezetést rendeltünk meg a Velazquez kiállításra. (Kicsit hosszadalmasabb így egy-egy tárlatvezetés, de hiába kérnék angol nyelvű vezetést, a diákok közül nem biztos, hogy mindenki mindent megértene belőle.)
Sokan voltak a kiállítóteremben, de most már itt is vannak kis fejhallgatók, hogy legalább lehet hallani a vezetést. Sajnos, a pont az időszaki kiállításon nem volt szabad fotózni, amit én tiszteletben tartottam, de a neten találtam két fotót a kiállításról. Nagyon örültem, hogy elhozták Londonból a Vénusz tükörrel vagy Madridból a Vulkánusz műhelye című képeket. Jó, hogy láthatták a diákok is közelről Velazquez ecsetkezelését és láthatták, mit vártak el Madridban és Bécsben egy portrétól. Jó volt az is, legalább egy 1:1 méretű másolatot kihelyeztek a kiállítóterembe a Las Meninasról, ha már a Prado nem adta kölcsön.

Mi csak délig maradtunk itt, aztán elindultunk a Freyung felé, hogy egy kis kolbásszal elintézzük az ebédet. Az idő nem volt túl szép, végig szemerkélt valami, de nem is sokat mászkáltunk.
Gyorsan elszaladt a szabadidő, 14:20-ra az Albertinába kellett visszaérnünk, de erről már a következő bejegyzésben írok majd.

Bécsi kiállítások diákokkal + egy kis adventi hangulat

Pénteken a tanításon kívül még volt egy esti program a Kandósban, a szokásos öregdiák találkozó. Tavaly kihagytam, tavaly előtt voltam és most újra elmentem, de most se volt több volt művészetis, akivel beszélgetni lehetett volna. Összesen három volt művészetis lány volt jelen a 2009-2011. között végzett évfolyamokból, kettővel beszélgettem is egy keveset, de nem akartam sokáig maradni, mert szombaton Bécsbe indultunk korán reggel, és én nyűgös vagyok, ha nem alszom ki magam. 

Szóval a szokásos hajnali 5 órakor indultunk, Pesten a II. Rákóczi (nekem még Lágymányosi) hídon felvettük Márkot és két egyetemi társát. Aztán a szokások győri pihenő helyett előbb álltunk meg egy rövid időre, így nem futottunk bele a Bécsi tartó adventelő magyarok tömegébe, és behoztuk a kitérő miatt késést, 3/4 10-re ott voltunk a Természetrajzi Múzeum mögött. Útközben Warholról, Bécsről és a Fauve-okról néztünk egy-egy filmet ráhangolódásképpen a ránk váró látnivalóra. 

Megérkezésünk után tempós séta következett a Kunstforum felé, ahol a Warhol /Basquiat című kiállításra jelentkeztünk be 10 órára és kértünk vezetést is. A vezetés inkább abban erősített meg néhány embert, hogy egy nagy humbuk az, amit Warhol, de még inkább, amit Basquiat csinált. A középső teremben állították ki a közös munkáikat, a többi teremben pedig a külön készültek szerepeltek. 

Itt két óra szabadidő következett, amelyet a szokásos módon töltöttünk el: nézelődés a Freyungon a karácsonyi kirakodó vásárban, ebéd: kolbász forralt borral, majd egy kis kávéházas beülés: kávé, süti.

Délután 2-re az Albertina Matisse és a Fauve-ok című kiállításra jelentkeztem be a kisebb diákokkal és az érdeklődő felnőttekkel. Sajnos, egy pár kilencedikes diák nem érkezett meg a megbeszélt időre és én hiába próbáltam őket telefonon elérni. Eltévedtek, hiába osztottam a buszon ki egy-egy bécsi belvárosi térképet, és mivel a feltöltős telefonjukon nem aktiválták a roaming szolgáltatást, így sem, ők nem tudtak hívni, sem őket nem lehetett elérni. Pedig jó volt a kiállítás, Matisson kívül ott voltak a többiek, Dufy, Valminck, Derain  festményei is és néhány afrikai faragás is. Nekem meglepetést jelentettek, a sok vidám festmény mellett Matisse szobrai és Rouault komorabb képei. 

Csak egy órám volt, át kellett árnem 15.25-re a Kunsthistorisches Museumba. Gyönyörű napsütés volt, pici széllel, pedig az előrejelzés durvább időt jósolt. Átsétáltunk és az ellenfényben készítettem néhány fotót.

A nap általam legjobban várt kiállítás a Lucian Freud kiállítás volt, mert még eredetiben nem láttam a festményeit.

Erre a kisebb diákokat nem mertem bevinni, csak a 12-13. évfolyamos diákokat. A kezdetektől mutatta be a tárlat Freud festészetét. Az ő munkái között is volt néhány művészettörténeti utalás, feldolgozás a sok-sok portré és akt között. Egy filmbe is belenézhettünk, ahol láttuk alkotni Freudot, aki még részt vett ennek a kiállításnak az előkészítésében 2011-es halála előtt. Tanulságos volt.

Kifelé végigverekedtük magunkat az adventi tömegen, a busszal 17 óra volt megbeszélve a találkozó. A busz ott is volt időre, de 4 diák hiányzott, márpedig a busz itt nem várakozhat. Hiába próbáltam hívni a lányokat, "a szám nem kapcsolható". A busz elment egy körre, én meg ott maradtam és vártam. Aztán végre bejelentkeztek telefonon, és próbáltam őket a megbeszélt helyre navigálni, de csaknem akartak megérkezni. Kb. 20 után tűntek fel a másik oldal felől, kiderült, hogy a tér másik oldalán várakoztak.

Hazafelé levetítettem A graffiti királya című Basquiat életrajzi filmet, bár többen csukott szemmel nézték, kissé elfáradtak. Persze nemcsak ők! Valamivel 10 óra előtt megérkeztünk Kecskemétre

Bécs 1. - Kunsthistorisches Museum

Tegnap majdnem egy év után újra Bécsben jártunk. Régebben egy évben 2-3 alkalommal szerveztem én magam kirándulást Bécsbe, plusz még esetleg voltam a németes kollégák által szervezett adventi kiránduláson, tehát 3-4 alkalommal jártam Bécsben egy év alatt. Most a tavaszi kirándulásomra nem jött össze a minimális létszám, így tavaly decemberben voltam utoljára Bécsben. Mivel most nem találtam olyan nagyon szenzációs időszaki kiállítást, délelőtt a Kunsthistorisches Museumban én vezettem végig a tanítványaimat az állandó kiállításon, az itáliai, spanyol, német és németalföldi reneszánsz és barokk műveken. Egy készülő időszaki kiállítás miatt néhány terem le volt zárva, egy kicsit másként voltak a termekben a művek, mint amikor legutóbb jártam itt, de azért megtaláltunk minden fontos képet. Először még sokan voltak körülöttem, aztán egyre kevesebben. Igyekeztem egy-egy teremben időt hagyni, de így is 3/4 12-re jutottunk egy az utolsó terembe, ahol Vermeer A festő műterme című képe állt.
Aztán a shopban vettem egy múmiás tolltartót, mert a mostani, amit még Egyiptomban vettem, már elég ütött-kopott. Ja és elszaladtam még megnézni a Nagyszentmiklósi kincset, amit eddig mindig elég mostoha körülmények között állítottak itt ki, de most igazán impozáns kiállítást kapott.
Egy kis séta után a szokásos kávéházunkba mentünk az Albertina mellé, Márk és Petra császármozsázott, én sacher kockát ettem. Aztán 3/4 3-ra visszamentünk a találkahelyre, azaz a Természetrajzi Múzeum mögé, ahonnan kimentünk a Praterbe. Erről a következő részben írok majd!