Az ART Brigád egy családi művészeti vállalkozás. Ezen a blogon arról írok, hogy születnek meg a művek, mi inspirál bennünket, leginkább engem, azaz milyen kiállításokat látok, milyen művészeti, kulturális eseményeken veszek részt, milyen foglalkozásokat tartok és olvashatnak az aktuális programjainkról is. MűvMari
2011. szeptember 10., szombat
Strohner József kiállítása a Kulturális és Konferencia Központban
Kicsit döcögősen indult ez a hét és a tanítás, ráadásul defektes lett a biciklim is. Márk felköltözött Budapestre a kollégiumba, és pénteken beiratkozott a Magyar Képzőművészeti Egyetem restaurátorművész szakára. Hétközben kaptam egy felkérést egy munkára, de erről még most többet nem írok, mindenesetre ezért ma egész nap rézkarcoztam. Továbbra is a csütörtöki nap a szakkörös napom, és éppen ezért a legkésőbb ezen a napon végzek. Így már nincs értelme hazamenni egy-egy kiállításmegnyitó előtt, ami 17 órakor nyílik (tavaly is így volt).
Strohner Jóska az elmúlt 30 év munkáiból válogatott erre a kiállításra. Szépen megtelt művekkel és közönséggel is a Kulturális és Konferencia Központ emeleti kiállítóterme. Voltak egészen monumentális alkotósok is, bár kiállítás címe (Univer-Zoomok) szerint ezek várhatóak voltak. Az textil segítségével felzománcozott, kísérleti jellegű munkái tetszettek a legjobban. Mák Kornél és Morelli Edit is beszélt egy kicsit Balanyi Károly megnyitó beszéde előtt, sőt Jóska is felolvasott két saját verset. A zenész kislányok közül az egyik Jóska egyik lánya volt, a másik egy kilencedikes bolyais lány.
Petrának ezen a héten sem sikerült még munkát találnia, arra buzdítom, hogy legalább akvarellezzen otthon. A Görögországba tervezett őszi szüneti kirándulás befizetési határideje is közelebb, már kétszer kértem a görögöktől haladékot, de ha hétfőig még nem jelentkezik 6 fő, akkor vissza kell mondanom a kirándulást, 29 fővel nem lehet elindulni. Sajnálom, de lassan kezdem megszokni a dolgot, hogy egyre nehezebben jöttek össze ezek az utak, lehet, hogy kifújt a dolog, és lehet, hogy a tavalyi provence-i út volt az utolsó. Legfeljebb lesz egy itthon töltött őszi szünetem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése