Pénteken 7 órám volt zsinórban, és ráadásul még "ügyintéznem" is kellett. Márknak az egyetemi alap- és szociális támogatási kérelmek beadásához ke
llett mindkét munkahelyemről keresetigazolást kérni. Útban hazafelé még beugrottam a nyomtatóba, hogy a héten készült grafikámról kisebb printeket készítsünk. Otthon annyi időm volt, hogy éppen meg tudtam ebédelni, és már jött is Ildi értem és indultunk Budapestre! Egy kis kikapcsolódás végre! Egy esti programra mentünk, de ha már felmegyünk, akkor több dolgot is meg kell néznünk, így a Ludwig Múzeumban kezdtünk, ahol még a nyáron nyílt a Moholy-Nagy kiállítás, és mivel a nyáron alig voltam itthon, még nem láttam. Tetszett, szeretem Moholyt, de hiányoltam például a Fénymodulátorát, jó lett volna újra látni. Még Berlinben a Bauhaus Archivban láttam 1995-ben. Nem volt túl sok időnk erre a kiállításra, így a vetítéseket kihagytuk. Siettünk a Műcsarnokba, ahová éppen 18 órára sikerült megérkeznünk, mert a Nemzeti Vágta miatt le volt egy csomó utca zárva.Nyolcvanas évekbeli nagy kedvencemnek az A.E.
Bizottságnak két hete nyílt a Műcsarnokban kiállítása. A kiállításokhoz nagyon klassz kísérőrendezvényeket szerveztek, például irodalmi esteket koncerttel. Egy ilyenre mentünk fel. Este 7-kor kezdődött az irodalmi est, addig megnéztük a kiállítást, ami igazán nagyszabású volt. Aztán Márk is megérkezett (szegénykémn
ek estig tart minden nap a
suli, sőt szombaton is ajánlott bejárniuk!). Lévai Balázs vezette a beszélgetést és a két vendég író, Parti Nagy Lajos és Garaczi László felolvasta, hogy mit írtak a"Mit látsz, Laca?/Egy nagy segget látok./De nem is látom./Lehet hogy csak hallucinálok." Bizottság idézetre. Parti Nagy Lajosé egy kicsi melankolikus sikeredett, de Garaczién jókat lehetett derülni. Az este elején és végén Legát és a Sweet Jane zenélt. Több a médiából ismert arc is jelen volt, maga ef Zámbó 
Öcsi is. Igazán jó volt egy kicsit nosztalgiázni, hiszen velem a 80-as években nem tudott olyan dolog történni az életben, amelyre én egyből ne tudtam volna egy Bizottság idézetet, nem véletlen, hogy a facebook oldalamon is egy ilyen a mottóm: "Mindenkinek annyi baja van, az annyi bajnak annyi baja van, hogy annyi baj legyen!" A nézők között ott volt Karafiáth Orsolya is, az ő egyik mondatához készítettem a nyár elején egy grafikái sorozatot, amelyet majd a Kortárs Költészet - Kortárs Grafika kiállításra fogok majd beadni.
Hazafél beugrott Márk a kollégiumba a cuccáért és kb.
fél 11-re értünk haza, elég gyorsan bealudtam, mert másnap sok dolgom volt (sütés-főzés), Anyukámék jöttek hozzánk ünnepelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése